Bibliai olvasmány: Mt 21,33-46.
„Elveszítitek Isten országát és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét.” Mt 21,43.
Kedves Atyámfiai, Testvéreim! Érdekes példabeszéd, mely megszívlelendő tanításokat tartalmaz. Idegen fogalmak, cselekvések kerülnek említésre, s bár járatlanok lehetünk a szőlőmunka, vagy a bérbeadás-vétel területén, mégis könnyen megértjük a mondanivalót. A következőket írja Gyökössy Endre: „Egy mélyen hívő férfira gondolok, akinek az anyósa és felesége pokollá tette életét. Mindenki azt tanácsolta, váljon el. A barátja azt mondta: Őrült vagy, anyósod boszorkány, a feleséged démon! Azt válaszolta: Nem azok, csak az Úristen reszelője az egyik, vésője a másik, s ezekkel faragcsál engem. Nem jó, de szükségem van erre.
Nos, az ilyen, s csakis az ilyen erős szelídekre mondja Jézus: boldogok! Boldogok, mert éppen az az erő, amely szelídség is egyben, növeli, tágítja életünket túl önmagunkon /…/ olyan mértékben és dimenziókban, hogy Jézus őket mondja a föld örököseinek. Nem elírás, nem tévedés tehát!”
1). A példabeszéd tartalmát megismertük a bibliai olvasmány során. Amit feltétlenül ki kell emelnem, az nem más, mint amikor Jézus a Zsoltárok Könyvére hivatkozik, s hangsúlyozza, hogy a kő, amit az építők megvetetek szegletkővé vált. Úgy jártok – mondja -, mint a gonosz bérlők. Isten elveszi tőletek Isten országát, és azoknak adja, akik megfelelő gyümölcsöket teremnek.
2). Mindig lenyűgözött a példabeszéd sokrétű mondanivalója.
a). Olvastam valahol, hogy „A jóság az egyetlen befektetés, amely mindig kifizetődik.” (Henry David Thoreau). Először a ma is nagyon kedvelt kifejezéssel élek, mikor a szőlősgazda tevékenységét figyelem. Úgy találom, hogy ő egy jó befektetésbe kezdett. Éppen azért, mert sokat remélt a jövőben termés alá kerülő szőlősétől, illetve a szőlő levétől, alapos munkát végzett a szőlőben. Körbe kerítette, tornyot épített, hogy megvédje a tolvajok ellen, de arra is gondot fordított, hogy saját szőlőjében csavarhassa ki a szőlő levét. A befektetés sikertelen megoldásaként fogom fel a bérbeadást. Két tényező miatt. Az első ebben az esetben a bérlők személyével kapcsolatos. Miért? Azért, mert talán rossz emberismerő volt a szőlős gazda. Rosszul választotta meg a bérlőket. Kevés a valószínűsége annak, hogy a több bérlő közül valaki ne mutatta volna meg a múltban azt az arcát, mely megjelent a szolgák és a fiú meggyilkolásakor. A másik tényező maga a bérbeadás valósága. Amennyiben a gazda bérbe adta szőlősét – már pedig igen, akkor egyértelmű, hogy a termésnek kétharmadához, vagy rosszabb esetben feléhez tarthatott igényt. Az más kérdés, hogy mekkora volt a szőlőse (bizonyára nagy!), aminek köszönhetően elegendő szőlő maradt neki is. Annyi, amennyit megkövetelt a költséges befektetés.
b). A második mondanivalót a gazda szabad rendelkezésében találom. Ezt megelőzően azonban, túl soknak tartom a sorozatos gyilkosságot. Gondoljuk csak el! Három szolga ment ki először, kik közül kettőt bizonyára megöltek. Utána még többet küldött ki. Legalább négyet. Ez már 6 emberi élet. A hetedik saját fia volt. Hét emberi élet, vagy akár duplája egy szőlősért, egy befektetésért. S mindezek után nincs semmi szomorúság a példabeszéd hangjában. Csupán a gazda szabad rendelkezése szerepel, akinek jogában áll döntenie a korábbi bérlők sorsa felett. Nem tesz mást, csak elveszi tőlük a szőlőst, azaz, felbontja velük a szerződést, és náluknál megbízhatóbbaknak adja oda. Ennek a szabad akaratnak, és ugyanakkor helyesen mérlegelt döntésnek ad Jézus nyomatékot azzal, hogy a szegletkövet említi, melyet az építők megvetettek. Ezen senki változtatni nem tud, mert, aki ráesik erre a kőre, az szétzúzza saját magát rajta, akire pedig ez a kő ráesik, akkor a kő zúzza szét.
c). A példabeszéd harmadik mondanivalója belekapcsolódik az alkalmazásba. Jézus megfejti a példabeszéd jelképét és a főpapok, farizeusok tudomására hozza, hogy Isten úgy fog dönteni, mint a szőlősgazda. Elveszi a mostani bérlőktől a szőlőst és megbízhatóknak adja. Olyanoknak, akik megtermik jó gyümölcseiket.
3). Kedves testvéreim!
a). Isten, a mi drága „szőlősgazdánk” óriási befektetést végzett elődeink és a mi életünkben. Ma elég gyakran hallunk szülőket, akik komoly befektetésnek tartják, ha gyermekeik taníttatására magas összeget különítenek. Nem kell egyet értenünk velük, de lássuk be, hogy mi is hasonlóan cselekszünk, csak nem nevezzük befektetésnek sorozatos áldozatainkat.
Móricz Zsigmondot idézem: „Ha a szülő üzleti befektetésnek tekinti a gyereknevelést, a legnagyobb mértékben pórul jár. Ha úgy gondolja, hogy minél több gyereket nevel, mint a malacnevelésből, meglesz idővel az a haszna, hogy mikorra erői elmúlnak s maga szorul eltartásra, akkor a gyermekek… Vagy pláne, hogy a gyermekei erőtartalékát akarja a maga céljaira felhasználni, ha majd megnőnek? Vagy csak az is, ha bármiképpen, nemcsak üzletileg, tehát nem pénzben kifejezhető módon, de érzelmileg akar hasznot, például ideái tovább plántálásában, vágyálmainak kiélésében – akkor is a legnagyobb mértékben pórul jár. (…) A gyerek mindennap kifizeti saját magát. A szülő egy főkönyvi lapot tart a gyermeke számára: egyik oldalon beírja, amit ráköltött s amit rápazarolt, a másik oldalon felrója, mit vár ezért viszonzásul. Az én tanácsom az, s én amennyire emberileg lehetséges, ezt végre is hajtottam: a szülő mindennap zárja le a számadást, írja be egyenlegül, hogy: van gyermeke. Ez az öröm mindent ki kell, hogy fizessen.”
Megtörténhet, hogy a legjobb szülő is elérkezik csalódásának arra a pontjára, amikor kiejti száján, hogy Milyen sokat áldoztam érted, gyermekem, s most visszaélsz jóságommal. Isten „körülsövényezi” emberi életünket, tornyokat épít életünk határainál, hogy ránk ne tőrjenek, meg ne „lopjanak”. Úgy teremtett, hogy részt vegyünk gondviselésében: Segíts magadon, s akkor Isten is megsegít. Vágyunk a jóságra, biztonságra, szeretetre, s akkor magunk is munkáljuk ezeket. Azt is mondhatom, hogy megkér, béreljük szőlősét, s amikor kivállaljuk, akkor nem néz utána, hogy milyen emberek vagyunk. Megbízik bennünk. Pedig nem kerülne sokba, hogy bepillantson lelkünkbe. Hogy megtudja, mennyire számíthat tisztességes magatartásunkra, bérlői kötelezettségünknek milyen mértékben teszünk eleget.
b). A másik üzenet kapcsolódik az előzőhöz. Ha magaviseletünkben olyanok lettünk, mint a példázatbeli bérlők, akik nem ismernek sem embert, sem Istent, akkor nem hogy részt veszünk Isten ügyében, hanem egyszerűen nem is számíthatunk támogatására. Milyen erkölcsi alapunk lenne ehhez? Isten elküldte tanítóként prófétáit, szolgáit, hogy ők időben és állandóan figyelmeztessék alapvető kötelességeikre a „bérlőket”, bennünket . Ahelyett, hogy lelki életünk igazi örököseivé válnánk, mindig az anyagi világ befektetései kecsegtetnek bennünket. Nem érdekel semmi, s nem gondolunk sokszor azzal az értékkel sem, melyet hordoz embertársunk, akit nem értékelünk annyira, mint önmagunkat. Sorban meggyilkolták a prófétákat, de még az örököst, Jézust is megölték abban a reményben, hogy örökségül elrabolhatják a szőlőst. Tudjuk meg, senki nem lehet örökös a bérlők közül. A béres legfennebb szüleitől örökölhet, de nem gazdájától. Leszámítva a törvényellenességeket. A bérlő kötelessége mindenkor, hogy elvégezze felvállalt munkáját. Kiszolgáltassa a bérbeadónak a megérdemelt részt.
c). Azt mondja Frank Herbert, hogy „Tegyél különbséget farkas és kutya, ze`eb és ke`leb között. (…) A farkas olyan személy, aki visszaél a hatalommal. Csakhogy farkas és kutya között van egy homályos zóna, ahol nem tudod megkülönböztetni őket egymástól.” Isten mindenhatósága alá tartozik, hogy bármelyik pillanatban véget vessen a hasonló bérlők ilyen tevékenységének. Említettem, hogy nem érződik a példabeszédben semmilyen szomorúság. Pedig ott van a szavak mögött. Bizonyára Isten nagyon szomorú elveszített, ártatlan szolgáiért, gyermekeiért. Emberi életünkben két halott már sokat jelent. Képzeljük el Istent, hogy hány jó prófétáját, hány hűséges szolgáját, hány ügyéért meghalt gyermekét sajnálja a „jó befektetésre” vágyakozó, könyörtelen bérlők miatt. Ezért nem furcsállhatjuk, ha egy szép napon meggondolja magát, s másnak adja szőlősének munkálatait. Olyanoknak, akik nemcsak gyümölcsöt szüretelnek, hanem maguk is megtermik életük szeretettel dúsított gyümölcsit. Elveszi a befektetés örömét azoktól, akik bitorolják a szépnek megálmodott Isten országát, s azoknak adja, akik mindenkor örülni képesek Isten teremtett világának.
d). Én elhiszem, hogy Isten bármit megtehet gyermekeivel, a világgal. Azt gondolom azonban, amit hirdettem is mindig Róla, hogy Ő végtelen szeretet. Kilátásba helyezheti a gonosz bérlők számára a büntetést, de meg is kímélheti őket. Jézus szavaiból jobban megértjük a zsoltáros meglátását. Ha bajunk esik, mindenképpen komoly következményekre várhatunk. A baleset végzetesnek bizonyulhat, ha mi esünk a kőre, vagy a kő esik ránk. De van egy lehetőség, hogy kikerüljük ezt a bekövetkezhető kellemetlenséget. Azaz magunkra ismerünk a gonosz szolgákban, vagy megértjük, mint a főpapok és a farizeusok, hogy rólunk beszél Jézus.
Összegezésképpen annyit, hogy nagyon fájhat Isten szíve amiatt, hogy választott népe gonosz bérlőnek minősült. Elkeseredve kellett tapasztalja, hogy sorban megverték, megölték, megkövezték prófétáit, sőt megölték Küldöttét, Jézust is. Higgyétek el nekem, Testvéreim, még nem volt elég nagy a bánata a történtek miatt, ráadásul szeretett, gondviselt, ápolt, őrzött, védett népét meg kellett fosztania Isten országa örömétől. Ne okozzunk hasonló bánatot Istennek, földi gazdáinknak, és senkinek, akinek tartozunk a tiszta szeretettel! Ejtsünk néhány könnyet a meghalt szolgákért s örüljünk annak, hogy Isten új bérlőkként felfogadott, mert hiszi rólunk, hogy betöltjük fogadásunkat országa megvalósításában. Ámen.
Pap Gy. László 