Útmutató évszámok

és történelmi adatok

Dávid Ferenc, az Unitárius Egyház megalapítója a hagyomány szerint 1510-ben született Kolozsváron. Iskolái végzésének időpontja azonban arra a feltételezésre enged, hogy születését 1520 körül helyezhetjük. Édesapja Hertel Dávid, szász nemzetiségű polgár volt, édesanyja pedig magyar. Édesapja keresztneve után –Dávid – nevezte magát Franciscus Davidisnek (azaz Dávid fiának). Ebből magyarosította később a Dávid vezetéknevet. Fiai, Dávid és János, ismét a Hertel nevet (latinosan Herteliust) használták.

Hazai iskoláit 1530-1545 között végezte Kolozsváron, majd Gyulafehérváron és Brassóban. Külföldi tanulmányútra Wittembergbe és az Odera menti Frankfurtba ment 1546-1551 között. Ezt az útját jótevőinek köszönhette, akik között Medgyesi Ferenc és Pesti Gáspár neveit kell megemlíteni.

1551-ben tért haza, amikor Besztercén lett tanító. Egy év múlva Petres nevű faluban (Beszterce) mellett lelkészkedett. Mindkét helyen a reformáció szellemében működött. 1552-1555 között Kolozsváron lett iskolaigazgató.

1555 október 6.-án szülővárosa főlelkészének választotta meg. Ettől a pillanattól kezdve vezető szerepet töltött be az erdélyi reformáció (Lutheránus, vagy evangélikus, református és unitárius) kifejlődésében. Ugyanakkor Dávid Ferenc a hitújítás és művelődés központjává fejlesztette. A kereszténység megromlásának legfőbb okát a Bibliától való elszakadásban látta és szerinte a reformáció nem lehet más, mint az evangéliumi kereszténység helyreállítása a szentírás alapján. Más szóval visszaállítani Jézus tanítását.

1557-1559 között Dávid Ferencet az evangélikusok püspökeként ismerhetjük meg. Tisztségéről hitelvi okok miatt mondott le 1559-ben. Ez az év jelenti tulajdonképpen a Zwingli és Kálvin János tanainak erdélyi elterjedésének kezdetét. Eredeti elképzelése, felfogása az volt Dávid Ferencnek, hogy a reformáció nem ért véget Luther Márton tanainak megismerésével. Azaz folytatandónak találta éppen annak érdekében, hogy sikeresen visszaállíthassuk a tiszta Jézusi kereszténységet. Első lépésként azt találta, hogy a helvét (svájci) reformáció úrvacsora tana, szemben a lutheránus tanokkal, a Bibliával, sokkal megegyezőbbnek fogadható el. Éppen ezért a helvét irányhoz csatlakozott. Kezdetben azt kereste, hogy miként lehetne a lutheránus és helvét irányzatot egybeolvasztani. 1564 április 9.-én volt az a nagyenyedi zsinat amelyen még egyszer és utoljára megkísérelte az egybeolvasztást. Itt azonban nem tudtak megegyezni. Ennek következtében az erdélyi reformáció kettészakadt és a helvét irány elindult az önálló szervezkedés útján. Ez az irány hamarosan első püspöküknek választották Dávid Ferencet. Az akkori fejedelem, János Zsigmond udvari prédikátornak nevezte ki Dávid Ferencet.

1565 Dávid Ferenc életében egy nagy fordulópontot jelentett. Ez számít ugyanis az unitárius reformáció kezdeti évszámának. Ebben az évben Dávid Ferenc, éppen humanista és bibliai meglátásai miatt szembeütközött a helvét reformáció dogmatizmusával. Dávid Ferenc a hitújítást örök folyamatnak fogta fel – Kálvin Jánossal szemben. Isten akaratának tartotta, hogy a vallás fejlődésében lépésről-lépésre kell haladni, amíg elérhetjük a teljes igazságot. Munkáját prófétai küldetésnek fogta fel, amit Isten, Jézus és az egyház iránti szeretetből kötelessége elvégezni. „Akiket Isten lelke megvilágított – mondta -, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik”.[1]

Dávid Ferenc mindenek előtt a Biblia alapján és értelme segítségével végezte a keresztény vallás reformálását. Ennek rendjén első sorban is a bibliai eredetűeket és az értelemmel követhetőket tartotta meg. Vallásos gondolkodása során elvetette a szentháromság tanát, aminek következtében reformációja középpontjába az Isten egységéről vallott felfogása került. Ezzel a megállapítással az erdélyi reformáció az unitárius valláshoz érkezett el.

1566 január 20.-án tartotta Kolozsváron azt a híres prédikációt, melynek következtében Kolozsvár többsége unitáriussá lett. Az előbbi időpont számít a hitviták kezdetének, melyek 1571-ig sorolhatók, amikor az unitárius hitelveket kifejtette Dávid Ferenc. Ugyanakkor e két évszám közé tehető az a mély támadás is, melyet a lutheri és kálvini reformáció összefogottan képviselt az unitárius vallással szemben.

1568 január 6-13 között tartották meg azt a híres tordai országgyűlést, melyen kimondták, hogy mindenki azt a vallást gyakorolhatja, mely felfogásával a legjobban megegyezik, hiszen a hit Isten ajándéka. Ezért a bizonyos, de ugyanakkor esetenként különböző felfogásokért senkit sem szabad üldözni.

1569 október 20-25 között magyar nyelven tartották meg a Nagyváradi Hitvitát. Ennek első sorban is azért volt magyar a nyelve, hogy mindenki érthesse az azon elhangzó beszédeket. A hagyomány azt tartja, hogy ennek a hitvitának következtében mintegy 3000-en lettek unitáriusokká.

1569-re tehető Dávid Ferenc első prédikációs kötetének megjelenése. Egy évre rá megjelent az első unitárius énekeskönyv is. A hagyomány ezt Dávid Ferenc munkájának tartja.

1571 egy nagyon fontos időpontnak minősül az erdélyi unitáriusok életében. Itt hangzott el, Marosvásárhelyen a tordai országgyűlés határozatának megerősítése. „Az Isten igéje mindenütt szabadon prédikáltassék, a confessioért senki meg ne bántassék, se prédikátor, se hallgató”[2].

1571 március 14 János Zsigmond fejedelem halálának időpontja. Az első erdélyi fejedelemről minden unitáriusnak és nem unitáriusnak tudnia kell, hogy szabadgondolkodásának köszönhetően születhetett meg a világon legelőször, itt Erdélyben az a határozat, melyet a tordai országgyűlésen mondtak ki, és amelyet Marosvásárhelyen erősítettek meg. János Zsigmond fejedelem 1563-tól a reformáció híve lett, 1568-tól pedig az unitárius vallás követőjévé és jótevőjévé lépett elő. A gyulafehérvári székesegyházban temették el. Temetési szolgálatot Dávid Ferenc végzett magyar nyelven, Sommer János pedig latinul.

1571-1576 Báthory István fejedelemségének időszakát jelzi. A fejedelem és utódai az erdélyi katolikus egyház helyreállítására és ugyanakkor az unitárius vallás visszaszorítására igyekezett. Első lépésként elvette az unitáriusoktól a nyomdát, Dávid Ferencet pedig udvari prédikátori állásából elmozdította. Ebben az időszakban vezette be a cenzúrát, mely tulajdonképpen az unitárius munkák kiadásának megszűntét, nem is korlátozását jelentette.

1579 sötét pontot jelent Egyházunk történetében. Ebben az évben vádolták be Dávid Ferencet, mint hitújítót. Első vádlója Blandrata György volt. Báthory Kristóf fejedelem erre az alkalmas időpontra várt, amikor eltiltotta Dávid Ferencet a prédikálástól, és házi őrizetre vetette. Bár időközben voltak sikeresnek mondható országgyűlési szereplései Dávid Ferencnek és követőinek, a vádat képtelenek voltak elhárítani. 1579 július 2.-án, Blandrata György és Hunyadi Demeter, későbbi püspök nyomására az országgyűlés egy négy pontból álló hitvallást fogadott el. Ez a hitvallás azonban teljesen ellenkezett Dávid Ferenc unitárius tanaival. Dávid Ferencet holtig tartó börtönbüntetésre ítélték, Déva várába zárták, ahol 1579 november 15.-én meghalt. Dávid Ferenc halálával kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy a hagyomány teszi erre az időpontra halálát. Bogáti Fazekas Miklós feljegyzése szerint november 7.-én halt meg. Halála körülményei és sírja ismeretlen. A börtön Dávid Ferencet nem törte meg. Erre utal a börtöne falára vésett feljegyzése is: A pápák kardja, a kereszt, a halál képe, semmi sem fogja az igazságot útjában feltartóztatni. Azt írtam, amit éreztem, s amit érzék, bízó lélekkel hirdettem. Meg vagyok győződve, hogy az én vesztem után a hamis igehirdetők tanai össze fognak omlani”[3].

1600 október 25.-én tartották Lécfalván azt az országgyűlést, ahol legelőször találkozunk az „unitárius” kifejezéssel. Ez tulajdonképpen az unitárizmus teológiai alaptételét fejezi ki: Isten lényegében és személyében egy. Innen ered az egységhívő elnevezés is.

1618-ban az erdőszentgyörgyi zsinaton az Unitárius Egyház elhatárolta magát és ugyanakkor állást foglalt a szombatosság ellen. Ez a mozgalom a 16. században keletkezett Erdélyben. Ennek a vallásos mozgalomnak az volt az indító rugója, hogy a vallást az Ószövetséggel, még közelebbről a tízparancsolattal kell kezdeni és csak azután térni rá az Újszövetségre. A hagyomány szerint Eösi András volt az alapítója, majd Pechi Simon lett kifejtője a 17. században. A szombatosság nem azonosítható a szombatista vallással, bár jól lehet itt is a szombat megtartásán volt a hangsúly.

1638 július 1-7 között, Dézsen tartott országgyűlés egy kemény rendelkezése volt, aminek alapján az unitáriusokra rákényszerítették a szentháromságot, valamint Jézus imádást. Az országgyűlés határozata azt is kimondta, hogy aki ez ellen vét, azt a fejedelem és az országgyűlés fogja megbüntetni. Ennek az intézkedésnek az a beszédes következménye lett, hogy az unitáriusokat elnyomták, templomaikat elfoglalták és megakadályozták vallásos munkáik kiadását és terjesztését.

1693 október 10.-én elvették az óvári főiskolánkat. A Lipóti oklevél[4] következtében érte egyházunkat e nagy veszteség. Bizonyos egyezség is született annak érdekében, hogy az épület helyett egy másikat kapjon egyházunk, viszont ezt az egyezséget nem tartotta be a katolikus egyház.

1718 április 2.-án elvették a piaci főiskolánkat. Az uralkodó döntése következtében egyházunk főiskola nélkül maradt. Ennek következtében a tanítás is szünetelt.

Ezek és a hasonló atrocitások azonban nem tudták megtörni egyházunkat. Az elnyomás az unitáriusokat még nagyobb összetartásra és áldozatkészségre ösztönözte. Ugyanakkor olyan védekezési intézkedéseket hoztak, melyek biztosították egyházunk fennmaradását a mai napig.

1781 november 29..-én II. József kiadta a Türelmi rendeletet. Ez első sorban arra irányult, hogy a protestáns és részben az ortodox egyházak sérelmeit orvosolja. Ettől kezdve lehetőség nyílt a vallás szabad gyakorlására, de ugyanakkor templomok és iskolák is épültek. A katolikus vallás azonban továbbra is „uralkodó” vallás maradt, a többi vallásfelekezetet pedig megtűrtnek mondták. Ennek a rendeletnek a kimondása hozott az unitáriusok számára is egy fellendülést és egyházunk a megújhodás útjára léphetett.

1831-ben kapcsolatot teremtettek az Amerikai Unitárius Egyházzal. Bölöni Farkas Sándor észak-amerikai utazása során találkozott az ottani unitáriusokkal és így ismertette velük egyházunk múltját és jelen életét. Az amerikai Unitárius Egyház lehetővé tette, hogy évente erdélyi fiatalok tanulhassanak egyetemeiken.

1856 augusztus 30.-án vezették be a „garasos alamizsnát”, melynek az volt az eredeti célja, hogy hívenként bekérjenek egy ezüst garast, amiből az iskolák fenntartásához szükséges anyagi fedezetet remélték.

1858-1859-ben látogatták meg egyházunkat az angol unitáriusok képviselői.

1861-ben jelent meg az első magyar nyelvű erdélyi folyóirat: Keresztény Magvető címmel. Nemcsak, hogy az első erdélyi magyar nyelvű folyóirat volt, hanem egyben egy olyan lehetőség, aminek kihasználásával a „keresztény eszmék s általában az erkölcsileg szép, jó, igaz magvainak vetése és fejlesztése”[5]biztosítottnak látszott és mutatkozott a mai napig.

1888 szeptember 10.-én látott napvilágot az Unitárius Közlöny, melyet a Dávid Ferenc Egylet[6]adott ki.

1905-ben megjelent az Unitárius Egyház c. havi lap, melynek célja a vallásos élet ápolása, az egyház építése és az időszerű egyházi reformok munkálása volt. Szerkesztője Lőrinczi István, székelykeresztúri lelkész volt.

1907-ben jelent meg az Unitárius Szószék c. időszaki folyóirat, melynek elsőrendű célja a lelkészek szószéki szolgálatainak támogatása és a prédikációirodalom terjesztése, fejlesztése volt. Szerkesztői voltak: Vári Albert, Deák Miklós és Balázs András.

1948 augusztus 4-én megjelent az új kultusztörvény, mely kommunista szellemével átrendezte az egyházi életet, de ugyanakkor új alapokra helyezte a vallásfelekezetek közötti kapcsolatot is.

[1] Dr. Erdő János: Teológiai tanulmányok. 10. Old.

[2] U.o. 14. Old.

[3] U.o. 20. Old.

[4] Diploma Leopoldinum (1692 március 15) kimondta, hogy megerősíti a bevett vallások jogait, de ugyanakkor lehetőséget biztosított a katolikusoknak a protestánsok rovására, hogy terjeszkedjenek.

[5] Dr. Erdő János: Teológiai tanulmányok. 39. Old.

[6] 1885 augusztus 29.-én alakult meg Boros György teológiai tanár, későbbi püspök indítványozására. Célja a vallásos élet ápolása volt. Az egylet első elnöke az utolsó erdélyi polihisztor Brassai Sámuel volt.

********************************************


Forrásmunkák

  1. Dr. Erdő János: Teológiai tanulmányok – 1986
  2. Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése – 1934
  3. Dr. Varga Béla: Hit és vallás – 1948
  4. Unitárius Káté – 2000
  5. Dávid Ferenc mártír-halálának 375-ik évi emléke – 1954
  6. Négyszázév 1568-1968 – 1968
  7. Jakab Elek: Dávid Ferencz emléke. – 1879
  8. Dr. Varga Béla: Ami örökkévaló Dávid Ferenc életművében – 1930
  9. Dr. Varga Béla: Unitárizmus és individualizmus – 1931
  10. Vári Albert: Unitárizmus és racionalizmus – 1931
  11. Dr. Erdő János: Unitárius egyháztörténeti kurzus.

Pap Gy. László

Van hozzáfűznivalója? Tegye meg nyugodtan!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s