– újévi beszéd –
„A régi tovatűnt, lám, valami új valósult meg.” 2 Kor 5,18
Aligha akad az emberek között, akinek eszébe ne jutna valamikor, hogy milyen lesz jövője, milyen sorsnak néz elébe, mi vár reá élete hátralevő részében, vajon szerencsés lesz-e, vagy ellenkezőleg. Ez a jövőnek gondolata, kiszínezése, elképzelése sok reménynek és kétségnek válik forrásává, éppen a mélyebb kedélyű, komolyabb halandókra nézve. Valóban lelkileg nemcsak a jelenben, hanem a múltban is él az ember, és folyvást arra törekszik, hogy kiszámítsa a jövőt, azt elkészítse, azt munkálhassa. /Dr. Székely György /
//…// /Jó volna megállítani/ /A gyors időt, hogy ne rohanjon./ /Szobánkban lámpát gyújtanánk/ /S míg szelíden lobog a láng,/ /Örülnénk egymás szép szavának/ /Mindörökkétig, boldogan./ /Ah nem lehet. Sorsunk szikár/ /Kezével int: oszolni kell./ /Ellobban szép Szilveszter este/ /S idegfárasztó lüktetéssel/ /Megindulunk. Hajnal dereng/ /S új év kereng új hajnalon./ (Jövendő év elé: Szabédi László).
Kedves Atyámfiai Testvéreim! Gondolom, ti is ráébredtetek életetek folyamán arra, hogy érdekes módon mindig várunk az újévtől valamit, ahelyett, hogy éppen saját magunkat ajándékoznánk meg valami újszerűvel a ránk köszöntött újesztendőben. Volt alkalmunk eddig arra is odafigyelnünk, hogy újévi jókívánságaink rutinszerűségében is hordoznak valamit, melyre kellőképpen oda kellene figyelnünk. Ha csak a régi köszöntésünket vesszük is alapul: Adjon Isten bort, búzát, békességet, nyomban felismerjük, hogy ebben a kérésben bizonyos többlet van a megszokottnál, s ugyanakkor egyfajta igényt is támaszt két emberrel szemben. Az egyik, aki kívánja, a másik, pedig ahová a kérésnek célba kell jutnia.
Amilyen nehezen sikerül szétválasztanom magánéletemet hivatásomtól, éppen olyan érthető, ha Bibliai alapon állva fogalmazom meg újévi jókívánságaimat. Ennek rendjén, kérnem kell Istent arra, hogy újítsa meg napjainkat (JerSir 5, 21.), de úgy, hogy abban mindenek előtt megújítson bennünket. Vajon mit ér, ha csupán napjaink újulnak meg? Vagy tulajdonképpen nem új minden nap a maga nemében? Ahogy minden napnak meg van a maga baja, azonképpen bármennyire is egybe folynak napjaink, még sincs két egyforma. Talán a látszat diktálja, hogy változtatni kellene rajtuk, de Isten és környezetünk állandóan gondoskodik arról, hogy legyen bennük változatosság, s legyen olyan is, amin állandóan törni tudjuk a fejünket.
Ezzel Pál apostolnak adunk igazat, s vele valljuk, hogy „új életben kell járnunk” (Róma 6, 4.). Ez tehát napjaink megújulásának lényege, hogy a napban, mi változtassuk meg teljes valónkat. Nem könnyű, nem egyértelmű, de a Bibliát ismerő embernek sok lehetősége van kutatnia az útbaigazítások között, amikor csak meg kell jelölnie a tanácsot, el kell fogadnia, s nyomban élete egyik megvalósításává vált. Csak egyetlen ide találó példát említek, melyben Ezékiel próféta arra figyelmeztet, hogy Isten új szívet és lelket kész teremteni bennünk. Azaz, amennyiben készek vagyunk átengedni neki magunkat, akkor éppen Isten tesz képessé arra, hogy új emberként fogjuk fel a régi parancsolatot: Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek (Jn 13, 34.).
Kedves ünneplő Testvéreim! Továbbra is fenntartjuk véleményünket: más lehetőségünk nincs arra, hogy várjuk környezetünk megújulását. Vagyis érdemes-e azt várnunk, hogy jobb legyen a szomszéd, másabb, kedvesebb, szeretőbb legyen a környezetünk? Tudjuk, hogy nehéz, és erre szinte mindannyian azt mondjuk, hogy jó, és igaz mindez, de nem változik semmi. Azonban mindennek, ahogy emberi életünknek is, van egy kezdete és vége. Ha jót akarunk, akkor azt éppen úgy el kell kezdenünk valahol, mint, amikor valamilyen rosszat teszünk valakivel szemben. Ha mi vagyunk azok, akiktől környezetünk elvárja a változást, akkor nem kell restellnünk tovább, hanem az első pillanatban, most kell lépnünk a megvalósulás érdekében.
János apostol fogalmazása szerint szükség nekünk újonnan születnünk, de nem olyan értelemben, mint, ahogy azt ismételgetni szokták balga embertársaink: Miképpen mehet vissza az idős ember édesanyjának méhébe, hogy újból megszülessen. A jézusi értelmezés szerint világosan áll előttünk, hogy csakis szívben és lélekben kell újjászületnünk, ahhoz, hogy más emberekként viszonyuljunk megváltozott környezetünkhöz.
Végül pedig magunkkal szemben támasszuk azokat az igényeket, melyeket elvárunk másoktól. Ne úgy mondjuk mindezt, mintha valami újat mondanánk általa, hanem csupán hangsúlyosabbá tegyük az eddig elmondottakat. Ha pl. akarjuk, hogy legyen valamink, akkor tisztességgel és becsülettel küzdjünk meg érte. Ha akarjuk, hogy több vagyonunk legyen, akkor vállalnunk kell a többletmunkát. Ha pedig azt szeretnénk, hogy több szeretet legyen, akkor fájdalmas ölelésig kell szeretnünk embertársainkat. Ha békességre vágyunk, akkor legelőször saját környezetünkben kell megvalósítanunk azt. Mai szóhasználattal azt mondhatjuk, hogy egyszer saját házunk táján kell sepregetnünk, rendet teremtenünk, s csak az után mehetünk a szomszédnak tanácsot adni arra, hogy tisztábban tartsa saját háza táját.
Unitárius címerünk jelképei, a kígyó és a galamb alá kívánkozó újszövetségi üzenet a 2017. évben is eligazítást ad nemcsak unitárius testvéreinknek, hanem minden felekezetű atyánkfiának, aki idefigyel, és magáévá teszi a tanácsot: Legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok. Életünk számtalan bonyolult helyzetében félreérthetetlenül szükségünk van a józan gondolkodásra, és a megoldások megtalálására is. Amennyiben sikerült túl jutnunk ezeken, akkor már csak annyi marad hátra, hogy szelídséggel elviseljük mindazt, amit akár saját akaratunkból, akár kényszerűségből ránk mért Isten. „Minden tettedben, minden gondolatodban a tiszta szív és őszinteség, a mindent megbocsátó szeretet vezessen, hogy amikor a jövőből jelen lesz, felemelt fejjel, bátran nézhessél a múltba vissza.” (Ismeretlen) Vagy „Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal – tragédiái érlelik naggyá.”(Müller Péter) Ez a hozzáállás fog képessé tenni arra, hogy az újév támasztotta igények ne csak újak és állandó megoldásra várók, hanem örök megoldásokat felkínáló lehetőségek is maradjanak.
Ámen.
Pap Gy. László 