Az eskű
Mt 5,33-37.
A Bibliában olyan felszólításokat találunk, melyek arra intenek, hogyan, milyen körülmények között kell esküdni Istenre. Ez azonban nem nekünk, hanem a zsidóknak szólt. A kérdés itt is az, hogy miért kellett éppen Istenre, azaz az Ő nevére esküdni? Úgy tűnik, mintha az ember a nála sokkal nagyobbra esküdve akarná megerősíteni meggyőződését, vagy esetleges állítását.
Többnyire azonban olyan példákat találunk az Ószövetségben, mikor emberek embereknek tesznek esküt. Ezek közül ki szeretnék emelni néhányat: Ábrahám – Abimélek 1 Móz 21,23.; József Jákóbnak 1 Móz 47,31.; Dávid Saulnak 1 Sám 24,22.;
A következőkben nézzük meg az esküdözések lehetőségeit, de közben ajánlom, hogy maradjunk a bibliai alap közelében. Ez előtt azonban el kell mondanom azt a két megnyilvánulási formát, melyet gyakoroltak őseink és bizonyos mértékben örökségként ránk is maradt.
A „ne esküdjél hamisan” tiltás mögött rejtőzik valami szabadság, ami arra utalhat, hogy a szívvel-lélekkel elmondott igaz eskü megengedett. De a valóságban mi szükség van ilyen gyakorlatra, amennyiben valaki meg van győződve állításának igazáról? Szerintem egyfajta megkerülése történt itt a jézusi tiltásnak, olyan értelemben, hogy az esküt megengedi az embernek, ha annak meg van a megfelelő súlya.
Tökéletesnek látszik a hatóságok előtti eskü megengedésének a magyarázata is a fenti összefüggésben. Ez azt igyekszik bizonygatni, hogy abban az esetben, ha az esküdöző ember fogadalma nem hamis, vagy üres bizonygatás, hanem teljes mértékben megfelel a keresztény normáknak, akkor megengedett.
Végül meg kell jegyeznem, hogy esküdni semmilyen körülmények között nem szabad. Milyen körülmények között nem?
– nem szabad szükségtelenül. Jézus tiltásával találjuk szembe magunkat, akkor, mikor halljuk, hogy ne esküdjünk se az égre, se a földre, se semmire. Nem lehet esküdözni azt illetően sem, ha valakivel szemben csoportosan összeesküvésben szeretnénk részt venni.
– Nem lehet könnyelműen esküdni. Mindenek előtt arra kell figyelni, hogy Isten nevét fölöslegesen nem szabad emlegetni. Ezt a tiltást is a zsidóságra érvényesnek mondhatjuk ki, mert nekik tilos volt Isten nevét minden megindokolás nélkül emlegetni. Izrael igyekezett kerülni Isten nevének kiejtését és éppen emiatt bővelkedett különbnél különb körülírási formulákkal. Ezekről mondta Jézus, hogy ezek a körül írások semmit sem változtatnak a lényegen, hogyha az ember esküdözésében hazug és bitorló marad.
– Említésre méltó a hamis eskü ténye is. Mindenképpen egy törvényszéki jelenetet kell magunk elé idéznünk, melyben egy tanút szólítnak elő, aki a vádlottal szemben olyan esküt, vallomást tesz, mely egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Ebben az esetben a tanú figyelmen kívül hagyta, vagyis megszegte azt az esküt, melyet a kezdet-kezdetén tett, mikor kijelentette, hogy csakis a tiszta igazat fogja mondani.
A következő kérdés az, hogy milyen esetben szükséges az eskü?
Bibliai alapon gondolkodva csakis olyan alkalmakkor fordulhat elő, mikor felülhaladja az egyén akarati és cselekvési körét. Más szóval, amikor az eskü egyáltalán nem érinti az egyén érdekeit. Pl. a zsoltáros vallomása szerint egyáltalán nem minősíthető sértőnek, mikor azt mondja, hogy megesküdt Isten parancsolatainak megtartására (119, 106.). vagy ennél még hatásosabbnak bizonyul Dávid esküje, aki fogadalmat tett arra, hogy megépíti az Úrnak hajlékát (132. Zsolt 5.).
Az eskü megtartására nézve elkötelezettséget kell vállaljon az, aki kiejtette száján az eskü szavait. Megelőzően megállapodtunk abban, hogy meggondolatlanul nem esküdözünk semmire. Kizárva tehát a fölösleges eskü lehetőségeit, mégis előfordulhat az, hogy egy bizonyos meggyőződés olyan esküre ragadtat el bennünket, melynek akár komoly következménye is lehet. Pl. egy súlyos anyagi kár helyezkedhet kilátásba. Hogyan viszonyulunk a már megtett esküvel szemben? Tegyük hozzá, hogy nem csak magunk előtt vagyunk elkötelezve a szöveggel szemben, hanem eskünknek fültanúi is voltak. Bármilyen fájdalmas is a megállapítás, még a kárvallás elszenvedését is kell vállalnunk, s akár olyan körülmények között is meg kell tartanunk adott szavunkat.
Még egy kérdés: Milyen esküt nem kell megtartani? Az a meglátásom, hogy adott időszakokban, vagy éppen történelmi korokban volt rá eset, hogy külső kényszer hatására kellett esküt tennie valakinek. Ilyen esetben szinte magától értetődő, hogy az ilyent nem kell valóra váltani. Azonban ezzel kapcsolatosan is megválaszolatlan marad egy kérdés: Szabad-e kockáztatnunk akár életünket is? Másképpen fogalmazva: Szabad-e esküt tennünk, ha tudjuk, hogy attól függ az életünk?
alkalmazás
Hét fontos kérdés van:
- Az eskü mellett, vagy ellen foglalunk-e állást?
- Mit olvashattunk a megjelölt bibliai versekben: ne esküdjünk? A parancs tehát egyértelmű. Hogyan viszonyulunk ehhez a parancshoz? Ez a második kérdés!
- Miért kellett éppen Istenre, azaz az Ő nevére esküdni?
- Milyen körülmények között nem szabad esküdözni?
- Milyen esetben szükséges az eskü?
- Milyen esküt nem kell megtartani?
- Szabad-e kockáztatnunk akár életünket is? Másképpen fogalmazva: Szabad-e esküt tennünk, ha tudjuk, hogy attól függ az életünk?
Pap Gy. László 
Az eskü
III. Móz. 19:12 – Máté 5:33-37, /II. Móz. 20:7, //IV. Móz. 30:1-16-22//- ((Máté 23:16)) – Ésa. 66:1 – Zsolt 48.
„És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét.” III. Móz. 19:12
„Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.” Máté 5:33-37
Csia Lajos fordításában:
„Azt is hallottátok, hogy az ősöknek azt mondták: Hamisan ne esküdj! Add meg, amire megesküdtél az Úrnak! De én azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek! Se az égre, mert az az Isten trónusa! Se a földre, mert az lábának zsámolya. Se Jeruzsálemre, mert az ama nagy Királynak városa! Fejedre se esküdj, mert hajad egyetlen szálát sem tudod fehérré, vagy feketévé tenni! Beszédetek igen-igen, nem-nem legyen! Ami ennél több, az a rossztól való.”
A mózesi törvény megengedte az eskütételt, csak a hamis esküt tiltotta meg, nyilvánvaló, hogy ha valaki az Isten nevében hazudik, akkor gyalázattal illeti az Istent. Bonyolult és összetett a kép, amit itt olvashatunk. Jézus konkrétan felhívja a figyelmet arra, hogy ez a törvény kiegészítésre szorul, annak az ellenkezőjét állítja, de úgy, hogy más törvénnyel ütközteti, amit viszont elfogad. Az oka, hogy a zsidók gyalázattal illetik az Istent a törvénnyel visszaélve. Jézus egyszerre erősíti meg a mózesi beszéd egyes részét és törli el a törvényből a mózesi beszéd más részeit. Amit elfogad és megerősít: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd” II. Móz. 20:7, amit eltöröl az nemcsak a III. Mózes 19:12, hanem a IV. Mózes 30:1-16-os részeket is. Ez a rész tudniillik arról szól, hogy az ember maga, mikor érvénytelenítheti egy másik ember és az Isten által megkötött esküt, fogadalmat. Magyarán az embert az Isten-ember által megkötött egyezség fölé helyezi. Ezen kívül a férfi és a nő közötti egyenlőtlenség feloldása is szerepet játszik itt, mivel az adott részben ha a férfi tett fogadalmat, akkor annak ha törik ha szakad teljesítenie kell amit ígért: „Ha valamely férfi fogadást fogad az Úrnak, vagy esküt tesz, hogy lekötelezze magát valami kötésre: meg ne szegje az ő szavát; a mint az ő szájából kijött, egészen úgy cselekedjék…..ha egy nő az apja házában tett fogadalmat, akkor az apjának a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy érvénytelenné tegye ezt. Ha pedig asszony fogad fogadást az Úrnak, és kötésre kötelezi le magát az ő atyjának házában az ő fiatalságában…… Ha pedig megtiltja azt az ő atyja azon a napon, a melyen hallotta: nem áll meg semmi fogadása és kötelezése, a melylyel lekötelezte magát, és az Úr is megbocsát néki, mert az ő atyja tiltotta meg azt.”, ugyanígy a nő fogadalmát a férje is érvénytelenné tudja tenni. „Ha pedig férjhez megy, és így terhelik őt az ő fogadásai vagy ajkán kiszalasztott szava, a melylyel lekötelezte magát;…….. Ha pedig azon a napon, a melyen hallja a férje, megtiltja azt: akkor erőtlenné teszi annak fogadását, a melyet magára vett, és az ő ajakinak kiszalasztott szavát, a mellyel lekötelezte magát; és az Úr is megbocsát néki. Minden fogadását, és minden esküvéssel való kötelezését a maga megsanyargattatására, a férje teszi erőssé, és a férje teszi azt erőtlenné.”
Különbséget kell tenni az Istennek tett fogadalom és az Istenre tett fogadalom közt. Az Isten nevében, vagy az Istenre esküdni az nem más, mint meggyalázni Istent, hiszen az ember áthárítja a felelősséget Istenre, azaz ha mégse sikerül az adott dolog, akkor olybá tűnik, mintha Isten megszekte volna, vagy gyenge lenne ahhoz, hogy sikerüljön a fogadalom. Ha valaki így esküszik az az Istennel takarózik, és úgy tesz, mintha Isten maga volna a garancia. Ha pedig valaki az Istennek esküszik, akkor kicsoda a másik ember, hogy ezt eltörölhetné? „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd” II. Móz. 20:7 A zsidók az eskü szokását továbbfejlesztették, ami ellen Jézus ugyancsak szót emelt: „Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat? És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az. Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot? A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak. És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik. És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül.” (Máté 23:16-22) Mindazonáltal, itt két további ószövetségi idézettel is kell foglalkozni. Az egyik Ésaiás, ez nemcsak a Máté 5. részében, hanem a most idézett 23. részben is előfordul: „Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya….” Ésa 66:1 és a 48. Zsoltár. Jézus nemcsak az Isten nevére tett esküt tiltja, hanem Istent olyan szentnek tartja, hogy a vele összefüggésbe hozható dolgokra történő esküt is tiltja, ilyen az ég és a föld, vagy Jeruzsálem. Mindez jelenti azt, hogy Jézus maga helytelennek tartja az eskű szokását. Ha az emberek közgondolkodása összefüggésben van az esküvel és Istennel, foglalkoznia kellett ezekkel dolgokkal, ha visszásságot tapasztalt ezekkel kapcsolatban. Nagy kérdés az, hogy Jézus maga mennyire tisztelte Jeruzsálemet („nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.” Lukács 13:33)? Ha azzal kezdte volna Jézus, hogy Jeruzsálem nem szent város, ez akadálya lett volna az igehirdetésének, pláne a zsidók között. (Mt. 23:37, Lk. 13:33) Jézusnak a gondolkodása nem független az ószövetségtől, az ószövetségre épült vallásosságot próbálja megfosztani az ellentmondásoktól. Ugyanakkor, az embernek is és Istennek is keserűséget okoz az, az eskü fogadalom, amit az ember nem tart be, így ezt a keserűséget is meg akarja előzni.
Ehhez a gondolathoz tartozik a Prédikátor 5:5 „Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be.”
Eskü tilalama tágabb értelemben jelenti az ígérgetés mentes életet. „Én pedig mondom nektek, egyáltalán ne esküdjetek!” Remek példa ez az evangéliumi idézet arra, hogy a szabályok és kötelező érvényű korlátozások átírhatóak. Ezek alapján Jézus szerint házasságkötés alkalmával sem szabad esküt tenni. Az esküszövegek fogadalmat tartalmaznak, érdekes, hogy a keresztény egyházakban, szintén fogadalmat tesznek. A Jakab levél szerzője majdnem szó szerint megismétli Jézus tanítását:
„Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem;” Jak. 5:12
Az összes szerzetesrend megszegi Isten akaratát. Amikor fogadalmat tesznek az adott rend tagjai, nemkülönben a pappá szentelés folyamata szintén megszegi Isten akaratát.
Az üzleti életben, az összes szerződés, ami tartalmaz bárminemű kötelezettség vállalást a jövőre nézve, mind ellentétes Isten akaratával. Az eskühöz kapcsolódnak tartalmi összefüggésben az ígéretek.
A legtöbb ország államigazgatása és igazságszolgáltatása szintén eskün alapul, a magyaroknál a honfoglalástól napjainkig végigkíséri az eskü az államigazgatást és az életünket.
Lehetne mondani, hogy ez jó mert az Istenbe vetett bizalom az alapja, ám legtöbb esetben csak üres szó, és a közmegegyezés is tudja hogy üres szó, mégis elfogadja, ha kimondják –Isten engem úgy segéljen!- az eskü végén.