Simén Domokos

Simén Domokos unitárius lelkészt (1928 – 2006) idézem, hiszen gondolatai hűen tükrözik sajátomat a témában:

„Nincs két egyforma kis közösség, de az összesség mi vagyunk… Szomorú, mikor megírt és elfogadott hivatalos történetünkből fel kell adnunk egy-egy szeletet, egy téglát, esetleg egy bástyát, vagy légvárat, pl. csíksomlyói búcsú, vallásszabadság, türelem, magyar egység stb. Az alulról nézet akkor válik tudományos fontosságúvá, mikor a magyar irodalom ősforrását keressük és azt nem a kolostorokban, a krónikákban, hanem két unitárius falu, Kénos és Énlaka hagyományában, a regös énekben és a rovásírásban határozzuk meg a magyar irodalom kezdetét. Alulról nézetből mindenütt lehetséges, hogy fennmaradt valami kevés, ami ma már „a sokat jelenti”. Ennek a szellemében kell majd a bő források idején a nemzeti és vallásos történelmünk valóságát, a valóságért megírni.”