– karácsony ünnepszombatja –
„Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak.” Máté 7,7.
Kedves Atyámfiai, szeretett Testvéreim, kedves Gyermekek! Isten jóvoltából kedves este telepedett ránk. Idősek és fiatalok, kicsik és nagyok megnyitják szívüket, hogy ez alkalommal gondtalan álljunk be 2017 karácsonyának fája alá. Az angyal már csilingelt egyházközségünkben, elhozta a kis karácsonyfáját, letette alája csomagjait és elment egy másik gyülekezetbe, egy másik családba, hiszen ott is várnak rá. Igen, mert mi itt a templomban olyanok vagyunk, mint egy család. Kedves család, mert számunkra kedves e gyülekezet. A mi családunk egy olyan épületben lakik itt, amelynek falai kölcsönös megbecsülésből és tiszteletből épültek, födele pedig szeretetből van. Ablakán Isten örökkévaló, gondoskodó szeretetének fénye árad be minden nap.
Ezért a fényért imádkoznak itt a felnőttek. Jó lenne, ha otthon is ilyen és hasonló szokás szerint ülnénk körül a család megterített asztalát. Jó lenne, ha mindig elhangzana a közös ima. A felnőttek hite szerint ilyen imádságok tartják össze a családot. Ezekben az imádságokban a felnőttek mindig kérnek Istentől. Ezt pontosan úgy teszik, mint, amikor ti kértek tőlük valamit. A felnőttek, amikor imádkoznak pl., egymásért, különösképpen értetek, akkor hiszik, hogy Isten meghallgatja őket. Éppen úgy, mint, amikor ti hiszitek, hogy teljesítik kéréseiteket. A felnőttek hallják Jézus szavát, aki lelkükön át szól hozzuk: Ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok én is (Mt 18,20.).
A felnőttek imája egyfajta keresés is. Ezekben megfogalmazzák olyan kéréseiket, mint pl.: szeretnének boldogok lenni, békességben élni. Keresik a lehetőségeket, mert hiszik, hogy ezek által könnyebbül, amúgy nehéz életük. Ti boldogok vagytok-e kedves gyermekek? Ilyen boldog szeretne lenni minden felnőtt is a családban, egy közösségben. Önfeledt, boldog gyermek. Azonban ez már nagyon nehezen sikerül nekik, mert sok felnőtt kínzó betegségben, magányban, elhagyottságban él. Sok időst elhagynak gyermekeik is. Ezek az emberek már csak akkor boldogok – talán éppen így, karácsony estén, amikor tudják, hogy nincsenek egyedül, mert Isten velük van. Ők tudják tapasztalatból, hogy sokkal könnyebb abban a családban, ahol legalább ketten vannak.
Zörgetnek, kopognak, keresnek a gondterhelt felnőttek. Tudjátok meg, kedves gyermekek, hogy közülük legtöbben nem azért teszik, hogy idegenektől kéregessenek, hanem a szívünknek ajtaján kopognak . Azért teszik ezt, mert nekik hiányzik a megható, családi környezet, a karácsonyi hangulat, s jól esik, ha csilingelő, gyermekhangot hallanak, ami által újra felidézhetik gyermekkorukat, életük ritka, de boldog karácsonyait.
Bizonyára hallottátok, hogy milyen sokféleképpen nevezik karácsonyt. Azt mondják, hogy a békesség, a szeretet, a világosság, az egyetértés ünnepe. Ez mind igaz, de karácsony első sorban a család ünnepe. Ez az este is. Az édesapa, az édesanya, a gyermekek, a nagyszülők, ez az igazi, karácsonyi kép. Láthatjátok, hogy ebben a képben jelen van minden korosztály. Az igazi családban a tagok összhangban vannak. Arra igyekeznek, hogy ez meg is maradjon. Jelképesen szólva a tagok különböző hangszereken játszanak az életben. Az egyiknek pásztorsíp, a másiknak mesterhegedű van a kezében. Más-más dallam jön elő ezekből a hangszerekből. Ez nem baj. Sőt az sem, ha egyik tehetségesebb, mint a másik. Az a fontos, hogy egyszerre játszanak, és összhang maradjon ebben a közös zenélésben. Ez pedig csak akkor valósul meg, ha egy az igyekezetünk, tiszta a lelkiismeretük.
Egy éneket játszanak, tehát a családtagok: a karácsony békehimnuszát. Kérünk, keresünk, zörgetünk, mert hisszük, hogy Istentől ígéreteket kapunk további, békés, családias hangulatú, boldog, szeretetteljes karácsonyokra is. Mi, felnőttek, arra kérünk titeket, hogy ti is imádkozzatok velünk, és felnőtt szokás szerint mondjátok: Adjon Isten mindenkinek, békés, boldog, örömökben gazdag karácsonyi ünnepet! Ámen.
Pap Gy. László 