28.

– Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér? Mt 7, 9.

Szüleink nevelésének köszönhetően, egyéni áldozatvállalásukkal olyan gyermekek lehettünk, akik minden jó tulajdonságot nemcsak gének szerint örökölhetünk, hanem az élet iskolájának tanítása rendjén is „ránk ruháznak”. Boldogok lehetünk, mert szüleink halálukig nagyon szeretnek minket. Megtanítanak arra, hogy milyen kötelességeink vannak velük szemben, hogy ne csak a tiszteletnek, hanem a szeretetnek is magunkon hordozzuk ismertető jegyeit. Szülői kötelességeiket úgy teljesítették, hogy abban nem csak a féltés, ragaszkodás, gondoskodás, hanem az irántunk való türelem is nyilvánvaló volt. Szerencséseknek mondhatjuk még egyszer magunkat, mert nem csak nyelvünkben, nemzetünkben, nemcsak unitárius vallásunkban, hanem a vallások egyetemességében is gondolkodhatunk, érezhetünk és nyilatkozhatunk.