Olvasmány: 2Kor 5,1-10.
HISZÜNK AZ ÖRÖKÉLETBEN
– húsvéti beszéd –
Kedves ünneplő Testvéreim, szeretett Atyámfiai! Isten segítségével, és az ő akaratából elérkeztünk egy újabb ünnephez, melyben keressük mindazt, amit nem lelünk meg a hétköznapi áldások sorában. Nem Istennek másabb arcát, hanem saját magunk ünnepélyesebb arculatát vetítjük ki közösségi lelkületünk vásznára, amikor szeretnénk felül emelkedni a napi törődéseken, amikor választ keresünk arra, hogy gondjainkkal kihez mehetünk, akinél örök időre szóló vigaszt lelhetünk?
1). Arra biztatok mindenkit, hogy adjunk hálát Istennek, hogy ismét valami jó történt velünk, ismét együtt vagyunk azon a helyen, ahol nemcsak Isten közelségét keressük, hanem megtaláljuk vallásos kérdéseinkre a megfelelő választ, keserveinkre a vigasztalást. Nem másodlagos mai örömünk, hiszen Jézus késői tanítványaiként ünnepelhetünk. Megemlékezünk azokról is, akik valami miatt nem jöhettek el. Felvirradt ránk a húsvét ünnepe, de továbbra is kérdés marad, hogy megvillan-e előttünk ezen áldott nap tiszta, szívet-lelket betöltő üzenete?
2). Húsvét üzenetére figyelünk, s megkérdezitek-e: Uram, kihez menjünk? Akartok-e, akarunk-e menni AHHOZ, akinél örökéletnek beszéde van? Fontos kérdés ez, s bármennyire is modernek, sok szempontból okosnak tartjuk magunkat, úgy érzem, hogy kimondottan nagy ünnepeink alkalmával nincs egyetlen más hely sem ezen a világon, ahová fontosabb lenne elmennünk, mint az a gyülekezet, melybe beletartozunk születésünk, neveltetésünk, hitünk, meggyőződésünk folytán. Mi bizonyára azért jöttünk, hogy találkozzunk hittestvéreinkkel, bebizonyítsuk akár önmagunknak, hogy érdemesek vagyunk a jövendőre, s nem utolsó sorban megállapítsuk, hogy van időszerűsége annak, hogy beszéljünk az örökéletről.
3). Nem gyakran, de mondjuk hitvallásunk megfelelő hitelvét: Hiszek az örök életben. Nagypéntek elmúlt, a húsvét már itt is van! Bizonyosságért Jézushoz kell mennünk, aki azt mondja többek között: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog. (Jn 11,25.). Mikor ilyen megállapításokat hallunk, akkor megtelik hitünk bizakodással, mert különben tudjuk, hogy egyszer csakugyan meghalunk ennek a világnak. De nem szeretnénk meghalni az örök élet tekintetében. Mi, akik hiszünk Isten szeretetében és örökkévalóságában, bízunk abban is, hogy lehetőséget biztosít számunkra az örökkévalóság honában. Ez pedig maga az örökélet.
4). Ma úgy tapasztaljuk, hogy az örök élet hitével van tele a világ. Tele van gondolkodásunk, hitünk, de soknak telve van már a szíve is. Erről beszél környezetünk, hiszen a lassan, de biztosan megújuló természet, és minden, ami benne van, beleértve a magunk egyéni és közösségi életét is, szívszorongva várjuk a teljes értékű megújulást. Kinyitjuk valamelyik TV-csatornát, s örömmel tapasztaljuk, hogy a keresztény világ szívvel-lélekkel áll a húsvéti ünnep kapujában. Vár arra, hogy bebocsássa Isten abba az örömbe, melyet csakis a lehetőséggel élők tapasztalhatnak. Forrongó, ellenségeskedő világunk közepén, az emberi erőszak terjedése ellenére is arról álmodik a világ nagyobb része, hogy ez az esztendő is elhozza sok ember számára az örökélet hitének örömét. Elhozza a belátást, hogy nem az erőszak, hanem a békesség lesz megtartó erőnk. Nem a halál, hanem az élet a fő szempont egy ember létében.
5). Elmondom Ünneplő Testvéreim, hogy mi lenne az én, mai, legnagyobb örömem. Az, ha soha, senki nem csalatkozna húsvéti hitében. Nem csak azért, hogy teljes legyen egyéni örömem, hanem kibővüljön mindenkié, kérdezzük együtt: Kihez mehetnénk? Nyomban adjuk meg a választ: Hozzád Uram, hiszen örök életnek beszéde van nálad. Kérdezzük még egyszer: Kihez mehetnénk? Te hozzám, én hozzád, mi Istenhez. Kihez mehetnénk, amikor elárad rajtunk a kétségbeesés, vagy hatalmába kerít kibeszélhetetlen szomorúság? Csakugyan, kihez mehetünk sokszor, ahol jó szóra, vigasztalásra találunk? Van-e mai életünkben egy olyan személy, aki határtalan megértésben, szeretetben részesít bennünket? Van-e valaki, aki nem nevet ki fájdalmunk miatt. Nem ítél el bennünket, ha időközönként fáj a szívünk szülőföldünkért, elvesztett szeretteinkért, emlékeinkben élő múltunkért. Meghallgatja napi panaszainkat, melyben egyedülvalóság, elhagyottság, özvegység, árvaság tölti be a vezető szerepet. Van-e életünkben egy olyan személy, aki hozzánk hasonlóan ünnepet szentel azért, hogy találkozhasson hittársaival, hogy megmutassa az egész világnak: Van még mindig egy sarok a lelkében, ahol szeretetet tartogat övéiért. Még mindig dobog benne egy érző szív, mely azt súgja neki. Hogy érdemes élnünk újabb ünnepeket egymásért, egymás viszontlátásáért. Ámen.
A SZERETET ISKOLÁJA
– húsvéti ágenda –
„Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Jn 13,35.
1/. Legyünk egymással szemben őszinték!
sok kívánságunk van: pénz, vagyon stb.
Ma azonban Jézus tanítványai szeretnénk lenni
2/. Nincs rajtunk a kényszerítésnek semmilyen hatalma. Ffeltételezzük ugyanis, hogy még nem vagyunk Jézus tanítványai
3/. Ennek ellenére, mégis tanítványok, iskolások vagyunk:
a). gyermekeink iskoláztatására figyelünk
b). magunkra nézünk:
mi is iskolások vagyunk, az élet iskolásai
itt is vannak, akik megbuknak egyik, vagy másik tantárgyból
4/. A 12 tanítvány ott ül a padokban és hallgatják Mesterüket:
megeszik azután a húsvéti bárányt
az ünnepi asztalnál nem látszik a hétköznapok nehézsége
Jézus figyelmezteti őket, hogy szenvedni is fognak követése miatt
Végül pedig elmondja a szentleckét: Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.
Tudjuk azt mindannyian, hogy könnyűnek bizonyul mindannyiunk számára ünnepi érzések között szeretnünk
Sokkal nehezebb hasonlóan cselekednünk a megpróbáltatások idején
5/. A nagypénteki eseményektől számíthatjuk igazán Jézus tanítványainak életiskoláját
mindenkinek az óta meg van az ismertető jegye: felekezeti jelleg
a felnőttek számára csak egyetlen iskola létezik: szeretet iskolája
ennél jobbat Jézus óta még soha nem találtak ki
6/. Jézus szeretet-iskolájának tanulói vagyunk
itt egyaránt megtalálható a hívő és hitetlen
a jézustanítványság nem felekezeti hovatartozás kérdése és nem elvi meggyőződés problémája
a tanítványság a szeretet gyakorlása és semmi más
7/. Vizsga előtt állunk Kedves testvéreim!
akkor kapjuk meg a hiteles oklevelet, amennyiben teljesítettük Jézus elvárását
akkor mondjuk sikeres vizsgáz túlinak magunkat, amennyiben maradéktalanul teljesítettük szeretet-kötelességünket.
8/. Ne halasszuk el vizsgánkat egy későbbi időpontra!
– bizonyítsuk be időben, hogy a mi egyetlen ismertető jegyünk az egymás iránt gyakorolt szeretet. Ámen.
Pap Gy. László 