Bibliai olvasmány: Felhívás az éberségre: Mt 24
újévi beszéd- 2012
„Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok….” Lk 12,35.
Szinte ellentétben áll a mostani állapottal az a gondolat, melyet hamarosan ismertetek beszédem bevezetőjében. Ennek ellenére mégis összhangban áll alapfelfogásommal és meggyőződésemmel, amikor a szolgálat elsőbbrendű voltát tartom szem előtt: „Csak az a fontos, hogy éber légy, mert a leckék mindig akkor jönnek, amikor készen állsz a befogadásukra, és ha figyelsz a jelekre, mindig mindent megtanulsz, amire szükséged lesz a következő lépéshez.” (Paulo Coelho).
Kedves Atyámfiai, Testvéreim! Ismerős a mára kiválasztott példabeszéd. Elsősorban, mert a világ végével kapcsolatosan többször is megfogalmaztuk egyéni gondolatainkat. Döntsük el, de most mindjárt, hogy melyik témát karoljuk fel, a világ végével kapcsolatosat, vagy azt, hogy minden körülményben éberek kell maradnunk? Több helyen is olvassuk, hogy a világ végéről csak egyedül Isten tud bizonyosat, vagyis erről még Jézus sem nyilatkozhat. Sőt arra is gondolhatunk, hogy a megjósolt, látható, tapasztalható előjelek ellenére sem változik semmi, hiszen az emberek továbbra is élik megszokott életüket, s minden esély meg van arra, hogy meglepetésszerűen érkezik el számukra a világ vége. Egyik oldalon emberi bizonytalanságunk, másfelől pedig Isten bizonyossága miatt ne foglalkozzunk a világ vége tematikájával, hanem inkább azzal az éberséggel, melyet Jézus megkövetel hallgatóságától, követőitől, tanítványaitól.
1). Az előzmény Lukács evangéliuma egy régebbi tanításra emlékeztet. Összetett tanról van szó, melyben óv Jézus az aggodalmaskodástól, és arra is felhívja figyelmünket, hogy mindennél fontosabb, ha Isten országát, és annak igazságait keressük, mintsem valami másra pazaroljuk életünket. A tanítás harmadik vonatkozása arra az értékre, vagy, ha úgy teszik kincsre utal, mely megszerzése érdekében sok mindenre kész vagyunk. Melyért meghozzuk életünk legnagyobb áldozatát is . Nem határozza meg Jézus ezt a kincset, de megjegyzi, hogy ahol ez található, ott van természetszerűen a szívünk is. Ma és ebben az évben szívünk hitünk és vallásunk felé fordul, hiszen egyházunk 444-ik évfordulóját ünnepli a mai naptól kezdve.
2). A példabeszéd tartalmát figyeljük, s ahogy sorban szemléljük a benne foglaltakat, rájövünk, hogy a mai kor számára idegen fogalmakat sorol. Szinte érthetetlennek tűnik, amikor arra kér, hogy legyen felövezve csípőnk, s ugyanakkor vele egy időben égjen a lámpásunk. Jézus igyekszik arra, hogy el ne feledjük az első megjegyzést, nyomban egy következő alkalommal megemlíti, amikor hasonló körülményben jelzi, hogy a gazda felövezi derekát, s úgy szolgálja ki, a róla gondot viselő alattvalóit, szolgáit.
A hármas ismeretlen után, hozzánk közelebb álló tudósítással ismerkedhetünk. Belép életünkbe a tolvaj, aki nagyon jól tudja, hogy mikor van távol a gazda, s mikor fosztogathat zavartalanul, kedvére. A hasonlat komoly figyelmeztetéssel zárul, amikor arra kéri Jézus hallgatóságát, hogy vigyázzanak, legyenek készen, mert nem tudhatják, hogy mikor jön el az Embernek fia, azaz mikor jön el a világ vége.
Egyházunk benne van az Alaptörvényben elfogadott 14 egyházban. Folyamatosan éberek kell maradjunk lámpással a kezünkben, mert továbbra is fenyeget a veszélye annak, hogy félrevezetnek, megcsalnak, meglopnak bennünket. Vigyázzunk hát erdélyi értékeinkre: unitárius hitünkre és reménységünkre!
3). Kedves Testvéreim!
a). Először azt tanácsolja számunkra Jézus, hogy csípőnk legyen felövezve. Csakugyan idegen követelménynek számít, sőt egyszerűen érthetetlen elvárásnak is. Bár a keleti emberhez szólt, akinek övébe kellett csatolnia hosszú felső ruháját, hogy akadálytalanul járhasson és elvégezhesse feladatait, mi is használhatjuk átvitt értelemben a felkérést. Nyilvánvaló, hogy európai öltözetünk messze eltér a keleten megszokottól, de ennek ellenére számtalan akadálya van annak, hogy megfelelőképpen szolgálhassunk valakiket, vagy valakiknek. Azt is mondhatnám, hogy a megismert kérést a következőképpen fordíthatjuk: Legyetek készek a szolgálatra! Ne menjünk el gyorsan a felszólítás mellett, hanem nézzünk néhány példát, melyek visszafognak az elvárt szolgálatban?! Elsőként említsük, hogy nem is akarunk szolgálni. Később még rátérek erre a fogalomra, de most csak annyit, hogy elavult, megalázó tevékenységet értenek legtöbben a szolgálat mögött. Egy másik akadály, hogy nincs időnk. Vagy éppen lehetőségünk. Nem tudjuk beosztani a szolgálatot, hiszen annyi más van azelőtt, melyet el kell végeznünk. Nem sorolom tovább!
b). A második mondanivaló érthetőbb, mint az első. Azt mondja Jézus, hogy égjen a lámpásunk. Ma ezt így mondjuk: Vásárolj új elemet a lámpádba! Ne érjen meglepetésszerűen az este valahol két helység között. De tudd elővenni akkor is, ha alagútba reked a villamos szerelvény, mert meghibásodott a vezeték. Legyen kéznél a kézilámpa, hogy láthass akkor is, amikor rád zuhan a sötétség! Az okos, illetve balga szüzek példázata jut eszünkbe. Némelyek gondoskodtak arról, hogy olajat rakjanak lámpásaikba még akkor, amikor a Nap fenn volt az égen. A balgáknak viszont csak akkor jutott eszükbe ez a mulasztás, amikor kölcsön kértek az éjszaka kellős közepén, s nem kaptak, mert akkor sem nekik, sem társaiknak nem lett volna elegendő a lámpásba való olaj. Éberségre vall, ha valaki pótelemeket rak táskájába, amikor tudja, hogy ott van még egy működő kész elemlámpa.
c). A harmadik mondanivaló is régies tartalmat hordoz. Szinte el sem tudjuk képzelni, hogy kötelességeink közé tartozzon a virrasztás, melyben egy un. gazdára várunk. Sőt, olyanra, aki éppen mulatságból kell megérkezzen. Míg elképzelhetetlen számunkra ez a fajta kötelesség, addig átvillan tudatunkon, hogy egy mulatságból hazaérkező gazda akár különös magatartást is tanúsíthat velünk szemben. Előfordulhat, hogy jókedvében lesz, de az is megtörténhet, hogy különös szolgálatokra kényszerít. Semminél nem fontosabb, hogy éberen maradjunk, hiszen érdekes fordulat következik, amidőn megérkezik. Felövezi felső ruháját, asztalhoz ültet bennünket, ő szolgál ki, és nem fordítva.
Az előbbi eseményeket komoly ígéret követi. Azt mondja Jézus, hogy amennyiben a második, illetve a harmadik őrváltás alkalmával is éberen találja szolgáit a megérkező gazda, akkor még több örömben lesz részük. Hogy miben, azt nem részletezi, de elmondhatjuk, hogy a gazda hangsúlyos hálájáról lehet szó.
d). A negyedik mondanivaló gondolatában eltér az eddigiektől. Egy tolvajról beszél Jézus, aki olyan időben megy fosztogatni, amikor nincs otthon a gazda, vagy senki nem is sejti. Sajnálatos módon sokan tapasztalták közülünk, hogy a tolvajok ideje a sötétség. Erről is beszélt már Jézus. Ha tudnánk az időpontot, amikor betör házunkba, bizonyára mindannyian kellőképpen felkészülnénk, időben értesítenénk a rendőrséget, hogy megakadályozzuk a betörést. Igen ám, de legtöbbször távollétünkben, vagy álmunkban lepnek meg a tolvajok. Más szóval váratlanul törnek ránk.
Feltevődik a kérdés: Vajon állandóan gondolnunk kell arra, hogy bármikor házunkba törhet egy tolvaj? Állandóan éberen kell vigyáznunk, hogy felkészültek legyünk a váratlan fordulatokra? Míg az első kérdés megválaszolását nyitva hagyom, döntse el ki-ki maga, hogy várja-e a tolvaj betörését, vagy nem, addig a második kérdésre igen a feleletem. Készen kell állnunk lelkileg, testileg, hogy elviselhessünk bármilyen fordulatot, hogy mi győzzük le a kellemetlen változást, és ne az sújtson porba bennünket.
Egyetlen példa szolgáljon erre. Nem olyan rég kedves ismerősöm, barátunk veszítette el édesapját. Bár a szülő régóta nem örvendett teljes fizikális egészségnek (lelkinek igen), mégis a temetés napján az nyert kihangsúlyozást a gyászolók sírásában, hogy váratlanul érte mindnyájukat a halál, hiszen semmi jel nem mutatott rá. A halál, egyben a legmegpróbálóbb fordulata életünknek. Nemcsak azoknak, akik mennek, hanem, azoknak is, akik maradunk. A halálra történő felkészülés fontos követelménye lelki életünknek, de az is, hogy éberen vigyázzunk, amikor Isten számon kéri életünket. Nemcsak arra kell odafigyelnünk, hogy mit eszünk, vagy mivel ruházkodunk holnap, hanem arra is, hogy mi történik, ha Isten számon kéri szeretteink lelkét. Még egyszer kihangsúlyozom: Nem a miénket, hanem szeretteinkét. Ugyanis a halál a maradókat próbálja meg az élet tekintetében, és nem a távozót. Az élet vonatkozásaiban a maradóknak kell szembenézniük a változással, az újabb kihívásokkal és nem az elmentnek.
4). Kedves Testvéreim! Mai alkalommal négy fontos tanulságot vonhatunk le Jézus példabeszédéből. Itt is, mint más alkalommal rajtunk múlik, hogy elfogadjuk, vagy elutasítjuk a tanítást. Ismételten nem részletezem a szolgálat fontosságát, de tény, hogy szolgálat nélkül nem telhet el egyikünk élete sem. Szolgáló szeretetünk által mutatjuk meg egymásnak és a világnak, hogy mennyit érünk. Ne feledjük, hogy holnap, hétfő délelőtt vásároljunk pótelemet a lámpánkba! Ne csak nyitott szemmel és füllel járjunk a világban, ne csak életünk apró dolgaira figyeljünk , hanem minden lehetőségre, mely pillanatokon belül megváltoztathatja életünk folyását. Maradjunk éberek! Jól esik, ha embertársaink megdicsérnek tetteinkért, de még nagyobb boldogság, ha Isten részéről tapasztaljuk ezt. Érdemeljük ki Isten ígéreteit! Végül pedig vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra, hogy készek legyünk bármelyik pillanatban elviselni, átélni a legnagyobb fájdalmat is az Istenbe vetett bizalom által. „/Tudjál álmokra várni,/ /ahogy ők tudnak várni rád,/ /az éber csak így nem/ /csalja meg magát./” (Szilágyi Domokos). Ámen.
Debrecen, 2012. január 8-án.
Pap Gy. László 