Ezek a mi karácsonyaink
„Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek.” Lk 2,10.
Egy az Isten! Kedves gyermekek, szeretett Atyámfiai, Testvéreim!
Nyugodt lelkiismerettel megkérdezhetik: Vajon ez a pap milyen nagy örömet tud hirdetni nekünk, melyről eddig még nem hallottunk volna? Erre csak azt mondom, hogy bizony van öröm, melyről hallottunk ugyan, csak eddig nem vettük észre; és van olyan öröm, melyről nem hallottunk, hiszen mások öröme volt.
Gyakran visszaemlékezünk apró gyermekkorunkra. Kedves, idősebb atyámfiai! Beszélték, mondták, hogy a régebbi édesapák sokkal szigorúbbak voltak, mint a maiak. Emlékeztettek arra is, hogy a szigorú édesapa egyszerre csak megváltozott? Nem értették, hogy miért? Karácsonya lett a világnak. A családokban lett hirtelen karácsony. Megkapta mindenki apró ajándékait, és ráadásul az addig szótlan, de érezhető édesapai simogatást is. Mindenki boldog volt. Ki tudná megmondani közülünk, hogy miért változott meg akkor minden édesapa? Elárulom: Azért, mert bele született a világba a szeretet. Karácsonykor ugyanis minden ember szeret.
Amikor elmúlt karácsony, a régi édesapák ugyanolyanok lettek, mint azelőtt. Amikor… már nem éltek, hogy legalább karácsonykor megsimogassanak, mint addig tették; a mai nagyszülők, szülők, többé már nem voltak gyermekek. Részben árvák és részben felnőttek. Mit gondolunk? Volt-e nekik azóta karácsonyi örömük? Van-e örömük idősebb Testvéreinknek, akik hátuk mögött érzik a megjárt, hosszú utat? Van, és éppen bennünk, általunk. Ez öröm számukra, hogy olyan nagyon szeretnek minket. Az is öröm, ha a felnőttek szeretik egymást! Nem csak most, karácsonykor, nem csupán három napig, hanem mindig. Ha most közel hajolnának a szívemhez, akkor meghallanák, hogy mit súg. Azt, hogy nagy szükségünk van a szeretetre. Ha szeretnék, hogy mindenki boldog legyen, akkor őszinte szeretettel kell szeretnünk egymást!
Régi és mai szülők, – visszaemlékszünk-e arra, amikor kivetkőztünk karácsony estéjén komor tartásunkból,? Arra is emlékszünk, amikor harag nélkül megsimogattuk az egész világot, benne az embert, akit azóta is nagyon szeretünk? Igen. A békesség estéjét, ünnepét derítettük fel akkor családunk egére. Sok idő eltelt – sok víz lefolyt a Kőrösön -, sok minden másképp történt, mint ahogy akkor, a békés karácsonyokon megálmodtuk. Azóta sokat békétlenkedtünk. Miért? Azért, hogy megfosszuk magunkat békés karácsonyoktól? Íme: Hirdetem azt az örömet, mely örök ideig megtart, ha kellőképpen ápoljuk egymás között a békességet. Tudjuk magunkról, hogy szívünk, lelkünk kimondhatatlanul nyugtalan, ha úgy érzi, hogy békétlenségben van. Mennyivel nyugodtabban hajtjuk le fejünket este, mondjuk el imádságunkat, ha szívünket békességben érezzük. Atyámfiai! Szükségünk van a békességre. Ápoljuk, védjük egy életen át!
Az örömet hirdetem, melyről még nem hallottak! Egy későbbi édesapának fia vagyok, akinek eddig csak szép karácsonyaim voltak. Megláttam, hogy Önökben, bennetek, nálatok kell keresnem otthonom dobogó szívét. Ne tiltsanak maguktól. Higgyék el, megéreztem a régi karácsonyok ízét. Szeretném, ha mindannyian egy egész életen át örülhetnénk. Öröm tegyen boldoggá akkor, amikor hétköznapjainkban megkeressük egymást, s kölcsönös vigasztalás által, kitűzzük elszomorodott életünk egére a karácsonyi, tiszta öröm fénylő ívét.
Igazam van-e akkor, ha azt mondom, hogy a várakozási időszakban együtt imádkoztunk egy békességes, boldog karácsonyért? Igen. Ezt tettük mindannyian, mert úgy éreztük, hogy csak ez hiányzik életünkből. Ezek a mi karácsonyaink! Szeretnénk, hogy életünk egy végtelen karácsony legyen! Vezessük egymást karácsonyi szeretettel embertársaink, Isten felé. Tapasztalni fogjuk, hogy életünknek állandós ajándékává lesz a szeretet, a békesség, és az egymás iránt való jóakarat. Így, ha tovasietnek is megszokott karácsonyaink a maguk ajándékaival, megmarad a mi KARÁCSONYunk.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok a magam és családom, valamint unitárius közösségünk nevében minden Bihari Napló olvasónak, minden atyánkfiának Istentől áldott, békés, szeretetteljes Karácsonyt, és megvalósulásokban gazdag Újesztendőt. Isten áldja!
Nagyvárad, 2003 Karácsonyán.
Atyafiságos üdvözlettel és tisztelettel:
Pap Gy. László unitárius lelkész
Pap Gy. László 