10.

Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. 119. Zsolt 105.

Az igaz, hogy közülünk nagyon sokan élnek testi- és lelki sötétségben. Jól jön mindig egy kis segítség. Kérjük értük Istent, de magunkért is, hogy fogja meg kezünket és vezessen ki minket drága világosságára. Jöjjön és biztató, vigasztaló szavával gyújtsa meg szövétnekünket, hogy világítson a sötét éjszakában, s vesse rá reménysugarát fájó szívű, gondterhelt testvéreink megszomorodott útjára.