Könyvbemutató – 2011. május 14

Én mégis a szívnek hiszek

Pap Gy. László életrajzi könyve Simén Domokos unitárius lelkészről

Kedves Megjelentek!

Elsősorban is köszönöm Pap Gy. László lelkésztestvéremnek a felkérését, hogy ismertessem Simén Domokosról megjelentetett könyvét. Szívesen vállaltam e felkérést, mert személyesen is ismertem Simén Domokost. Több alkalommal gyülekezetem vendégszobájában szállt meg, és ilyenkor sokat beszélgettünk. Különösen nyugdíjba vonulása után, érdekes történeteket kutatott, és írt össze rég elfeledett eseményekről. A legújabbakat nekem is örömmel adta át, hogy  terjesszem és közzétehessem azokat a világhálón.

Megemlítenék egy párat ezek közül: egyik írásában terjedelmesen elemzi a csíksomlyói búcsút, amelynek előzményeit legendának minősít, és 12 pontban elemzi a bennük levő ellentmondásokat.

Egy másik írásában kimutatta, hogy a Windsor-i királyi házhoz tartozó Erzsébet királynő ősanyját, unitárius vallásáért bebörtönözték. Aki, a 16-17. sz.ban virágzott az unitárius homoródszentpáli előnevű KORNIS család leszármazottja volt.

Rátérve a jelen könyvre, Simén Domokos 1928-ban született, és a neves SIMÉN család leszármazottja, melyről részletes ismertetést találunk a könyv első fejezetében.

Pap Gy. László debreceni unitárius lelkészkollegám három kötetre kiterjedő ismertetőt szándékozik megjelentetni, feldolgozva Simén Domokos gazdag szellemi hagyatékát.

A most megjelent első kötetben néhai lelkészkollegánk jellemrajzát készítette el. Nem egy életrajzot írt, ahogyan azt az előszóban is vallja, hanem sokkal többre vállalkozott.

A szerző végigolvasta a hagyatékban levő iratokat, dokumentumokat, prédikációkat, és egyéb dolgozatokat, majd rendszerezte Simén Domokos gondolatvilágát vallásos gondolkodásmódja, erkölcsi értékrendje, kifejezés- és ábrázolásmódja, stílusa, társadalmi szemlélete és nemzeti gondolkodása szerint. Sajátos értékeléseit idézetekkel támasztja alá.

Ahogyan az előszóban írja: „Simén Domokos egyedi arcának megrajzolásakor három területet veszek figyelembe. Elsődleges szempontként vallásos felfogásának ismertetését tűztem ki zászlómra, majd kifejezés- és gondolkodás módját tartom fontosnak. Tudományos írásai is magukon hordozzák alapvető gondolkodásának jeleit, de ezek bemutatására egy következő könyvben vállalkozom. Írásomban Simén Domokos életének célállomásait, nagyobb eseményeit említem, valamint azokat a történeteket is, melyek egésszé kerekítették egy mindig tettre kész ember életét. Ezért keresem feltett kérdéseire, – „ki vagyok”, „ki voltam” – a terjedelmes válaszokat.”

Például a második fejezetben részletes ismertetőt kapunk Simén Domokos vallásos gondolkodásáról. Betekintést találunk arról, hogy miként vélekedett a kereszténységről, unitárius vallásáról, Jézus követéséről, a lelkészi mivoltról, a hivatásról, a Bibliáról, és többek között megtalálható felfogása az életről és halálról, szertartásokról, ünnepekről, így egy teljes képet kaphatunk Simén Domokos egész hitvallásáról.

… „unitáriusnak lehet születni, de csak annak az unitárius embernek van nagyobb értéke, aki unitárius tud lenni értelmi-érzelmi és akarati világában”, mert „vallani valljuk, hogy unitáriusok vagyunk, hogy egyháztagok, egyházszeretők vagyunk, de csak félemberként állunk legtöbbször az egyház mellett … Így nemhogy egyházat alapítani nem tudtak volna a tanítványok, de egyházat fenntartani sem lehet.”

Istenről így vall: „amikor nyugtalan voltam, megnyugtatott, amikor szomorú voltam, megvigasztalt, amikor sírtam, megenyhített, amikor boldogtalan voltam, boldogságra segélt, ha örömem volt egy kevés is, megsokszorozva felvidámított. Ezt senki sem tudta megtenni Istenen kívül.”

Lelkészi mivoltáról ezt írja: „mi nem akkor vállaltuk a lelkészi munkát és életet, amikor az nyereség, biztos megélhetés, elismerés volt. Mi egy fél világot uraló rendszer hivatalos ellenségei voltunk, utolsók az utolsók után. Úgy néztek ránk az érvényesültek, hogy vesztesek vagyunk, le vagyunk írva az érvényesültek, az élhetősek listájáról.”  „Állítom: megérte. Küzdelem volt a javából… Annál sokkal többet nyertünk, mint amit vesztettünk volna, másként élve. Nyertük lelkiismeretünk nyugalmát, megtartottuk azonos önmagunkat és a ránk bízottakat is, nem tagadtuk meg emberi alapvoltunkat.”

Továbbá, Simén Domokos megoldásokat keresett az emberi állapotok jobbítására. Az egyik megoldás az lenne, hogy változtassunk eddigi hozzáállásunkon, a romboló, közösséget-tagadó életmódon.

„Mit ér az ember, ha magyar?   Mint ember ugyanannyit, mint más nemzet fia. Minden nemzetnek van egy külön „mérője”, így a magyarnak is. Az első az, hogy embernek üsse a mértékét /Tamási/. A másik meghatározója értékének, az öntudata. Ne született, hanem öntudatos magyar legyen, aki nem a szűk közösségben, hanem az összmagyarságban tudjon gondolkozni és cselekedni… „

Erkölcsi értékrendjéről így ír: „Csak annyit akartam, hogy hétköznapjaink fölé emelkedő lépcsőre léphessem, hogy madártávlatból láthasd meg a magad és a más kárát, amit okozunk. Lásd meg és értsd meg azt, hogyha össze is zavarodik benned néha lelked piaca, a pillanatnyiak nem mindig a legfontosabbak, mert a legfontosabbak nem lehetnek csak pillanatnyiak.”

Csak egy pár gondolatot ismertettem a könyv tartalmából. Aki szeretné megismerni egy jó magyar és példamutató unitárius ember felfogását, ajánlom a könyv elolvasását.

Simén Domokost sokan ismertük személyesen is, emlékszünk rá, ki jobban, ki kevésbé. Úgy gondolom, hogy ez a mű segít életben tartani a Hozzá fűződő emlékeinket, valamint mélyebben megismerjük Őt a maga sajátos érzés-, gondolat- és hitvilágával.

A könyv olvasása közben, rá kellett jönnöm, hogy ez nem egy könnyű olvasmány. Inkább tanulmányozni lehet ezt, mert a szépirodalminál hangsúlyosabb a teológiai mivolta. Megállásra és elmélkedésre késztet minden oldala és fejezete. Egy emberi élet van belesűrítve, a maga tömörségével, ezért idő kell a megértéshez és feldolgozáshoz.

Beismerem, hogy ezt a művet nem sikerült folyamatosan olvasnom oldalról oldalra haladva, hanem a fejezetek között válogatva, témáról-témára ugrálva olvastam el. Hangulatunktól függően kell belelapoznunk a könyvbe, és a nekünk nagyon tetsző részeket újból és újból elolvasnunk.

Kissé hiányolom a betűrendes vagy a szórendes tárgymutatót. Például ha az Olvasót az önvizsgálat foglalkoztatja, a szeretet vagy a megújulás, akkor jó lenne, ha a megfelelő oldalra, célirányosan rákereshessen mindezekre.

Remélem, hogy sok eligazító választ fog találni a kedves Olvasó akár saját kérdéseire is, mint például: „ki vagyok?” és „milyennek kellene lennem?”. E könyvet egyfajta mércének is tekinthetjük.

Legtöbben csak célként tűzünk ki magunk elé dolgokat, feladatokat, amelyek felé majd életünkben haladni igyekszünk, de hogy azt a célt elérjük-e, vagy nem, az mindig a végén derül ki. S általában életünk végén.

Hogy Simén Domokosnak mennyire sikerült teljes, egész életet élnie, remélem, hogy kiderül a könyv elolvasása után.

A legtöbb esetben nem is mi írjuk meg életünk regényét, hanem éppen mások. Azt kívánom, hogy legyen mindenkinek egy lelkiismeretes, áldozatkész Pap Gy. Lászlója, aki megírja majd az életének történetét és nem hagy figyelmen kívül egyetlen apró részletet sem belőle.

Köszönöm a figyelmet.

Léta Sándor