2010.10.17 – Jézus*-7/1

Bibliai olvasmány: Mt 9,27-38.


– általános beszéd –

„Ahol ugyanis ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”     Mt 18, 20.

Kedves Testvéreim, Atyámfiai! Jézus tanítása, véleménye ma a pásztor felé fordítja figyelmünket. Néhány beszéd központi témája ez lesz az elkövetkezőkben, de előre kell bocsátanom, hogy fontosnak tartottam, először alaposan megismernünk a pásztort, a nyájat. Csakis ennek ismeretében és tudatában fogalmazhatunk meg a későbbiek során olyan gondolatokat és véleményt, ami Róla és egyben rólunk, nyájáról is szól.

A „/…/ természetben minden az előrehaladás, a többre jutás vas törvényére van építve. Ez az alapja a lélek világának, ezért adta kétezer évvel ezelőtt Jézus a hallhatatlan és teljesíthetetlennek látszó parancsot: Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok is tökéletes. Ez az alapja az anyag világának, ezért dugja ki a föld alól parányi fejét az életcsira, ezért nő a termés, ezért magasodik a fa… s mit számít az, hogy közben a lélek világában is el-elbukik egy-egy Júdás, csak a maradék térjen meg, legyen egy-egy Pál apostol, egy Ágoston, egy Assisi, egy Luther, vagy egy Dávid Ferenc, akiken keresztül mérföldeket lép előre Isten országa. Mit számít az, hogy egy sejt megsemmisül, egy virág elhullatja szirmát, csak a mag, a csira éljen tovább és nőjön, fejlődjék, tökéletesedjék.” (Ismeretlen szerző)

Jézus neveüdvözítőt” jelent, de az újszövetségben és helyenként találunk olyan megnevezéseket, melyeket a mindennapok rendjén kevésbé emlegetünk. Ilyenek: pl. Hajnali csillag, Forrás, Csemete, Dávid magva, Dávid fia, József fia, ácsmester fia (gúnyolási név), Embernek fia, Élő víz, Kenyér, Ajtó, Út, Igazság és Élet, Szőlőtő, Kútfő, Szegletkő, Istennek fia, Úrnak választotta, Szabadító, Megtartó, Üdvözítő, Mester, Jó pásztor, Próféta, Lélek pásztora stb. Az általam felsorolt 26 név emberi mivoltát, prófétai tevékenységét támasztja alá. Henri Chariere gondolata szerint: „Az, hogy hittant sosem tanultál, hogy a keresztény vallás alapismereteit sem tudod, és annyira tudatlan vagy, hogy fogalmad sincs róla, ki volt Jézus apja és hogy az anyja valóban Mária, a szűz volt-e, apja pedig ács, vagy tevehajcsár, ez a becsületes tudatlanság nem állja útját, hogy találkozz Jézussal” /Pillangó /.

Jézus életének eseményeit korszakokra lehet és kell osztani annak érdekében, hogy könnyebben átfoghassuk azt az egyébként rövid, és mégis termékeny időszakot, melyet megélt. Gyermekévei előzményeit legendás történetek itatják át, melyekből nem az emberi elmét próbára tevő eseményeket kell fennakasztani értelmünk szűrőjén, hanem fedezzük fel köztük a fontos eseményeket. Jézus születési történeteiben, és a többiben is az isteni gondviselés jelei lapulnak, ha a szállás körüli bonyodalmakat nézzük Betlehemben, vagy a gyermekgyilkosság elől való menekvést látjuk Egyiptomba, vagy éppen a visszatérést követjük Názáretbe. Harminc éves koráig csupán egyetlen alkalommal találkozunk a gyermek Jézussal, aki 12 évesen a templomban társalgott a papokkal.

Jézus munkásságát négy állomás, azaz 4 húsvét közé tehetjük:

1). Első húsvétig. Ennek az időszaknak nagyon fontos mozzanata megkeresztelkedése a Jordán vizében. A megkísértést követően tanítványokat szerzett magának. 2). A második húsvétig. Ezen időszak maradandó története a szamariai asszonnyal való beszélgetés, melynek lényege, hogy Istent lélekben és igazságban kell és lehet imádni bárhol a világon. A sorozatos gyógyítások után egy következő, lényeges tanítást hagyott maga után: Az ember ura a szombatnak, azaz az ünnepnapnak is. 3). A harmadik húsvétig. Kiküldte tanítványait Isten országa terjesztésére. 4). A negyedik húsvétig. Itt találjuk Jézusnak azt a híres mondását, hogy add meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené. A szamaritánus örökérvényű, irgalmas segítő szándékával lép be az emberiség tudatába, s ettől kezdve ismerjük fel, hogy ki a mi felebarátunk.

Jézus léte erkölcsi változást szült az emberek életében. Érdemes felfigyelnünk arra is, hogy bár eltelt kétezer éve eljövetele óta, szavaiban azóta is állandó erkölcsi támasz maradt. Az első mai kérdés az, hogy Miként változtatta meg Jézus az ember erkölcsi életét?

Az isteni, bölcs gondviselés őt azért küldte, hogy a vallást az ő saját személyében ismertesse meg velünk. Jézus nem azért jött, hogy beüljön egy törvényterembe, s onnan csak kihirdesse a törvényeket, ígéreteket. Ő nem pusztán csatorna, melyen Isten némely közleményei átszivárognak, nem is pusztán követ, hogy csak elmondja nekünk, amiket hallott, aztán eltűnjék s küldetése ezzel teljesen be legyen fejezve. Ő nem csak tanítani jött minket beszéd által, hanem hogy legyen az ő vallásának élő nyilatkozata, legyen úgyszólván maga a vallás”. /Channing E Vilmos: Válogatott művei 4. Kötet /

a). Mindenek előtt tapasztaljuk, hogy Isten nagy tervében a világ bármely népe, faja részt kapott. Már csak arra kell gondolnunk, hogy Jézus nyitott lehetőségként tárta fel: a boldogságot. b). Nemcsak a föld és az ég született újjá, hanem az emberek is felvilágosulhattak: Jézus személyében tündöklő világosságot láthattunk meg. c). Ez a Jézustól származó világosságnak köszönhetően eljuthattunk Isten helyes és igaz megismerésére. d). Végül pedig Jézus egy olyan új törvényt hozott a régivel szemben, mely a szeretetet állította minden más érdek és emberi viszonyulás fölé. Ez a szeretet hatalmába kerítette a különbségeket, miáltal virágzásnak indulhatott az egymás megértése, és az igazság is.

„/…/ Azonban van egy körülmény, ami nem kis mértékben gyengíti Jézus jelleme és példája hasznos befolyását /…/. Ennél fogva nem is mernek arra gondolni, hogy őt, mint példaképet maguk elébe állíthassák. Jézus olyan távol áll tőlük, hogy rájuk nézve nem sok jót tehet. Sokan úgy vélekednek, hogy Jézus követése, szoros értelemben véve, teljesen lehetetlen, hogy őt, mint példaképet állítani az emberek elé, szónoki beszédnek megjár, de a gyakorlati életben alkalmazni képtelenség.” /…/ Ezek az emberek „nem fogták fel az ő jellemét s oly fényt borítottak rá, amely a valódi képet teljesen eltakarja.” /Channing E Vilmos: Válogatott művei 4. Kötet./

Jézus emberi vonásainak tárgyalásakor a következőket sorolhatom. Káténk megfogalmazásában ma is állandóan fülünkben cseng a jellemzés, melynél kissé bővebb felvilágosítást nyújt az Újszövetség: Pál apostol test szerint az atyák közül valónak tartja őt (1 Tim 2, 5.), aki evett, ivott (Jn 4, 6.), aludt (Mt 8, 24.), haragudott (Jn 2, 14.), elfáradt (Jn 4, 6.), örült (Lk 10, 21.). vigadott (Jn 2, 2.), sírt (Lk 19, 4.), szomorkodott (Mt 22, 38.), félt a haláltól (Jn 7, 1.), vérrel verejtékezett (Lk 22, 4.) és meghalt (Mt 27). Mi unitáriusok ezt a Jézust hisszük, ő áll közel a szívünkhöz, nekünk őt könnyű meghallgatni, megérteni és elfogadni tudományát.

Én képtelen vagyok szétválasztani Jézus egyéniségétől tudományát. Ezért van, hogy általában bennünk, unitáriusokban sokan megbotránkoznak, mint annak idején a zsidók is Jézusban. Az is igaz, hogy az érzéki ember nehezen, vagy sehogy sem tudja felfogni Isten dolgait, viszont nekünk újjászületést jelent az a tudomány, mely egyenlő akartra és cselekvésre serkent bennünket. Ne irigykedjen ránk senki, de ne is vegye rossz néven, ha mi Jézus tudományát és nem a másokét követjük, mert hittel valljuk, hogy az ő tudományának birtokában az ő barátja, rokona vagyunk (Jn 14, 23.). Jézus tudománya az, mely vallása és ennek egyedüli alapja Isten, az egyedüli, örökkévaló Atyánk.

/…/ Más felöl ki nem tapasztalta közületek is, mily nagy ereje van a nagyjellemű, határozott elvű emberek társaságának és példájának arra, hogy habár pillanatra is – kiragadjon köznapi hangulatunkból, megszokott gondolkozásmódunkból s vágyat öntsön belénk valami nemesebb után törekedni, amit elérni hatalmunkban áll. És e tekintetben, talán nem is szükség mondanom, hogy lehetetlenebb magunkat üdvösebb befolyás alá engedni, mint Jézus példája. Az ő példája a legmagasabb erényekre vezet s igen alkalmas arra, hogy egész életünket felrázza, megelevenítse.” /Channing: Krisztus követésének lehetősége /

Huntnak van egy festménye, mely a Názáreti Jézust ábrázolja. Szelíd esti hangulat ömlik el a képen, melynek előterében, egy szegény deszkaajtajú ház előtt áll a Megváltó, mint tövissel megkoronázott király. Fennkölt homlokán isteni szelídség ragyog, arcán boldog béke. Egyik kezében pislákoló lámpa, a másik kezével az ajtón kopogtat. Az ajtón azonban nincs kilincs, amit a festő egyik barátja kifogásolt. Nem, ez nem hiba – válaszolt a festő, sőt a gondolatot, amit én kifejezésre akartam juttatni, éppen ez szemlélteti tökéletesen. Az ajtó, mely előtt Jézus áll, szimbólum csupán, – jelképezi az emberi szíveket. Ezeken zörget Jézus, ezeket nem lehet csak belülről kinyitni…

Legyünk Jézus követői az erényben. Legyünk hozzá hasonlóak (Jn 17, 3.), és hasonlítsunk példájában is. Semmi se legyen, ami meggátolna követésében bennünket: sem a mindennapi munka (Jakab és János hálókötése), sem a halál (hadd menjek előbb és temessem el a halottamat), mert semmi nem szakaszthat el Isten szeretetétől (Róma 8, 38.).

Sokan tévesen azt hiszik, hogy Jézus meghalt a kereszten és többé nincs köztünk. Svájcban egyik magyarországi református, idős lelkész kérésére igyekeztem kifejteni unitárius hitemet. A nagypénteki eseményeken túl várta tőlem a húsvéti diadalt. Én megtagadtam tőle ezt az élményt, mert kijelentettem: Az én Jézusomnak nincs szüksége feltámadásra, mert Ő mindig él: Jézus mindig az ő híveivel marad: „Ahol ugyanis ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” – mondja. Én érzem, hogy Jézus itt él most is velünk. Ámen.

Debrecen, 2010-10-17.

Van hozzáfűznivalója? Tegye meg nyugodtan!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s