A Székely Szabadság Napja

“A nap, amikor megszámláltatunk” – áll a Székely Nemzeti Tanács közleményében, melyben a 2016. évi székely szabadság napi megemlékezésre invitálják a székelyeket, a marosvásárhelyi Postarétre, ugyanakkor az egész világ magyarságát is megszólítják, kérvén őket, hogy vonuljanak a román külképviseletek elé, kifejezni szolidaritásukat az autonómiamozgalommal. Igen megszámláltatunk többféle vonatkozásban is, ugyanakkor ez az a nap, amikor hitében meg kell erősödjön a székely ember: van és lesz értelme, célja a romániai magyar életnek.

Székelyek! Higgyetek abban, hogy saját kezetekbe vehetitek sorsotokat, ne engedjétek, hogy megosszanak, forgácsoljanak, bízzatok magatokban, tehetségetekben, közösségeteikben, múltatokban és eljövendő időtökben. Hittel és méltósággal éljétek meg az ünnepeket és a hétköznapokat!

A fentiek szellemében kérünk minden székely embert, valamint mindenkit, aki szeretettel gondol Székelyföldre, hogy március 10-én Marosvásárhelyen, vagy Székelyföld, Erdély, Magyarország, Európa, Amerika, esetleg valamelyik más kontinens, számára kirendelt szegletében emlékezzen meg a székely vértanúkról, tűzze ki a kék-arany zászlót, vegyen részt a helyi megemlékezésen, szimpátiamegmozduláson és csatlakozzon a Székelyföldi Autonómia Alap támogatói közé.

Debrecen, 2016. február 01.

Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület

www.ejke.hu

Autonómia alap

Alapvetésünk a következő: ameddig nem lesz a területi autonómia igénye mögött komoly társadalmi erő, addig nem lesz székely önrendelkezés. Az Autonómia Alapnak kettős célja van, egyfelől segíteni a Székely Nemzeti tanács, mint társadalmi szervezet munkáját, másfelől kimutatni azt, hogy kik azok a székelyek és székelyekkel együtt érző emberek, közösségek, vállalkozások, akik hajlandók minimális anyagi áldozatot is hozni (a havi rendszeres jövedelem 1%-át: minimálisan 1.000 forintot, 15 lejt, vagy 5 eurót ) a cél érdekében. Ne csak lájkoljunk, ne csak szurkoljunk, ne csak okosakat mondjunk, hanem vállaljunk részt és segítsük, hogy a dolgok egészségesebb irányba mozduljanak el! Adja Isten, hogy minél többen megértsék az üzenetet!

https://www.facebook.com/autonomiaalap/

https://www.facebook.com/events/1515504868743837/

Kapcsolódó oldalak, közlemények, videók:

http://supportszeklerland.hu/index.…/mozgalom/autonomia-alap

http://www.ejke.hu/szekelyfoldi_autonomia_alap.html

Mellékletek terület

Jókívánság

Kedves Barátunk!

Köszönjük egész éves megtisztelő figyelmét és a közös munkát, amellyel hozzájárult kulturális küldetésünk megvalósításához. Örömünkre szolgálna, ha a jövőben is összefogva, még több felejthetetlen pillanattal ajándékozhatnánk meg városunkat. Társaságunk a jövőben is partnerségét ajánlja Önnek.

Szép, tiszta, boldog karácsonyt és kulturális élményekben gazdag új esztendőt kíván

Bódor Edit                                                                                                            ügyvezető
a Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. valamennyi munkatársa nevében!

KarÜnnepi gondolatok

Gyarapodó magyarság

Tisztelettel teszem közzé az alábbi felhívást:

 

“Kedves Tiszteletes Úr!

Csinódból, egy ökumenikus kápolna tövéből indítjuk útjára a Gyarapodó magyarság nevű mozgalmat. Kérem tekintésék meg a honlapot, s amennyiben szívügyüknek érzik a magyar közösségek számbeli növekedését, legyenek a segítségünkre. Ennek a gondolatnak a népszerűsítésére igen alkalmas az adventi időszak. Kérjük, hogy építsék be az ünnepi istentiszteletek valamelyikébe és küldjék tovább a levelünket magyar címekre szerte a világba.

Hálás szívvel és szeretettel: Nagy Balázs

Tisztelt Címzett, kedves Barátok, Rokonok, Ismerősök!

Adventre készülődve ezúton kívánjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a budapesti Prondvai Ferencnek köszönhetően elkészült az Úz-völgyéből kiinduló “Gyarapodó magyarság” mozgalom honlapja. Kérem tekintse meg és hívja fel rá a barátai, ismerősei figyelmét is. Ötleteket, megvalósítható javaslatokat várunk ahhoz, hogy a kitűzött célokat közös erővel meg tudjuk valósítani. Hiszünk abban, hogy a Kárpát-hazában van a magyar jövendő!”

www.gyarapodomagyarsag.hu

Szeretettel: Sepsiszéki Nagy Balázs és Erika

Mellékletek terület

Csíki András – vers

Nehezen melegszik Csíki András

szét-szétesik
a vers MI LESZ?

Kedd reggeli mínusz,
nehezen melegszik,
ez a vers is alig,
sokára kerekszik.
 

Kinézek belőle,
temetik a csendet,
sorsomban hordozom,
s nem lehetünk egyek.
Egyek nem lehetünk,
imbolyog az átkos,
fagyba, kedd reggelbe
idelopott város.
Ködök híg csomói
görcsbe rándult szájak,
nincsen ki találjon,
nincsen kit találjak,

 

Vájom szemem, szájam
szikkadt hajnal páráll,
résre nyitott percek,
korog, károg, kárál.
Lassú szédülések,
táncok síkos jegen,
bizonytalan ittlét,
törött egű terem.
Csatatér közepén
sorompóknak háttal,
eszméletlen állok,
rég eszmélt talánnyal.
S be nehezen enyhül,
öntvénycsontú hideg,
görbe nyilak napja,
számon csúf szó liheg!

 

Forrás:

http://www.hitelfolyoirat.hu/

 

Tudunk-e magyarul? (A magyar nyelv napja)

 

Hol van a magyar nyelv? Ki tud helyesen beszélni? Miért árthatnak anyanyelvünknek a műkedvelő nyelvművelők? A Maszol.ro portálon megjelent interjúban Szilágyi N. Sándor nyelvészt, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszékének oktatóját arról kérdezték: tud-e valaki „helyesen” magyarul? Sokszor hallunk olyat, hogy ha valaki, aki egyébként magyar, azt mondja, hogy murok vagy vinetta (vagyis olyan szavakat használ, amiket nem minden magyar értene meg első hallásra), akkor nem tud magyarul. Ebből viszont az következne, hogy az erdélyi magyarok nagy része nem tud az anyanyelvén, hiszen a legtöbb településen így mondják a sárgarépának és a padlizsánnak. De más-másképpen beszélnek Szlovákiában, Délvidéken, Magyarország különböző részein, Kárpátalján, és mindenütt vannak szavak és kifejezések, amiket a többi nyelvváltozat beszélői nem értenének. Ezek szerint akkor senki a világon nem tud magyarul? – vetette fel a kérdést.

Onlájn vagyok, lájkolok néhány posztot, közben kenek magamnak egy vinettás kenyeret. Vagy vinetés? Megkérdem a Facebookon az ismerőseimet, hogy kell ezt leírni. Záporoznak a válaszok. Köztük az is, elég kategorikusan, hogy ilyen magyar szó nincs. És murok sincs, paszuly sincs, aragáz sincs. De akkor e-mail sincs? Szilágyi N. Sándor nyelvésztől, egyetemi tanártól kértem és kaptam választ.
– Ezt standard nyelvváltozatnak hívják, és bizonyos helyzetekben elvárható, sőt, el is várjuk az emberektől, hogy ezt használják: a tévé hírműsorában, írott sajtóban például. De ez nem azt jelenti, hogy minden helyzetben ezt kellene használni, vagy hogy aki nem ezt a standard nyelvet beszéli, az nem tud magyarul vagy helytelenül beszél magyarul. A „helyes-helytelen” ellentétpárt, amivel a műkedvelő nyelvművelők minősítik folyton más magyar anyanyelvűek beszédét, el kellene már felejteni.
– Azért mégiscsak vannak helytelen kifejezések. Tudomásom szerint az a helyes magyar nyelv, amely az irodalomban, szótárakban, akadémiai nyelvhasználatban elfogadott.
– Persze hogy vannak. Ha egy nem magyar anyanyelvű azt mondja például, hogy „voltunk piachoz, látunk sok emberek”, az nyilván helytelen. De magyarok ilyet nem szoktak mondani. És vannak nyelvhelyességi babonák is, amelyek általában bizonyos szóhasználattal vagy nyelvtani formákkal kapcsolatban terjedtek el. Például hogy irtani kell az olyan szerkezeteket, mint a „be van festve”. Mert sokan úgy hallották, hogy az nem magyaros. Ezek általában botcsinálta nyelvvédők, akik mindig meg tudják mondani, mi van magyarul és mi nincs. E mögött egy olyan szemlélet áll, hogy van valahol „odakint” egy egyetlen magyar nyelv, mint egy felhő a fejünk fölött. És oda egyes kivételezett embereknek külön bejárásuk van. Bemennek, szétnéznek, és megállapítják, hogy ilyen szó van a magyar nyelvben, olyan meg nincs… Hát, ezt a felhő-nyelvet felejtsük el. Nincs EGY magyar nyelv. Mert magyar nyelv nem „odakint” van, hanem „idebent”, a fejünkben, és annyi van, ahány ember magyarul beszél, és nincs két egyforma, még ha ezek annyira hasonlítanak is amúgy, hogy könnyen megértjük egymást.
– De akkor mindenki úgy beszélhet, ahogy akar? Minden helyes?
– Nem annyira, ahogy akar, hanem ahogy szokott, illetve ahogy a helyzet megkívánja. Mondom, nincs olyan, hogy helyes vagy helytelen. Viszont van olyan – és ez az, amit érdemes mindenkinek figyelembe vennie, de akkor sem a nyelvvédők kedvéért, hanem inkább a saját jól felfogott érdekében –, hogy: helyénvaló vagy nem helyénvaló. Az írott nyelvváltozattól elvárható, hogy alkalmazkodjon a standard nyelvhez, ott tehát az a helyénvaló. Ugyanez érvényes arra is, ha mondjuk egy politikus vagy egy tudományos kutató ad rádióinterjút. Abban a beszédhelyzetben nagyon nem lenne helyénvaló például a paprika helyett azt mondani, hogy árdé. Ugyanez a kutató viszont egy székelyföldi piacon nyugodtan kérhet árdét, mert azon a helyen már az a helyénvaló.
– Ezek szerint ugyanaz a személy két nyelvváltozatot is használhat?
– Használ is, sőt, még többet is. A teljes anyanyelvtudás éppen abban áll, hogy a helyzetnek megfelelően tudjunk átváltani egyik nyelvváltozatról a másikra, és mindegyikkel boldoguljunk. Az a fontos, hogy a nyelv, amelyet használunk, átlátszó legyen, vagyis a hallgató ne arra figyeljen, ahogyan mondjuk, hanem arra, amit mondunk. Székelyföldi piacon átlátszó, ha azt kérdem: mennyi a pityóka? Ha viszont egy közgazdász egy tévéműsorban a burgonya (vagy krumpli) helyett a pityóka áráról beszél, az már nem átlátszó, mert arra a hallgató már felkapja a fejét. Látja: nem a szón múlik, hanem a helyzeten.
– Tehát nincs helyes és helytelen magyar beszéd, csak helyénvaló és nem helyénvaló, és mindig az helyénvaló, ami átlátszó, vagyis ami alkalmazkodik a környezethez, a beszédhelyzethez. Jól értettem eddig?
– Teljesen. Vannak ugyan túlbuzgó nyelvvédők, ha nem is nagyon sokan, akik azt hiszik, az a jó, ha minden helyzetben, minden környezetben egyformán a standardot próbálják használni mindenáron, de az ilyen embert általában körbecsodáljuk, ha észrevette, hogy nagyobbat ne mondjak. Tulajdonképpen ez is ugyanolyan hiányos nyelvhasználat, mint amit ő annyira elítél, hiszen arról van szó, hogy az illető nem vált át a nem standard változatra akkor sem, amikor pedig át kellene. Akkor pedig hiába olyan büszke rá, hogy ő mindig „helyesen” beszél, mert abban a helyzetben az ő beszéde nem átlátszó. Az az elvárás, hogy mindenki beszéljen egyformán, és minden helyzetben, a diktatúrákra jellemző.
– Ezek szerint nyugodtan mondhatjuk, hogy „nem szeressük” a paszulyt, vagy „veszem a trolit”?
– Otthon vagy olyan környezetben, ahol mások is így mondják, igen. A fontos az, hogy amikor le kell írni vagy olyan környezetben kell használni, ahol a standard forma a helyénvaló, akkor tudjuk, hogy ott hogy kell mondani. A botcsinálta nyelvművelők és nemzetmentők tiszta jó szándékból nagy kárt tehetnek a más nyelvi környezetből érkező ember önbecsülésében akkor, amikor elkezdik cikizni amiatt, ahogyan beszél. Ugyanígy a tanárok is, ha a gyereket megszégyenítik az osztály előtt a „helytelennek” ítélt beszéde miatt.
– De hát a magyartanárnak nem az a feladata, hogy lehetőleg a „standard” nyelvet adja át? Főleg a szórványban, ahol talán egyedül a magyartanártól hall a gyermek „rendes” magyar beszédet…
– De igen. De nem mindegy, hogyan. Mi itt, az egyetemen a leendő magyartanároknak is azt tanítjuk, hogy lépjenek túl a „helyes-helytelen” címkéken. Ha a gyerek azt mondja az iskolában, hogy „nem tudtam behozni a pénzt, mert édesapám somer”, akkor nem megbélyegezni kell az osztálytársai előtt, hogy helytelenül beszél, hanem például azt mondani neki: „Te most azt mondtad, hogy somer, és mi ezt itt értjük is, de mit gondolsz, ha itt lenne egy magyarországi gyerek, ő vajon értené ezt? Ha nem értené, neki hogy mondanád?” És akkor minden lelki sérülés nélkül érti meg (és nemcsak ő, hanem az egész osztály!), hogy mi itt elvagyunk ugyan a somerrel is, de ha azt szeretnénk, hogy mindenütt értsék, akkor jegyezzük meg jól azt is, hogy munkanélküli, mert arra még szükségünk lehet. Ez egy nagyon érzékeny terület, mert ráadásul a nyelvi teljesítmény színvonalát hajlamosak vagyunk összekapcsolni az értelmi színvonallal, vagyis bárkit rögtön bunkónak is nézni, ha úgymond „helytelenül” beszél. A mindenkit folyton kijavító és rendreutasító nyelvvédők sokkal több kárt tudnak okozni, mint hasznot. Mondok egy példát: Csíkszeredába a kilencvenes évek elején moldvai csángó gyerekeket hoztak csángómentés címén, hogy magyar iskolában tanuljanak. A tanárok és a csíki osztálytársak (akiket senki nem készített fel, hogy új társaik egy egészen különleges nyelvjárással érkeznek) a folyamatos leszólással, csúfolódással, kijavítgatással néhány hét alatt elérték, hogy a csángó gyerekek meg sem szólaltak többé magyarul. Egymás között is csak románul beszéltek, mert abban legalább nem talált hibát senki. Így lehetett őket nagyon gyorsan leszoktatni – talán végérvényesen – a magyar nyelv használatáról.
– Csakhogy a nyelvféltésnek nagyon is érthető okai vannak, hisz ez az egész Kárpát-medencében, mindenki által ismert történelmi okokból, összekapcsolódik a nemzetféltéssel. Amikor mi, erdélyiek a román jövevényszavaktól féltjük a nyelvet, akkor valójában a beolvadástól félünk. Ezt ön nem így látja?
– De, ez igaz. Nálunk, magyaroknál a nyelvőrködés a nemzetféltésbe ágyazódik be. Ez nem új dolog, már Trianon előtt is így volt. Gondoljunk csak a Szózatra, már az is a nemzethalált vetíti elő. Sajnos, ilyen lett a kultúránk szerkezete. Ha a magyar nemzet egy ember volna (ahogy sokszor beszélünk róla), az nagyon sok munkát adna a pszichiáterének: tele van félelmekkel, szorongással, paranoiával. És akkor mi is valahogy, hiszen mi is a magyar nemzet részének tudjuk magunkat. Pedig egy nemzet nem szükségszerűen ilyen, vannak a mienknél sokkal normálisabbak is. Norvégiában például több mint száz éve törvény tiltja, hogy a tanár megváltoztassa a gyermek otthonról hozott nyelvváltozatát, és ennek ellenére a norvég nyelv nem halt ki, sem a norvég nemzet, sőt, köszönik szépen, nagyon jól megvannak. Valójában a kisebbségi nyelvhasználat a vegyes lakosságú területeken a világon mindenütt természetes módon jár együtt azzal, hogy vannak nyelvi kölcsönhatások, átvételek. Ettől még nem fog szétfejlődni, szétesni a magyar nyelv. Sőt: ettől él. Van olyan nyelv is, az igaz, amely ma már nem vesz át más nyelvekből szavakat, például a latin – mert az halott nyelv. Mondjuk, ezt a nyelvészek tudják, és tudomásul is veszik, a műkedvelő, de annál harcosabb nyelvvédők kevésbé. Nem árt, ha lelke nyugalmára megtudja, hogy azok a szavak, amelyeket korábban említett – vagyis az aragáz (és aragázbutélia), murok, paszuly, pityóka, vinetta –, mind benne vannak a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott Magyar értelmező kéziszótár 2. kiadásában is, és éppen azért vannak ott, hogy ha ezek már magyar szavak lettek, akkor lehessen valahol megnézni azt is, hogyan is írjuk ezeket, ha leírjuk, és ne írjuk már négy-ötféleképpen, illetve hogy ha valakit nem ért az a szerencse, hogy erdélyi legyen, akkor ha valahol találkozik velük, tudjon utánanézni a jelentésüknek.
– Mi a helyzet az „abonament”-tel, a „chitanţa”-val, a „primăria”-val?
– Vannak a nyelvhasználatnak olyan színterei, különösen a szórványban élők esetében, ahol a magyarok majdnem egyáltalán nem tudják használni az anyanyelvüket, mert nincs rá alkalmuk. A legjellegzetesebben ilyen a hivatali ügyintézés. És akkor érthető, ha nemigen ismerik az ahhoz kapcsolódó kifejezéseket, hanem úgy mondják, ahogy azon a papíron vagy feliraton látják. Ilyen környezetben egy másik helybéli magyar is könnyebben megérti, ha az ember formulárt mond, nem típusnyomtatványt. Itt is az lenne a fontos, hogy az emberek ismerjék meg annak a szónak a közmagyar megfelelőjét, és szükség esetén tudják is használni. És ez ma már nem éppen lehetetlenség, hiszen gyakorlatilag mindenhol nézhetik a magyarországi tévécsatornákat is, ami nemcsak időtöltést jelent, hanem nyelvi mintát is, ahonnan sok mindent el is tanulnak tényleg az emberek. Nem tudom, észrevette-e: mi itt, Erdélyben régebben inkább nyugtát mondtunk, ma már egyre inkább számlát. És jó esély van rá, hogy előbb-utóbb a kitánca helyett is így mondjuk, magunk között is. Mert ilyen is van, csak az örökös vészharangkongatók azt nehezebben veszik észre, hogy itt nemcsak nyelvpusztulás van, hanem az egész Kárpát-medencében megfigyelhető egy egységesedési folyamat is a magyar nyelvben.
– És a lájkolás?
– A lájkolás – hát az már alighanem lájkolás marad: amit a magyaroknak legalább a fele így mond (vagyis aki egyáltalán internetezik), arra már nehéz lenne azt mondani, hogy olyan a magyarban nincs. Az e-mail is e-mail marad szerintem (esetleg majd ímél), próbálták ugyan magyarítani drótpostára vagy villámpostára, de a magyarok nem kapták fel egyiket sem, mert jól működik a magyar nyelvérzékük, és úgy érzik, hogy ezek olyan „csináltak” és „hülyén hangzanak”, és akkor nem röhögtetik magukat ilyenekkel.
– Ön szerint nem áll fenn a veszély, hogy szétfejlődik a közös anyanyelvünk? Magyarországon használnak olyan szlenget, amelyet én első hallásra nem értettem meg…
– Első hallásra persze. De ha egy kifejezést esetleg nem értünk, az még nem jelenti azt, hogy most már akkor egyáltalán nem értjük egymást. Normális ember, ha nem ért valamit, mit csinál? Rákérdez, nem?
– Szóval azzal sincs semmi baj, ha valaki „burkol egy szenyát”?
– Miért lenne? A szleng egy fantasztikus dolog. Szellemes, és mindig megújul, ezért is nem tudhat kialakulni egy összmagyar szleng, hiszen arra nincs is idő. De az nem is lehet cél, hiszen abban az is az érdekes, hogy nagyon sokféle helyi változata van. És ha esetleg nem értené azt, amit éppen hallott, szívesen megmondják, hogy azt jelenti: „megeszik egy szendvicset”.
– Következésképpen: a rengeteg idegen kifejezés és jövevényszó ellenére sincs veszélyben az anyanyelvünk?
– Ha esetleg veszélyben volna, az biztosan nem ettől lenne, hanem legfeljebb attól, hogy elfogynak a beszélői. A másik veszélytől, hogy tudniillik a végén nem fogjuk egymást megérteni, csak a nyelvművelők félnek, mert ők ijedős emberek. De mi, amíg magyarul beszélünk, meg fogjuk érteni egymást, higgye el.

  1. KOÓS IMOLA (forrás:  http://www.maszol.ro/index.php/kultura/20688-szilagyi-n-sandor-nincs-olyan-hogy-a-magyar-nyelv)

 

Őrtűz – Nyárádremete, 2015 október 24

Őrtűz – Nyárádremete, 2015 október 24

Az EJKE a Nyárádremete határában (Köhér) gyújtott őrtűznél vett részt az október 24-re meghirdetett határkivilágításon.
Az esemény felvétele:

https://www.youtube.com/watch?v=i5gW2f0dMNk

Képeink:
Ft.dr. Köllő Gábor lélekemelő beszédét nehéz elfelejteni: kaláka, gyermekvállalás és szíven átszűrt tudás – ezek nélkülözhetetlenek az önrendelkezés kivívásához! Hallgassák meg!
 
Isten áldja meg mindazokat, akik október 24-én őrtüzet gyújtottak. Köszönet a szervezőknek, köszönet a kulturális programok résztvevőinek és áldás legyen mindazokon akik részt vettek Székelyföld határainak kivilágításában, vagy valahol a világban együtt éreztek a székelyekkel!
 
EJKE
Mellékletek terület
Őrtűz-01 Őrtűz-02 
Őrtűz-03 Őrtűz-04
Őrtűz-06 Őrtűz-05
 Őrtűz-07  Őrtűz-08
Őrtűz-09  Őrtűz-10

Őrtűz-11

Őrtűz-12

Őrtűz-13

Őrtűz-14