– általános beszéd –
Hat dolog van, amit gyűlöl az Úr, s hét, ami utálattal tölti el szívét: A gőgös szem, a hamis nyelv, az ártatlan vért ontó kéz, az álnokságot tervező szív, a gonosz ügyben járó láb, a hazudozó, hamis tanú, s végül, aki viszályt kelt a testvérek között. Péld 6,16-19.
Kedves Atyámfiai, szeretett Testvéreim!
Ma nem foglalkozom azzal, hogy miként tölti el Isten szívét utálattal a hét gonoszság, melyről ma prédikálok. Fogadjuk el, hogy az ő utálata talán nem olyan haragvó, mint néhány emberé, aki – a közmondás szerint – egy kanál vízben megfojtaná szívből utált ellenségét. Istenben akkor is jelen van a szeretet, amikor ezt nem feltételezi valaki róla.
Isten először is utálja a gőgös szemet. Milyen is egy gőgös szem? Színre, formára megtévesztően hasonlít másokéra, csak egyetlen jel uralkodik a benne lapuló gőgre: fénytelensége. Mások szeme ugyanis ragyog, csillog, fénylik, az övé nem. A „ki vagyok én” érzés láthatóan fénytelenné teszi szemét, s nem csak „színvakságban” szenved, hanem igen csak rövid látó. Még az orráig sem lát. Ami másoknak szomorúság, az neki káröröm. Nem látja mások boldogságát, mert mindig a magáét keresi. Távoli fények csillogása rémlik előtte, de szaladása megemészti utolsó energiáit is, s így soha el nem éri a remélt boldogságot.
Bocsánatot kérek első sorban Istentől, de érzékenyebb testvéreimtől is, ha kissé durván fogalmazok, de nincs más lehetőségem, hogy szépen, de hangosan is elmondjam a valóságot. Az a véleményem, hogy Isten jobban utálja a hamis nyelvűt, mint mi, akik tudjuk, hogy néhányan úgy tűnnek ki társaik közül, hogy oda is „nyalnak” időnként, ahová egyáltalán nem kellene. Magánügynek tartottam mindig egy ember ilyen viselkedését, s azt hangoztattam róla, hogy amennyiben hamis dolgokat állít valakinek, hogy annak kedveskedjen, ha bepiszkít rágalmakkal másokat, akkor azért nem nekünk kell szégyenkeznünk, hanem neki kell felelnie ember és Isten előtt. Egyszer elérkezik az ideje annak, hogy senki nem igényli aljas nyelvét, s ez egyértelműen az előtt lesz, hogy ő megbánná tévedéseit.
Az emberi kapcsolatok fenntartásában, vagy megtagadásában igen fontos szerepe van a kéznek. Álljon itt egy gondolat: „A kéz – a szeretet, a szív, egész isteni-emberi lényének kifejezése, képmása. A kezet, mint az emberi szellem kifejezését és az emberi kapcsolatok szimbólumát, tekintették mindig. Kezet fogunk: üdvözléskor és búcsúzáskor, mert ez a barátság szimbóluma. Szimbóluma a kölcsönös segítségnek is. Oh, a kezek beszélni is tudnak… De még milyen hatásosan! Amikor a szó ereje kimerül, a kéz néma jele még sokat tud mondani. Kérés és kérdés – öröm és bánat, együttérzés és beleegyezés, mind-mind kifejezhető a kézzel.” /Bánk József – Vasárnapok – Ünnepnapok: 238. Old./. Lám csodára képes egy emberi kéz. Kapcsolatokat épít, boldogságot, örömöt oszt. Ezért utálatos Isten előtt egy kéz, mely ártatlan vért ont. Szerintem utálatos egy kéz már akkor is, ha megfenyegeti embertársát.
Emberi kapcsolattartásunk táplálója, vagy éppen gátlója a szívünk. Mindig bizonytalankodtam, amikor valaha vallásórák, vagy más hasonló alkalmakkor meg kellett határoznom egy emberi szív érzésvilágát. Vagy inkább érzéketlenségét. Soha nem értettem, hogy miként lehet tárháza, forrása ugyanazon szív gyűlöletnek, ármánynak, álnokságnak, s időnként szeretetnek. Aztán azon a véleményen maradtam, hogy vagy csak a rosszindulat, vagy csak a szeretet lelhető meg egy emberi szívben. Aki szemembe azt mondja, hogy tisztelettel és szeretettel ragaszkodik, de álnokság, csalárdság lapul szava mögött, ezt igazolja, amikor ennek ellentéteként nyilatkozik hátam mögött, s így ebben az emberben nem, hogy szeretet nincs, hanem még tisztelet sem. Az ugyanis kijár mindenkinek, hogy őszintén szemébe mondják, hogy mit gondolnak róla. S megkérik, hogy javítsák ki, ha netán tévednének.
Kedves testvéreim! Kopp Mária a következőket írja: „Modern paradoxon: az érett személyiség nem ideális fogyasztó, az ideális fogyasztó a kapcsolataitól, céljaitól megfosztott szorongó ember. Az emberi kapcsolatok is fogyasztási cikké válnak. Miért hagyjuk, hogy a fogyasztói társadalom érdekei irányítsák a társadalmat?” (Család és társadalom). Súlya van az előbbi mondatoknak. Fogyasztási cikké vált emberi kapcsolatunk. Vagyis úgy adjuk, vesszük, mint egy használati tárgyat. Majd ha megunjuk, kidobjuk, vagy elcseréljük másikra.
Néhányszor megkérdeztek, hogy miért nem alakítottam ki lelkészekkel nagyváradi, debreceni létem alatt személyes barátságokat? Rövid leszek: Azért, mert nem vagyok hajlandó feladni a nemes alapokon nyugvó emberi kapcsolatok által termett érzéseket. Annak idején nektek is azt mondtam, hogy nem leszek köztetek távolságot tartó pap, hanem fogadjatok barátotokká. A távolság hűvösséget kölcsönöz a kapcsolatoknak. A hűvös pedig egyszer csak fagyosra vált. Aki nyitva hagyja mások fagyasztójának ajtaját nemcsak egy család ennivalóját rondítja el, hanem hideget áraszt a családi fészekbe. Jelképes beszédem értelme a következő: Aki hideget áraszt maga körül jobban tesszük, ha nem engedjük be hajlékunkba, ha nem osztjuk meg vele életünket.
Milyen kapcsolataink vannak a hazudozó, hamis tanúval. Lehet, hogy családtagunk, talán éppen barátunk, távoli rokonunk, vagy egy ismerős, netalán egyházközségünk tagja. Azt hittük, hogy a rendszerváltozást követően lemegy a hasonló emberek napja. Nem így történt. Most már – hála Istennek – nem zárnak börtönbe politikai okok miatt, de így is hallunk – nem ritkán hamis tanúzásról, melynek alapján embereket fosztanak meg ártatlanul szabadságuktól. Számomra ez is egy igen furcsa emberi viszonyulás. Nem értettem soha, s máig fel sem foghatom, hogy miként vetemedik egy ember ilyen magatartásra? Miért nem gondol arra, hogy mi történne, ha éppen vele szemben állna egy hazudozó, hamis tanúságot tevő egyén, aki őt juttatja börtönbe ok nélkül. Csak úgy, mert szeret hazudozni, s mert állandóan ezt teszi, azt gondolja magáról, hogy ő a legigazibb ember, s soha nem esik a hamisság csábkörébe.
Thalestől kérdezték , hogy mennyire van az igazság a hamisságtól. Mire ő: „Amennyire a szem a fültől. Az, amit látok, azt igaznak hihetem, de amit csak hallok, abban nem sok igaz lehet.” Hát ezzel mi is így vagyunk, de mégis egy kicsit másképp. Sokszor nem hiszünk a fülünknek, amikor valamit állítnak egyik-másik embertársunkról, de aztán meggyőződünk, amikor „kimutatja a foga fehérjét”.
Azt mondja a Prédikátor, hogy ez a hetedik ráadás azok sorában, melyeket gyűlöl Isten, s melyek iránt utálatot érez. Nem csoda, ha ilyen feljegyzésre is sor került a Bibliában, mert bizonyára régóta kapcsolat-probléma a testvérek közötti viszály. Bocsánat, én most nem beleavatkozom valamelyik család életébe. Nem az édestestvérek közötti ellentétekről beszélek, hogy valakinek bosszúságot okozzak ez által. Amikor kimondom, hogy aki viszályt kelt a testvérek között, akkor a gyülekezeti tagokat értem. Vegye tudomásul – bárkiről is legyen szó, hogy nem csak Isten előtt, hanem embertársai előtt is utálatos az, aki semmibe veszi a tagok békességes életét, aki szüntelen arra törekszik, hogy valahol megbontsa az összhangot. És tudjátok, hogy ebben az esetben is mi az érthetetlen? Az, hogy mindig a szomszéd, az embertárs, a felekezetbeli tag, a másik ember a hibás, a gonosz, a csaló, az összhangot megbontó és sohasem ő. Ő mindenkivel haragban van, mindenkire haragszik, nagyon kevés emberrel tart fenn normális emberi kapcsolatot, de nem ő a hibás semmiért, hanem mindig valaki más.
Kedves Testvéreim! Most már nem maradt más hátra, mint, hogy összefoglaljam az eddig elhangzottakat. Emlékeztek bizonyára többen arra a kérésemre, hogy legfontosabb dolognak tartsuk, hogy összhangban legyünk egymással, s minden áron arra törekedjünk, hogy megtartsuk a családias hangulatot. Ha valakinek gondjai támadnának, s ezt nem tudja magában megoldani, akkor jöjjön el, s közölje azzal, akinél megtalálható a megoldás. Ha kis gyülekezetünk megengedi magának a széthúzást – bármilyen szinten is, nagy kockázatot vállal. A barátság, az egyenesség, az örökös összhang megtartása éltetője, vezetője egy családnak, s csak ez lehet megoldása egy gyülekezetnek is. Bízom abban, hogy jobb lesz az összhang a gyülekezetben és minden alkalommal egy hibással kevesebb. Így legyen! Ámen.
Pap Gy. László 