Újévi beszédek

– Újévi beszéd – 2001.

„Kívántok valamit és nincs néktek. /…/ nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok meg, mert nem jól kéritek /…/” Jk 4, 2-3.

Kedves Testvéreim! Nagyon érdekesnek találtam az apostol tanítását a szentleckében, s éppen e miatt horgonyoztam le a kettős gondolat fejtegetésénél. A ma vasárnapjának témáját a kívánság kérdésköre adta, hiszen az újévi istentiszteletek témája nem is lehet más, mint a kívánságok felsorakoztatása. Az apostoli fegyelmeztetés bátor hangvételű, de ugyanakkor figyelemfelkeltő is. Először: kívánunk valamit, de nincs meg nekünk az. Majd hangsúlyozza az apostol, hogy azért nincs meg a kívánt valami, mert nem kérjük. Harmadsorban megkapjuk az utolsó eligazítást, mert kérjük ugyan az óhajtottat, de azért nem kapjuk meg, mert egyszerűen rosszul kérjük. Ebben a hármasságban található a megoldás. A sorok között sejlik, hogy az állandóan csalatkozó ember egyfajta vigaszt talál magának. Azért nem leli meg kívánságát, mert nem kérte, vagy rosszul kérte.

1). Megállapítom, hogy mindig kívánunk valamit. Egy szinte mindenre kitekintő kívánság lapul a következő felsorolásban: Mit kíván az ember? Egészséget és hosszú életet. Értelmet. Alvást. Pénzt és azokat, melyek pénzen megszerezhetők. Túlvilági életet. Nemi kielégülést. Gyermekei jólétét. Saját személye fontosságának az érzetét. E kívánságok sokaságából nehéz kiválasztani a mindenki számára testhez állót. Azonban megengedhetjük-e magunknak, hogy kívánságok sokaságával halmozzuk el Istent, vagy egymást? Azt tanácsolom, hogy inkább az általam felsorolt kívánságok közül válasszunk ki magunknak egyet.

(a). Általában elmondhatjuk, hogy mindannyiunknak van egy-egy kívánsága (1 Sám 23, 20.), amely magába foglalhat egy teljes családot, jövendőjével együtt. Azt szoktuk hangoztatni, hogy lelkünknek ez, vagy amaz a nagy kívánsága. Ez, vagy az, amennyiben teljesül, akkor semmi sem létezik, ami kibillenthetné lelkünk egyensúlyát. Amennyiben nem teljesül a kívánság, akkor nyomban keserves megállapításokat teszünk. Okoljuk Istent és egymást a teljesítetlen kívánságok miatt. Nyilvánvalóvá válik pillanatokon belül az apostoli meglátás, hogy rosszul kértük azt, amire oly nagyon vágyakoztunk.

(b). Az előbbi kívánságból következik, – legalábbis, ami családi kapcsolatainkra jellemző, – a második, miszerint azt szoktuk fogadni kedveseinknek, hogy ebben az évben megtartjuk és beteljesítjük minden kívánságunkat (1 Kir 5, 8). Itt érdemes arra figyelnünk, hogy a felnőtt gondolkodású családtagok sosem kérnek szeretteiktől lehetetlent. Csakis teljesíthető kívánságokkal állnak elő egymással szemben. Ezek a fogadalom szintjére kívánkozó kívánságok teljesíthetők. Kívánunk valamit egymástól, és egyben kérjük is azokat. Ha azonban állandó a csalódásunk, akkor nem minden esetben igaz, hogy rosszul kértük. Ebben az esetben inkább a valóra váltó ígéret körül keresendő a hiba.

(c). A szentlecke jegyében szinte előkívánkozik a következő kívánság: Az én kívánságom ez és ez… (Eszt 5, 7.). El kell mondanunk, hogy mi is ez a kívánság. Hallatnunk kell kérő szavainkat annak érdekében, hogy valaki teljesíthesse. Fontos kihangsúlyoznunk, hogy ebben az esetben egyetlen kívánságunk lehet. Gondoljunk csak magunkra, akik ugyanazt várjuk el szeretteinktől, amit ők tőlünk: Ne zsúfoljuk meg kívánságainkkal egymást. Érthetővé válik az apostol meglátása, hiszen ha sok kívánságot támasztunk egymással szemben, akkor nem teljesíthetjük megannyit, s ilyen értelemben csakugyan rosszul kérjük azokat.

(d). Végül, de nem utolsó sorban évi, legnagyobb kívánságunk lehet, ha arra kérjük Istent, hogy saját kívánságunkra adja meg életünket (Eszt 7, 3.). Nagyon fontos ez a kérés. Több szempontból is. Mindenek előtt csak az kívánhat valamit, aki él. Az élő pedig mindig azt kíván magának, amire szüksége van, ami nincs neki. Tény, hogy a kívánság nem mindig fedi a szükségletet. Ennek ellenére azonban kérjük, könyörgünk, hogy kívánságaink teljesüljenek. Elcsodálkozunk, ha ezek a kívánságok beteljesületlenek maradnak. A „miért” kérdés sokszor bámulatba ejt, s ennek következtében elmarasztaljuk a körülöttünk élőket, kívánságainkat nem teljesítő szeretteinket. Igazságtalanul járunk el, amikor rosszul fogalmaztuk meg és kértük kívánságainkat. Az egyetlen, helyesnek látszó lehetőség az, ha életünket kívánjuk. Ebben aztán minden más kívánság helyet talál.

2). Kedves Testvéreim! Kívánjuk, tehát az életet, de még mindig nem vagyunk bizonyosak abban, hogy életünk, kívánságaink szerinti megnyerése után milyen kívánságaink lehetnek. Hálát adunk Istennek, hogy ebben az új esztendőben, évszázadban, évezredben élettel megajándékozott, és egyben tudomására is hozhatjuk, hogy miként gondolkodunk további kívánságainkról.

(a). Tudatában vagyunk annak, hogy életünket három kívánság keresztezi: Az első a bűnös kívánság. Sámuel könyvében azt olvashatjuk ezzel kapcsolatosan, hogy ez egy olyan életgyakorlat, mely ablakhoz hasonlítható, ahol a halál betoppan a házba (1 Sám 11, 2.). Pál apostol viszont egészen más megfogalmazásban értékeli a bűnös kívánságainkat. Szerinte az lenne helyes, ha sikerülne megtagadnunk a világi kívánságainkat, de csak annyira, hogy mértékletesen, igazán és lehetőség szerint erkölcsösen élhessünk e jelenvaló világban (1 Tit 2, 12.).

A szentlecke tanítása értelmében elmondható, hogy kívánságainkban mellőzzünk mindent, ami a bűnnel kapcsolatos, sőt vigyázzunk a kívánság megfogalmazása rendjén, hogy mindennapi életünkben mértéktartást mutassunk az élvezetek sorába utalhatók terén.

(b). Tizenkét mód ismert arra, hogy az emberek gondolkozását a magunkéra formáljuk. Ebből a kilencediket ismertetem, miszerint: Mutass rokonszenvet mások gondolatai és kívánsága iránt. Létezik az ún. káros kívánság is. Más szóval úgy fogalmazhatok, hogy ne kívánjuk mások kárát. Ha Jézus tanítására figyelünk, akkor kerülünk a téma igazi közelségébe. Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azonképpen cselekedjetek velük. Kívánságainkat úgy fogalmazzuk meg és tárjuk elő, hogy amennyiben visszafordulnának ránk, akkor magunk is nyitott szívvel álljunk beteljesülésük elé. Csakis ez a magatartás képes pozitívra fordítani az apostoli üzenetet: Kívántok valamit és meg is lesz számotokra. Kértek és megkapjátok, mert tudjátok, hogy miként kell kérnetek azokat.

(c). Végül pedig az ártatlan kívánságról teszek említést, melyet előszeretettel ajánlok mindannyiunk figyelmébe. Vallásos emberek vagyunk – hála Istennek, akik évi tevékenységükbe beleszövik gyülekezetük életének eseményeit. Ezért ezen az új esztendei istentiszteleten három ártatlan kívánsággal szeretném zárni beszédemet:

1). Kívánom a te parancsolataidat (119. Zsolt 40.) – mondom a zsoltárossal. Kívánjuk Isten parancsolatait, hogy azok irányítsák és tegyék teljessé életünket. Ezek a parancsolatok legyenek egy-egy lámpás kezünkben jövendő életünk útvesztőiben!

2). Pál apostollal jobb hazát kívánok (Zsid 11, 16.). Legyen jobb a haza itt, ahol élünk. Itt legyen továbbra is megígért hazánk, ahol gyermekeink nevetése, özvegyek, és árvák sírása töri meg időközönként az elégedetlenség moraját. Legyen egy jobb haza itt a földön, egy olyan, mint amilyenre várunk az örökkévalóságban.

3). Végül pedig a Jánosi levéllel azt kívánom nektek Kedves Testvéreim, hogy jól legyen dolgotok (3 Jn 2.) a nap alatt, az éjszakai pihenésben.

Isten hallgassa meg kéréseinket és adjon akaratából mindannyiunknak egy békés, boldog, megelégedéssel teljes Új Esztendőt. Ámen.

Nagyvárad, 2001. január 7.-én.

Újesztendei beszéd- 2004

Példabeszéd a terméketlen fügefáról

„Uram, felelte az, hagyd meg még az idén.”       Lk 13,8.

Kedves Atyámfiai, szeretett Testvéreim! Isten jóvoltából átléptünk egy újabb esztendőbe, melyet szokás szerint újévi gondolatokkal, de hasonló imádsággal kezdünk. Évek óta megszoktuk, hogy ilyen alkalmakkor nem is tehetünk mást, mint felcsillantjuk reményeink gyertyaszálának apró sugarait, bemutatjuk Istennek, s meglátva, valamint megláttatva azokat, Isten segítségét kérjük elkövetkezendő életünkre. Szép szokás, kedves gyakorlat ez, hiszen vallásos emberekként nem is tehetnénk másképp. Valahogyan azonban összegeznünk kell mára született gondolatainkat, s ennek érdekében egy soron következő jézusi példázatban kerestem az év első vasárnapjának újévre vonatkozó gondolatait.

1). A terméketlen fügefáról szóló példázat előzményeként két fontos tényezőt említek. Az egyik az idő jelére vonatkozik, mely azt hozza tudomására a korabeli embernek, hogy Isten országa már nagyon közel van. Ezek az említett jelek azonban szinte ellentétesek azokkal a jézusi tanításokkal, melyek a szeretetet helyezik az emberi élet középpontjába. Történetesen arról van szó, hogy meghasonlások, ellenkezések támadnak akár a családtagok között is, melyek akár addig mérgesedhetnek, hogy elárulják, halálra adják egymást. A másik valóságot a bűnbánat időszerűsége hordozza. Szinte Keresztelő János szavai csendülnek vissza Jézus megjegyzéseiben, azzal a különbséggel, hogy majdnem minden emberre kiterjeszti a vétkességet, nemcsak azokra, akik nyilvánosan el is vették büntetésüket. Emellett pedig a megváltozás azonnali szükségességére hívta fel Jézus a figyelmet.

2). A példabeszéd tartalma a fenti állapotot rajzolja meg, és egyben teszi hangsúlyossá. Meséli Jézus, hogy valakinek fügefa volt a szőlősében. Egyszer elment, hogy gyümölcsöt szedjen róla, de nem talált. A vincellérjéhez történt megjegyzéséből kiderül, hogy ez már harmadik éve hasonlóan történik, s hiába keres évről-évre fügét a fán, mert nem talál. Elérkezettnek tartja az időt arra, hogy kivágassa a terméketlen fát, s helyébe egy hasznosat ültessen. Ekkor a vincellér kéri gazdáját, hogy engedjen még egy évet ennek a fának. Megpróbálja, hogy gondosabb munkával kényszerítse termés alá. Körbeássa, megtrágyázza a tövét, s amennyiben így sem terem a negyedik év elérkeztével, akkor minden további nélkül kivágja.

3). A fentiekben megjegyzett két tényező szolgáltatja a példabeszéd mondanivalóját.

a). Először azonban a füge jelenléte elmaradhatatlanul jelentős üzeneteket hordoz. Ha belenézünk a Bibliában szereplő, fügéről, de az azzal kapcsolatos megjelenésekbe, tapasztaljuk, hogy számos, fontos előfordulása van. A paradicsomi állapotban fügefa levél képezi a ruhát, mely elfedi a szeméremrész meztelenségét (1 Móz 3), Isten olyan földet ígér népének, melyen füge is terem (5 Móz 8,8). A fügefa, illetve gyümölcse komoly szerepet tölt be az újszövetségi időszakban is, hiszen jelen van példát állító jellegével (Mt 24,32), valamint abban az összefüggésben is, hogy képtelenség tövisről fügét szedni (Lk 6,44).

b). A második üzenet, a türelem-, a gazda és vincellérje közti beszélgetéséből pattan ki. Három esztendő hosszú időnek számít, amikor valaki arra vár, hogy gyümölcsöt teremjen egy olyan fa, melynek ez lenne elsőrendű feladata. Fontos ez két szempontból is, hiszen valaki fügefát ültet kertjébe, akkor azt azért teszi, mert szereti a fügét, illetve azt akarja, hogy neki évről-évre legyen egy bizonyos gyümölcskészlete. Nem lényegtelen, hogy bármely gyümölcsfa elég nagy helyet vesz igénybe, melynek árnyékában, esetleg közelében nem terem meg semmilyen más növény. Érthető, tehát, ha nem felel meg egy fügefa a gazda elvárásainak, akkor érdemesült a kivágásra. Ennek ellenére azonban a fügefát is gondjaiban tartó vincellér kéri gazdáját, hogy még próbálkozzanak egy évben.

c). A harmadik mondanivalót a fa számára biztosított esély, lehetőség tolmácsolja. Szinte elképzelhetjük a vincellért, amikor tavasz jöttével ásót ragad, s mélyen ásni kezdi a fügefa tövét. Közben akár hangosan is beszél a fához, hogy még ezt az egy évet kiharcoltam neked, de amennyiben az idén sem bizonyítasz, gazdám ebben az évben sem kóstol rólad gyümölcsöt, akkor bizony nem kerülöd el a kivágást. Azzal egyet értek, hogy a fügefa egy növény, s így nem fogja fel az emberi gondolkodás mélységét, de meggyőződésem, hogy a gondos munka, ápolás, megtrágyázás olyan egymást követő cselekedetek, melyek megelőlegezik, hogy jól érezze magát a fügefa, valamint gyümölcstermés alá fordítsa ágait.

4). Kedves Testvéreim! Jogos kérdés lenne ma bárki részéről, hogy jó, de hol voltak eddig, vagy hol lesznek az újévi gondolatok? Hol bujkál az új esztendő érkeztével bekopogtatott üzenet? Nem kell sokat várakoznunk egyik feleletre sem, illetve az üzenetekre, hiszen hamarosan nyilvánvalókká válnak, amennyiben arra figyelünk, hogy mit is jelent a ma embere számára a „Terméketlen fügefáról” szóló példázat. Annyi bizonyos azonban, hogy általában a mai keresztények, de főként a mi égövünkön élők számára nem sokat jelent egy fügefa hiánya. Annál inkább jelenléte. Ám, ha behelyettesítjük a fügefát egy nálunk honos gyümölcsfával, akkor máris közelebb kerültünk a példázat mondanivalójához, de újévi üzenetéhez is.

a). Először, tehát bármennyire is idegen a fügefa, illetve gyümölcse a mi mindennapi megszokottságunktól, mégis legalább két vonatkozásában jelen van életünkben. Az egyik a „szemérmünk meztelenségének” takargatása. Azt hajtogatjuk, hogy válságba került gazdasági- társadalmi, szociális életünk. Sokan azonban merészen kijelentik, hogy bizonyos értelemben válságba került az emberek vallásossága is. Egyfajta meztelenséget szenved a kereszténység. „Megkopaszított” hittel járnak emberek világunkban, melyre legtöbbször csak akkor derül fény, amikor megméretés, megpróbáltatás előtt állanak. Olyankor nemcsak a megüresedett pénztálca jelent komoly gondot, hanem a megüresedett, megcsupaszított, fázó emberi lélek is. Olyankor vesszük észre ezt a lelki meztelenséget, amikor kétségbeesett emberek nem találják meg a holnap megoldásait. De nem csak ez, hanem számottevően jelentkeznek szégyellnivalóink is. Valamiként mindig álcázzuk, eltakarjuk ezeket „fügefa levelekkel”, de be kell látnunk, hogy így is kisejlik alóla szégyellnivalónk. Az újév üzeneteként itt jön be minden Istenben bízó ember életébe a jézusi mondás igazsága. Meg kell értenünk végre, hogy bogáncsról nem szednek fügét. Tövis nem terem gyümölcsöt. Fel kell vállalni a gyümölcsfa ültetését, gondozását, de gondoskodnunk kell a szüretről is, amennyiben táplálkozni akarunk valamilyen gyümölcsből. Az újév nemcsak a kérések, fogadalmak, hanem az ígéretek időszaka is. Kérünk, fogadkozunk, ígérünk. Legyünk tudatában annak, hogy ugyanezt teszi velünk szemben Isten is. Kér, fogad és ígér. Kér arra, hogy kitartóak legyünk életünk minden vonatkozásában. Fogadja, hogy Istenünk, Atyánk lesz ő továbbra is a megpróbáltatásaink idején. Ígéri, hogy mindenben jól lesz sorunk, amennyiben akarata szerint választjuk meg és járjuk útjainkat. Zsidó népének új földet ígért, ahol fügefák gyümölcseit takaríthatják be. Nekünk pedig minden esztendővel ígér egy újabb „földet”, ahol megtermelhetjük és az ő segítségével betakaríthatjuk a föld gyümölcseit. Ígéri, hogy nem kell takargatnunk előtte szégyellnivalónkat.

b). A második üzenetet Farkas Árpád költőnk két sorával indítom. Azt mondja költőnk, hogy édesapáink: /nézik, nézik évezredes hosszan /, hogy a türelem partjain milyen erő ég el. / (Apáink arcán). Vagyis az élet egyik partján türelmes embereket találunk, míg másikon türelmetleneket. Ezekből találunk kevesebbet. Mert általában türelmetlenek vagyunk. Az emberek „rövidlátók, változók, korlátozott horizontúak, kislelkűek és nyugtalanok. Azért olyan hamar idegesek, ingerlékenyek lesznek, mint a mindig hullámzó tenger. Állandóan fodros a lelkük tükre. Olyan könnyen türelmüket veszítik.” /Vasárnapok – Ünnepnapok: 143. Old./. 2004 első vasárnapjának üzeneteként hangzik hozzánk a kérdés, hogy vajon mit hoz számunkra az új év? Mennyi lesz benne a türelem és hányszor lesz úrrá rajtunk a türelmetlenség? Fontos jellemzője ugyanis életünknek, mert sokszor holnapok, életek függnek az emberi higgadtságtól. Végeredményben nem is a mi türelmünkről, vagy türelmetlenségünkről szól a példázat, hanem a gazdáéról, Istenéről. De nem csak a zsidósággal szemben mutatott végtelen türelmet Isten azért a sok-sok kihágásért, bűnért, tagadásért, mely jellemezte életüket, hanem hasonlóképpen türelmes volt velünk szemben is. Hányszor előfordult velünk, hogy türelmetlenek vagyunk, mert nem teljesedtek be azonnal, elmondott imádságaink. Isten pedig évek óta vár egy-egy olyan köszönő szóra, melyben meg kellett volna köszönnünk, saját életünket, vagy éppen gyermekeink életét. Isten türelmes velünk szemben, tévedéseinket, bűneinket illetően is, míg mi szinte mindig elvárjuk, hogy azonnal bocsánatot kérjenek, ha megbántottak minket. Testvérek! Csak abban az esetben számíthatunk az isteni türelemre, amennyiben magunk is hasonlóan cselekszünk. Legalább azokkal szemben mutassunk türelmet, akik Isten iránti bizalomban élnek. „Az a véleményem ugyanis, hogy az ember mindenkivel türelemmel tartozik viseltetni, miért éppen a hívőkkel szemben volnánk türelmetlenek? (Franklin beszélgetése a szabadgondolkodókkal) /Rókák a szőlőben /.

c). A harmadik üzenet is kedves tartalmat tartogat. Azt mondja többek között Kamondy László, hogy „az ifjúkor tele van szenvedésekkel és lehetőségekkel. A felnőtt kor munkával és felelősséggel. Az öregkort még nem ismerem.” Rendben van, hogy szenvedések és lehetőségek tarkítják az ifjúkort, munka és felelősség a felnőttekét, s egy középkorú ember nem ismeri az idős kor velejáróit. Ám, éppen az idősebb nemzedék meglátásainak, tapasztalatának, jövőlátásának köszönhetően lehetnek rálátásaink. Éppen ezért én ennek az esztendőnek, a mai példázatnak jelentős üzeneteként emelem ki az idősebb nemzedék esélyét a jobb életre. Mert amennyiben Jézus esélyt biztosít a fügefának a negyedik évre is, – bár addig semmi termést nem hozott, míg emberek kapnak újabb esélyeket, hogy újrakezdjék elrontott életüket, addig nem szabad elfeledkeznünk idősebb embertársainkról sem, hogy ők is ugyanolyan esélyekkel induljanak egy új esztendőben. Annál is inkább, mert – meglátásom szerint minden ember egyforma esélyt kap Istentől az életre. Emellett bizonyít az a tény is, hogy elmenetelünkben, halálunkban nincs különbség idős és fiatal között, azaz nem tudjuk megmondani, hogy ki megy el hamarabb közülünk. Más szavakkal csak annyit kívánok megjegyezni előbbi gondolataim megerősítéseként, hogy ne ejtsük el az öregeket vállveregető virágos dicséretekkel, hanem adjuk meg nekik azt a lehetőséget, hogy érezzék: nem kerültek – már csak nézőnek – a pálya szélére, a kispadra.

Összegezésképpen: Kérjük gondviselő Istenünket, hogy adjon elegendő erőt ahhoz, hogy megérdemelt keresetünkből megvásároljuk a mezítelenségünket elfedő ruhadarabjainkat, de elegendő hittel is megajándékozzon, hogy meg ne fázzon lelkünk a barátságtalan, hideg, zord napjaink, s előretörő szégyenünk miatt. Kérjük Istent, hogy legyen továbbra is elnéző velünk szemben, s lássa meg bennünk azt az igyekezetet, mellyel jóvátehetjük összes tévedésünket. Végül, de nem utolsó sorban pedig adja meg mindannyiunknak az esélyegyenlőséget, hiszen tudjuk, hogy nincs előtte személyválogatás. Hagyjon meg bennünket az idén is, mint a gazda fügefáját. Ezekkel a gondolatokkal induljunk a 2004-es esztendőbe! Ámen. Nagyvárad, 2004 január 4.-én.