1818 karácsonyán, éppen 192 esztendeje énekelte Joseph Mohr segédlelkész és Franz Xaver Gruber tanító az ausztriai Oberndorf Szent Miklós templomában az azóta világhírűvé lett Stille Nacht (Csendes éj) kezdetű karácsonyi éneket.
Azóta több mint 200 nyelven csendül fel a dallam és szerez sok-sok embernek örömet és bizonyára lelki élményt is.
De valóban csendes e ez az éj? Valóban érezzük-e, hogy szentséges ez az éjszaka?
Sajnos úgy tűnik, hogy ma éppen e két – mondhatjuk: legfontosabb – tulajdonságát veszíti vagy már veszítette is el a Karácsony kedves ünnepe. Hiszen látjuk, hogy másról sem szól már az ünnep körüli élet, mint a vásárlásról, a reklámok hangos kiabálásáról és – ami talán a legszörnyűbb – a kötelező ajándékozásról. Szinte észrevétlenül szivárgott be az ünnep kedves hangulatába modern korunk pénzhajhászása, az anyagiak utáni féktelen vágyakozás.
Ám az ünnep, a Karácsony nem erről szól! Hanem egyszerűen csak arról: „ Jézus a földre leszállt … Krisztus megszületett!” Ez egyszerre kevesebb és több is, mint a mai csillogó-villogó és hangoskodó pénzszerzési lehetőség.
Kevesebb, mert itt csendről van szó. Az istálló csendjéről, amelyben a világ legnagyobb eseménye történt. Bár a pásztoroknak megjelentek az angyalok, hogy hírül adják a csodálatos eseményt, de ez a lakott területtől távol, kint a mezőn történt. Annál lényegesebb, hogy csendesen, minden hivalkodás nélkül lépett földre, lett hasonló hozzánk az Isten Fia. És ez rögtön azt is tanítja azoknak, akik hallgatnak rá, hogy nem zajos-lármás ugrándozással, hanem a lélek csendes örömével kell ezt a napot megülnünk. Úgy, hogy valódi belső öröm – amit senki se vehet el a lélektől – töltse be az embert, aki „ily nagy megváltót érdemelt”.
De ugyanakkor több is ez az ünnep, mint amit ma tették belőle, hiszen a legnagyobbat, amit csak ember kaphat, kapta meg az emberiség, amelyet soha semmi sem múlhat felül. Olyan ajándékot, amely nemcsak néhány napig, néhány hétig esetleg néhány évig tart, hanem egész földi életünket betölti, sőt még azon is túl. Hiszen „Ő minden mindenben”.
És ez az ajándék az, amiért egyedül érdemes ünnepelni, egyedül érdemes – ha kell – mindent feláldozni, amiért egyedül érdemes embernek lenni, érdemes élni.
Mily nagyszerű emberi tett lenne, ha most ez a Karácsony, s az ezt követő összes többi is, csak erről szólna, csak ezt a csendet és ajándékot jelentené! Milyen nagyszerű lenne, ha mindent a maga idejében tennénk: nem lenne október-novemberben már mikulás és karácsony, nem lenne a vasárnap megszentelését elsöprő bronz-, ezüst- vagy aranyvasárnapi vásárlási láz, hanem megőriznénk az ünnep igazi méltóságát és a földre lépett, testet öltött Megváltót, a kis Jézust köszöntenénk és ünnepelnénk Karácsony „csendes, szentséges” estéjén.
Kívánom községünk minden lakójának, hogy ez az igazi ünnep legyen osztályrésze mindannyiuknak! Kívánom, hogy csendes, de a lélek csendjében annál boldogítóbb öröm legyen mindenki szívében, s végre, újra igazi, boldog Karácsonyunk legyen!
(-km- – Szent Korona Rádió)
Forrás: http://szentkoronaradio.com/hit-vallas/2010_12_06_csend-es-ajandek
Pap Gy. László 