2012.06.09 – I. Székely Nap

Testi- lelki egység

– I. Székely Nap – 2012. –

Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. Ef 4,3

Kedves Atyámfiai, szeretett Testvéreim! Megtörténhet, hogy jelen ünnepélyünk ötletgazdájának kiléte örökre a háttérben marad, vagy esetleg „ráfogjuk” az egyházközségre, ami egyfajta magyarázatot is szolgáltat. Tudatában vagyok annak, hogy a tanító jelleg jellemezheti szószéki beszédem központi részét, s így természetesen másokra bízom az ünnepi rendezvény alaptémájának kifejtését. Azt viszont lényegesnek tartom a megemlítésre, mely megteremte bennem a jó szándékkal és atyafiúi szeretettel előtárandó mondanivalót.

Június két szempontból is fontos számunkra. 4-e emlékezetes nap marad örök időre, hiszen minden jó érzésű magyar- és nem magyar ember keserű szájízzel emlékszik arra a napra, amikor önkényesen, mit sem törődve a kötelékek megsemmisítésével, – szétszakították az országot, s így a nemzetet, a családokat is. A kommunista világ alatt nem beszélhettünk erről, manapság pedig szélsőségesnek minősítenek, ha erről emlékezünk. Így jelenik meg egyre gyakrabban a „mit magyarkodsz”, „mit székelykedsz” kérdés, melyre meg kell keresnünk és ki kell mondanunk az egyértelmű választ. Helyesnek és pontosnak minősítem a véleményt, amit egy internetes portálon olvastam: „ – A magyar nemzet – beleértve az elcsatolt országrészeket – területén ugyebár nem lehet „németkedni”, vagy „angolkodni”, mert hát a Kárpát- medence gyönyörű vidékén születtünk. – Aki a fenti otromba kérdést felteszi, végiggondolta-e valaha életében talán csak egyetlen egyszer, hogy mit jelent családokat, otthonokat, vagy tágabb értelmezésben honfitársainkat egyetlen tollvonással szétszakítani, szívet, lelket facsaró fájdalmat, gyötrelmet okozva az egész nemzetnek. – Miért ne lehetnénk büszkék származásunkra, miért ne használhatnánk nemzeti jelképeinket, vállalva több ezer éves, történelmünket?” (Forrás: http://erdely.ma/autonomia.php?id=119644&cim=kinek_fontos_a_nemzet_egysege).

A másik támpontot az egyházegyesítés szolgáltatja, melyre e hónap végén kerül sor Kolozsváron. Végre megtalálja minden hittársunk az egységet, melyet megérdemeltünk akkor is, amikor akaratunkon kívül két akolba kényszerítettek bennünket. A fentiek figyelembe vételével kívánom megfogalmazni a bibliai tanítást, melyet örömüzenetként olvastam a Szentírásban, s mely indítja mai rendezvényünket.

1). Hit és megismerés. Tapasztaltam pályafutásom alatt, hogy az egység gondolatának megismerése szorosan összekapcsolódik a hittel. Erről Pál apostol kissé bonyolultan, de meghatározóan beszél, amikor arról szól az efézusiaknak, hogy Isten némelyeket apostolokká, másokat prófétává, majd másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy segítségükkel, odaadó munkásságukkal megépítsék az egyházat, „amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére” (Ef 4,11-13). Ebben több lehetőség is kibontja szárnyát és mintegy választható módon kínálja magát. Nekünk, akiknek meghatározó helyet foglal el életünkben a hit, fontos, hogy ez legyen első helyen. Ezért látogatjuk az istentiszteleti alkalmakat, hallgatjuk az örömüzenetet és keressük a közösséget azokkal, akiket évszázadok óta a „hit” tett kitartókká, ellenállókká és ennek köszönhetjük megmaradásunkat is.

Az egység megbomlásának, illetve megerősítésének bizonyítékai nyilvánvalóak a Bibliában, de sajnos, tapasztalati alapokra helyezkedett egyéni és közösségi életünkben is.

a). Először néhány gondolat a testvéri egység kérdéséről. Olvastam Zakariás Könyvében többek között, hogy „Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek „Egység” volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között.” (Zak 11,14). Nem lényegtelen ez a tény, illetve a folyamatosan tartó széthúzás, nem ritkán ellenségeskedés. Nem részletezem a kérdést, csupán újabbal hangsúlyozom, hogy mi jut eszünkbe erről? Mintha valami, vagy valaki folyamatosan emelné a válaszfalakat a magyar testvérek között. Mintha kevesebb hangsúly jutna arra, hogy mi, határok nélkül testvérei vagyunk egymásnak. A mai nap arra is szolgál, hogy közeledjünk egymáshoz gondolkodásunkban, megértsük és elfogadjuk végre, hogy korlátlanul testvérek vagyunk, és nem mindegy, hogy miként minősítjük egymást.

b). A hit és megismerés második szempontjaként Pál apostol tanítását emelem ki, aki a következőre kér bennünket: „Törekedjetek /…/, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet.” (Ef 4,3). Sokat jelent számunkra a lelkiség! Sokkal többet, mint azt szavakban kifejezhetnénk, hiszen elsődleges követelmény, hogy lélekben egymáshoz kötötteknek érezzük magunkat. Talán még azt is mondhatom, hogy időnként elegendőnek bizonyul a tudatos lelkiség fenntartása, amennyiben törekszünk ezt megpecsételni az időszakos testi jelenléttel. Érthetőbben: látható, tapasztalható világunkban segítségünkre van a hit és reménykedés, de ennek gyakorlati bizonyítása jelenti földi kereteink között az igazi egységet. Erre valók a találkozások, a kézfogás, az ölelés, a hitéleti és világi együttlétek öröme. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha lelki- testi egységünket áthatja, folyamatosan belengi a békesség.

2).Egységes hajlék. Beszédem második felében az egységes hajlék gondolata elevenedik meg.

a). Részletesen leírja az Ószövetség, hogy mire volt szükség az „egységes hajlék” (Kiv 36,13) kialakításához, megépítéséhez. Nem lényegtelen a korabeli történet, de sokkal fontosabb saját hajlékunk kialakítása. Gyülekezeteink többsége rendelkezik valamilyen kultikus hellyel, de sokan vannak, akik, hitük gyakorolásakor a testvérfelekezetek templomaiban keresnek menedéket. Az egységes hajlék kialakításának, megépítésének ötlete vetődött fel vezetőinkben, amikor az egyházegyesítésre hívták fel figyelmünket. A közös lelki otthon megépítésének szándéka vezet minket is, aminek köszönhetően elhatároztuk mai rendezvényünk életre hívását. Az egységes hajlék megteremtésének szándéka vált gyakorlattá abban, hogy küldöttség érkezett az olthévízi és nagyváradi testvérgyülekezeteinkből, akik fenntartották és fenntartják a továbbiakban is azt az ívet, melynek hajlata alatt bent vannak az erdélyi és magyarországi testvérek, és mely alá „behúzódhatnak” mindazok, akik úgy gondolják a későbbiek során, hogy számukra is menedéket jelent az egy Istenbe vetett hit.

b). Az egységes hajlék megteremtésének második és egyben befejező tanítása Péter levelében körvonalazódott számomra, és ezt közlöm szeretettel veletek. A Jézussal való egység kapcsán több gondolatot is érint az apostol, melyek közül a számomra lényegesebbeket választottam, és melyek nemcsak társulnak eddigi gondolatmenetemhez, hanem hangsúlyosabbá is teszik azt. Bár jelképes és nem éppen valós lelki ház megépítéséről szól a figyelmeztetés, nem kerül nagy erőfeszítésbe annak alkalmazása életünkre és vallásos gyakorlatunkra. Először arra kér bennünket, hogy „magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá” (1Pét 2,5), majd a lényegesebbel is előhozakodik: „Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent.” (1Pét 2,6). Isten ígérete hangzik ma felénk. Egy-egy szegletkő található minden egyes istentiszteleti helyen, attól függetlenül, hogy földrajzilag hová helyezhető a lelki esemény. Ez nem más, mint Jézus. Aki tehát benne hisz, az soha meg nem szégyenül.

Összegezés. Valóban, nincs szégyellni valónk nemzetiségi, nemzeti hovatartozásunk, hitbeli megoszlásunk miatt. Kötelességünk, feladatunk, van bőven. Kérjük közösen gondviselő Istenünket, hogy adja meg minden vágyakozó ember számára a testi-lelki egységet, és mindazt az örömet és boldogságot, mely ezzel jár kiteljesedő életünk során. Ámen. Debrecen, 2012. június 9.