A Mindennapi kenyér
– őszihálaadási úrvacsorára előkészítő beszéd vázlat- 1998
„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Mt 6,11.
Körülálljuk az úrasztalát és vesszük a kenyeret: a mi kenyerünket
Jézus is azt tanította: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
- Jézus tanítása szellemében járulunk ma, most az úrasztalához
- Elgondolkodtatok-e azon, hogy milyen volt Jézus kenyere?
- Hát elődeinké a szükséges, ínséges napok idején?
Tudjuk és határozottan állítjuk, hogy a mi kenyerünk más
- a mi kenyerünk mindenek előtt nemcsak munkánk, hanem Isten gondviselésének az eredménye
- vannak, akik kemény küzdelem árán, nem mindig becsületes úton jutnak hozzá mindennapi kenyerükhöz
- a mi kenyerünk bizonyosság nem csak múltunk, hanem helyben maradó kitartásunk, szorgalmunk mellett is
- vannak azonban, akiknek bizonytalanság övezi kenyerét. Vagyis előfordulhat, hogy hiába az elmondott imádság megfelelő kérése, holnap nem lesz kenyér az asztalán.
- Vannak, akiknek mindig jó íze van kenyerüknek a szájukban
- Másoknak viszont bármilyen fehér is legyen az, mindig megkeseredik az élet viszontagságai, vagy éppen békétlen szíve és lelke miatt
- Vannak emberek, akik mindig békességgel fogyaszthatják el kenyerüket, de bizony olyanokról is tudunk, ahol a békétlenség sokszor leveri a földre, még a gyermekek szája elől is a kenyeret.
Állandó küzdelmet folytatunk a holnapért, s azért, hogy holnap is meg legyen a betevő falat kenyerünk
- pedig vajon tudhatjuk-e, hogy a holnap értünk is lesz, vagy mások eszik meg a nekünk szánt kenyeret?
- Jó nekünk, ha arra gondolunk, hogy a holnap a miénk lehet, amennyiben Isten is úgy akarja, de ez első sorban tőle függ
- Jó, ha arra gondolunk, hogy holnap is lesz kenyerünk, amit megehetnek gyermekeink, s amivel magunkat is táplálhatjuk
- Jó azonban, ha arra is gondolunk, hogy milyen öröm azoknak, akik jelen vannak az emlékezés asztalánál.
Éppen ezért: Kérjük megtartó Istenünket, hogy adja meg számunkra karácsonykor, és utána is a hasonló lehetőséget
- segítsen meg bennünket, hogy Jézus szellemében, igazi tanítványokká válhassunk
- tanításával tegyen követőivé mindannyiunkat
- adja Isten, hogy minden nagy ünnep alkalmával, de máskor is emlékezzünk Mesterünkre, aki emlékezésképpen hagyta ránk az úrvacsoravétel ajándékát
- most pedig, őszihálaadás ünnepünkön adjunk hálát Istennek azért, hogy az idén is „megszeghettük” a mindennapra kirendelt kenyeret. Ámen.
Bágyon, 1998 szeptember 27.-én.
Pap Gy. László 