Máté 1,18-25.

Máté 1,18-25.

18. vers: A zsidó törvény szerint a felek a házassági szerződés után már a lakodalom és az összeköltözés előtt is törvényes házastársak voltak, akiket kölcsönös hűségre köteleztek és élhettek a házasélet jogaival. Érdekes, hogy Mária, a házassági szerződés megkötése után hosszú időre Erzsébetnél, Keresztelő János édesanyjánál tartózkodott, ahonnan visszatérve már meglátszódtak rajta az áldott állapot jelei. Ezen állítólag az ismerősök nem akadtak fenn, mert ismerték a korabeli házaséletre vonatkozó törvényeket, viszont József annál inkább meglepődött. Sőt minket is környékez a meglepetés.

Amennyiben megvizsgáljuk az eseményeket, akkor megállapítható, hogy:

–  az evangélistának célja volt így mutatni be a történteket. –

– mi a tudományos álláspont?

– hogyan egyeztetjük mi unitáriusok a legendát a valósággal?

19. vers: József törvénytisztelő ember hírében állt, de ugyanakkor kíméletes és jószívű is. Elakarta kerülni azt, hogy Máriát törvényszegés miatt feljelentse, hiszen az akkori törvények értelmében (Deut 22,23) megkövezték volna, de igyekezett feltűnés nélkül felbontani a házasságot.

20. vers: József vívódásának az angyali üzenet vetett véget, ugyanis eloszlatta végképpen benne a kétkedést, mikor megtudta, hogy a születendő gyermekre világmegváltó feladat vár.

1999 február 17, szerda

A múlt óra azzal a gondolattal maradt félben, hogy mi a vélemény József magatartásával kapcsolatosan, illetve mi hogyan reagáltunk volna az ő helyében?

Isten munkatársa számára két fontos kérdés van:

– megmarad-e szűkkeblű emberi gondolkodása mellett, vagy,

– minden emberi számítással szembe szállva elfogadja Isten ajándékát, mely az emberiség megváltására vezet?

1). Jól cselekedett-e József?

– szerintem igen, mert egy világra szóló ügyet kellett megoldani –

– elfogadjuk-e szerelmünk mástól származó gyermekét:

– ha tudjuk, hogy nekünk nem lehet majd a későbbiekben?

– ha megölné magát gyermekével együtt?

2). Végül is fontos-e a körülmény, vagy a misztikummal körülvett eredet? Szerintem nem! Jézus személye a fontos!

Mielőtt tovább lépnénk, adós vagyok két felelettel:

a). A Biblia kanonizálása:

Kb. négyszáz esztendőbe telt, míg ezt a nehéz feladatot megoldották s megszületett az Újszövetség Kánonja, vagyis azon újszövetségi iratok gyűjteménye, melyek apostoli eredetüknél fogva a keresztény hit-élet zsinórmértékévé vált, amikor kimondták, hogy azokon kívül más iratokat az istentiszteletek alkalmával használni tilos. Ekkor az eddig használatban levő iratokat elrejtették, ezekből lettek az apokrif = elrejtett iratok, a használatban maradtak pedig a kanonikus = szabályozó iratok.

Ma már nagyon nehéz megállapítani, hogy ki volt az első személy, aki a szabályozó iratok kánonba foglalásába hozzákezdett. Hogy csak Isten kijelentett igéje lehet a hitnek szabálya, azt Ireneus, Lion püspöke hangoztatta először (megh. 200 körül), aki ekkor már hivatkozott egy evangéliumra, valamint Pál, Péter és János apostolok leveleire, az Apostolok Cselekedeteire és János látomásainak könyvére is.

Tudjuk azt is, hogy a legrégibb egyházi tudósok, mint Alexandriai Kelemen, Tertullián, Kártágó, Hippolit szintén ismerték az Újszövetség legtöbb iratát. Hogy ki válogatta és gyűjtötte egybe ezeket, azt nem tudjuk. Egy azonban bizonyosnak látszik, hogy már az apostoli atyák (Polikárpusz, Ignácius, Jusztinus mártír) idejében (147-160) szerették szembe állítani a Törvényből és a Prófétákból álló Ószövetséggel az evangélium és az Apostolból álló Újszövetséget. Az evangélium alatt a négy evangéliumot, az apostol alatt pedig az Apostolok Cselekedeteit, az apostoli levelek közül pedig Pál ap. 12 levelét, Péter első és János első levelét, valamint a János látomásait kell érteni. Erre bizonyság a Muratori Kánon, melyet a római gyülekezet már J. u. 200-ban használt a fenn említett összetételben.

J.u. 200-tól ismét felülvizsgálták az iratokat és háromféle irat között tettek különbséget:

a). hitelesek = négy evangélium, az Apostolok Cselekedetei, Pál ap. 13 levele, János első és Péter első levele és János Látomásai.

b) kétségbe vontaknak nevezték azokat az iratokat, melyeket csak fenntartásokkal neveztek apostoli eredetűeknek: Jakab levele, Júdás levele, Péter második levele és János második és harmadik levele.

c). hamisaknak nevezték azokat, melyeket nem ismertek  el apostoli eredetűeknek: Péter, Tamás és Mátyás evangéliumai és kijelentései és több más hasonló írások, melyeket a keresztény egyházból teljesen kitiltottak.

Végre tudjuk, hogy az Újszövetség kánonja, úgy, amint azt ma is a kezünkbe vehetjük, nagyon sok küzdelem árán Athanázius püspök hatására (megh. 373) a laodiceai zsinaton J. u. 360-ban, majd Ágoston egyházatya befolyására 393-ban és 397-ben, véglegesen pedig I. Ince (403) és Gelázius által 409-ben állapították meg.

b). Elterjedt volt-e Jézus korában a Jézus név?

Éppen az angyali szózat enged arra következtetni, hogy a gyermeknek egy olyan nevet kellett adni, mely egész életének programszerűen meghatározta a tartalmát. Iesous tehát a héber Jehosuah görög formája, melynek jelentése: Jahve (azaz Isten) szabadít, az Úr szabadítása. A keresztény utókor, de nemcsak, hanem maga a szerző is figyelemben tartja  az Ézsaiás próféta jövendölését (7,14) s ebben az értelemben teljesen egyedülállónak kell elfogadnunk Jézus nevét.

 

Van hozzáfűznivalója? Tegye meg nyugodtan!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s