Példabeszéd az engedetlen testvérekről

Magyarázandó rész: Máté 21,28–22,1-14 -ig.

1). Példabeszéd az engedetlen testvérekről (Mt 21,28-32). A mai alkalomra három, olyan egymást követő példázatot választottam ki, melyekben azonos téma körül forog a mondanivaló. Az első ilyen példázat az engedetlen testvérekről elnevezett.

a). A példabeszéd tartalmának ismertetése.

b). A példabeszéd értelme.

Mint minden példabeszédet, úgy a mostan szóban forgót is képeire kell bontanunk annak érdekében, hogy megtaláljuk átvitt értelmű, vagy adott esetben éppen rejtett értelmű mondanivalóját. Ha a mondatok mögé figyelünk, s így szemléljük a mondanivalót, akkor rájövünk nem sokára arra, hogy a példázatban a zsidó nép azonosul a kedvelt és ugyanakkor gondozott szőlővel. Egy olyan termőterület, melyet nemcsak gondozásában tartott, hanem komoly reményeket fűzött hozzá a termés tekintetében. Ebbe a szőlősbe küldte el reménységgel szolgáit Isten, akiket a példázatban a próféták személyesítenek meg. De nemcsak a kis- és nagypróféták mentek el, hanem végül elküldte Jézust is, hogy megértesse a zsidósággal újszerű, de ugyanakkor szeretetteljes akaratát. A szőlős, vagyis a nép sem a próféták jövendölését, sem Jézus tanítását nem fogadta el. Előzőket részben meg sem hallgatták, akik közül meg is öltek némelyeket, viszont ugyanezt tették Jézussal is. A zsidóság engedetlensége, ellenséges magatartása miatt elvesztette Isten ígéretét, s vele együtt Isten országának minden lehetőségét is.

Ezen engedetlen nép helyébe az Újszövetség népe, azaz a Jézuskövetők, majd a későbbi keresztények kerültek.

c). Alkalmazás.

A példázatbeli testvérek története nagyon sok esetben sajátságossá válik életünkben is, amikor nagyobb, vagy kisebb testvérünkkel hasonló helyzetbe kerültünk, vagy kerülünk. Persze a példabeszéd vonatkozásában nem mindegy, hogy ki a kisebb és ki a nagyobb testvér, viszont a válaszadás vonatkozásában egyértelműek kell lennünk. Amennyiben önmagunknak tesszük fel ismételten a kérdést, hogy ki volt a két testvér közül az, aki teljesítette az atyja akaratát, akkor egyértelmű, hogy az, aki előzően azt mondta, hogy nem megy segíteni, de végül megbánta és elvégezte  kötelességét.

Sok alkalommal mi is annyira megterhelteknek érezzük magunkat, hogy hasonlóképpen visszautasítjuk a felénk hangzó kéréseket. Egyértelmű válaszunkban nem szerepelhet a nem, vagy az ígéret. A mi válaszunk igenlő és cselekvő lehet.