2009.07.12 – “Nézd, itt vagyok!”

„NÉZD, ITT VAGYOK!”

– alföldi búcsú – 2009 –

Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik.                         Ézs 58,9-10.

Kedves atyámfiai, szeretett testvéreim, ünneplő gyülekezet!

Kimondható öröm számomra, hogy itt lehetek az alföldi búcsú változatos ünneplésén, de még nagyobb boldogság, hogy szólhatok néhány mondatot arról az ügyről, melyet magam is képviselek Isten jóvoltából, s mely nemcsak kötelesség, hanem hivatássá nemesedett életcél is azok számára, akik állandóan keresik Isten oltalmát, eljövendő országának szeretetteljes, de mindenképpen gyakorlati megvalósításait.

A Füzesgyarmati unitárius gyülekezet ma négyes ünnepet ül, hiszen alkalmat szentel az évente sorra kerülő búcsúra, a lelkész házaspár magyarországi működésének húszadik évfordulóját ünnepli, ugyanakkor konfirmáció keretében ifjak tesznek hitükről vallást, végül, de nem utolsó sorban a nagy székelyre, Orbán Balázsra is emlékeznek.

A fenti események közül a húsz éves szolgálat tényébe kapaszkodom, amikor Ézsaiás próféta üzenetén keresztül tolmácsolom a Nt. főjegyzőnk és kedves felesége, valamint a gyülekezet felé Bibliára szabott gondolataimat.

Nézd, itt vagyok – hangzik Isten szava a próféta szócsövén keresztül. Ez sokkal többet jelent lelkésztársam, mint amikor mi törekszünk arra, hogy a legemberibb hangon is megnyugtassunk titeket. Nemcsak azért, mert a mi „itt létünk” teljesen bizonytalan, hanem azért is, mert igen gyakran gyengéknek bizonyulunk a kihívások, a megpróbáltatások idején. Fel-fellángol bennünk a felismerés, hogy közös céljaink mellé álljunk, de aztán az első gondok nyomban visszatérítnek feltett szándékunktól. Csak azért, mert nem elég erős bennünk az elhatározás.

Persze nem azt mondom, hogy nem bízhattok meg továbbra is az emberekben, hiszen őket szolgáltátok eddig és rájuk figyel ezután is gondoskodó tekintetetek, – hanem inkább arra intelek a prófétával, hogy az Úrra fordítsátok figyelmeteket. Ő az, aki szüntelen susog a háttérben: Nézd, itt vagyok!

Amióta közelebbről megismertem egyházi szolgálatotokat, életetek küzdelmét, sokkal jobban értem azokat az összefüggéseket is, melyek meghatározzák azoknak az embereknek lelkiségét, akiket kidobott magából a kommunista rendszer önfélelme, de akiket megvetett az „Istent szolgálók” számottevő része is. Lehet, hogy a jelenlevők közül többen nem értik e szavak súlyát, de szívesen megmagyarázzák az ünneplők, vagy magam is adok eligazítást a későbbiek során, e téren, ha szükséges. Akinek van füle a hallásra, az megérti, hogy mit mond a Lélek a gyülekezetnek.

Kedves lelkésztársam, kedves papné!

Én szolgálatra szántam magam – ezt már ti is tapasztaltátok rólam -, s így Titeket is erre biztatlak. Nem tudom, köszönte-e meg valaki nektek erdélyi, vagy magyarországi szolgálatotokat? Ha igen, akkor jó. Ha nem, akkor én megteszem most, ez alkalommal. Hogy fel vagyok-e hatalmazva erre? Igen. Kitől? Istentől, hiszen az ő szolgálatában állok magam is, s ezért minden unitárius és nem unitárius ember nevében megköszönöm szépen húsz éves magyarországi szolgálatotokat.

Mindig hangsúlyoztam, hogy nem adhatok nektek tanácsokat, hiszen a ti kálváriás utatok egyik szakaszát jártam én csupán végig. A próféta szava viszont legyen mindig előttetek, amikor azt mondja, hogy ha „eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, felragyog a sötétségben világosságod”.

Kedves Testvéreim!

Ne feledjük mi sem, hogy a próféta üzenete nem csak Nt. Balázsi László és kedves felesége, vagy Isten igájában levő embertársaink felé szól. Mindannyiunk feladata, hogy szétromboljuk környezetünk bármilyen igáját, ami járomba kényszeríti az embert, vagy gondolatát. Nem az a feladatunk, hogy hát mögött, vagy merész nyíltsággal mutogassunk egymás felé, hanem inkább magunk felé tegyük fel folyamatosan a kérdést: Milyen emberek vagyunk mi? És végül a gonoszság kérdése. Tapasztaljuk, hogy gonosz volt és az maradt környezetünk legtöbb embere, de milyen szerep jut nekünk az adott közösségben? Amikor nyíltan felteszünk hasonló kérdéseket, nem a mellettünk levő ember kíváncsi az esetlegesen megtévesztő válaszokra, hanem maga Isten figyel, hogy „előttünk halad-e az igazság”, megérdemeljük-e a ránk derített dicsőséget?

Ne félj kicsiny nyáj, nem hagy magadra az örökkévaló, egy igaz Isten! Állandóan szól: Nézd, itt vagyok! – még szólnod sem kell, csak lélekben hívj segítségül a megpróbáltatások idején és akkor is, amikor jól megy dolgod a nap alatt. Ámen.

Füzesgyarmat, 2009-07-12.-én.