Őszihálaadás – 2017

– Őszi hálaadási beszéd –

Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Fil 4,6

Kedves Atyámfiai, ünneplő Testvéreim! Bár egyre kevesebben vesznek részt egyházunkban az őszi hálaadó ünnepünkön megállapítom, hogy a többi mellett egyik szép és bensőséges sátoros ünnepünk. Azért használom ezeket a jelzőket, mert valóban rendkívüli ez az ünnep üzenetében és lelkületében is. Míg a többi sátoros ünnepünkön meghatározott irányba figyelünk, hiszen vagy születés, vagy valamilyen más – a kereszténység által elfogadott hitéleti vonatkozás határozza meg a vallásos élményt, addig az őszi hálaadó ünnepünk a háláról szól. A rendkívüliségét csak tetőzi, hogy azokért is hálát adunk, akikről, és amelyekről eddig elfeledkeztünk, s így mások helyett is megfogalmazzuk hálaadó könyörgésünket.

Szép gondolatba foglalta kérését az apostol a gyülekezet felé, amikor kijelentette, hogy „Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt.” Figyeljük csak meg, hogy milyen nagy mértékű aggodalom jellemzi életünket! Még azok az emberek is aggodalmaskodnak, akik látszólag úgy tesznek, mintha könnyedén lefricskáznák vállukról a legnagyobb gondot is. „Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. /…/ Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk. – Hova jutok?! S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.” (Gárdonyi Géza) Ezért int bennünket az apostol, hogy ne aggódjunk, hanem mindenek felett legyünk hálásak Istennek.

„Az őszinte hála elegendő. A hála szárnyakon repül, ahová repülnie kell. Az ima jobban tudja útját, mint te, aki imádkozol. Hányan hitték, hogy Jupiterhez könyörögnek, holott Jehovához imádkoztak. Hány amulettben bízó hívőt hallgat meg a végtelen! Hány istentagadó nem veszi észre, hogy ha jó és szomorú, már ezzel a ténnyel Istenhez könyörög.” (Victor Hugo). Nincs boldogabb ember – aki hisz Istenben, amikor megfogalmazza és elmondja imáját gondviselőjének. Már abban a pillanatban hiszi és érzi a beteljesülést. Ezért biztat bennünket is az apostol, hogy imádkozva, állandóan könyörögve tárjuk hálaadásunkat Isten elé.

Csak szerényen szólok Testvéreim, hogy majd otthon, az ünnepi ebédet követően vegyük számba, szaladjunk végig azokon az eseményeken, melyek tarkították eddigi esztendőnk napjait, s nyomban ráébredünk, hogy milyen sok kérés hangzott el, melyek kétségbeesett lelkünkben fogantak. Ma semmi másra nem kell összpontosítanunk, csak arra, hogy egy hangon, közös akarattal fogalmazzuk meg kérésünket és így tárjuk azt hálaadással Isten elé: „Barátaim, kérjetek jókedvet az Istentől. Legyetek vidámak, mint az égi madarak. És ne zavarjon benneteket cselekvésetekben az emberek bűne, ne féljetek, hogy az elsodorja és nem engedi megvalósulni a ti műveteket, ne mondjátok, erős a bűn, erős a becstelenség, erős a rossz környezet, mi pedig magányosak vagyunk és tehetetlenek, elsodor bennünket a világ, és nem engedi megvalósulni a mi nemes művünket. Kerüljétek az ilyen kishitűséget, gyermekeim!” (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij).

Kedves ünneplő testvéreim! Az ünnep üzenete hálaadásba torkoll. Senkinek sincs oka a kételkedésre, hogy téves lenne Pál apostol szemlélete. Nincs boldogabb ember a világon, aki felismerte, hogy van egy hatalom, akit folyamatosan felkereshet kéréseivel, s aki soha nincs annyira elfoglalva, hogy ne hallaná, ne hallgatná meg szavunk. Legyünk viszont nagyon óvatosak, mert fontos az ima irányítása: „A helyes imádság tehát soha nem az esdeklő könyörgés, hanem a hálaadás imája. Ha előre köszönetet mondasz Istennek azért, aminek a megtapasztalása mellett döntöttél, legyen az bármi, akkor végeredményben elismered a létét – gyakorlatilag. A hála így a legerőteljesebb nyilatkozat Isten számára; megerősítése annak, hogy megadtam a választ, mielőtt még kérdeztél volna. Úgyhogy soha ne könyörögj. Határozz, hogy úgy legyen!” (Neale Donald Walsch). „Legyetek kitartók és éberek az imában meg a hálaadásban.” (Kol 4,2). „Áldott legyen az Úr, meghallgatta könyörgő szavam!” (Zsolt 28,6). Ámen.

 

Hálával eszem

– Őszi hálaadási ágenda –

 

Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban. Kol 2,7

Kedves ünneplő Testvéreim! Szokáshoz híven elérkezett az a pillanat, amikor egyre több gonddal figyelünk az úrvacsora szereztetésére. Amikor Jézus tanítványaival elfogyasztotta a húsvéti bárányt és a vacsora véget ért, kenyeret és bort vett a kezébe, hálát adott , megáldotta, evett és ivott belőlük, rendre tanítványainak is adott és ugyanakkor hátra hagyta mindenkori követőinek, hogy hasonlóan cselekedjenek és minden hasonló alkalommal rá elkékezzenek.

Természetesen arra int az apostol, hogy Jézus tanításában verjen gyökeret az érzés- és gondolatvilágunk. Ez annál is inkább szükséges, mert a „tisztességes életmódnak megvan az az előnye, hogy ha gyökeret ver az emberben, hamarabb megérzi, ha csak egy hajszálnyit is eltér tőle.” (Alessandro Manzoni). Fontos valóban ráébrednünk arra, hogy Jézus tanításának minden alpontja a tisztességes ember megvalósulását szorgalmazza. És ezért első sorban nem imádkoznia, hanem cselekednie kell! Vagyis a „hála: talajigényes virág, csak nemes szívben tud gyökeret verni.” (Szent-Gály Kata). Más alkalommal arra ösztönöz bennünket az apostol, hogy épüljünk bele Isten templomába egy-egy téglaként. Most viszont arra kér, hogy Jézus tanítására és egész életére épüljünk. Ahogy Bertolt Brecht fogalmaz: „/A jó embereket arról ismered meg/ / Hogy jobbá lesznek/ / Ha megismered őket. A jó emberek/ / Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert/ / Abból okul az ember, ha figyel/ / S ha mondanak is néki valamit./. Mennyi gondolat belepréselődik ebbe a néhány verssorba! Szinte fülünkben cseng a jézusi aranyszabály is, hogy amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt tegyétek velük!

Milyen csodálatosan alakul az életünk! Azt olvastam az egyik írásban, hogy a „természeti életben első helyen vagyon a születés, azután következik az erősödés: úgy a lelki életben első helyen áll a keresztség, másodikon a bérmálás”, (Szilasy János) vagyis a hitben történő megerősödés. Semmi mást nem kell mondanom csak ismételnem egy véleményt, miszerint amikor „újszülöttként bömböltél, ételt, törődést követeltél, amikor pici babatestedet megtanítottad állni, járni, futni minden fájdalmas bukás ellenére, amikor kis csúszómászóból emberré növekedtél, nem voltál gyenge. Hanem végtelenül erős. Később lettél gyenge, amikor elvesztetted a hitedet, amikor megijedtél a világtól, amikor hagytad, hogy a rossz körülmények elszívják erődet, és meggyengítsenek, akkor lettél gyenge.” (Müller Péter). Azért viszont gyakran kell imádkoznunk, hogy el ne vesszen a hitünk, mellyel korábban belekapaszkodtunk Istenbe, szeretteinkbe, embertársainkba és ebbe a világba. Vigyáznunk kell arra a láthatatlan kötelékre, mely még mindig egymáshoz bilincsel. Pillanat műve csakugyan és elszakadhat a korábban tartósnak vélt szál.

Sokszor fordult már elő, hogy beszédemben egy sikeresen túlélt balesetről szóltam. Talán éppen azért, mert szükségből viszonylag sokat autózom. „Ha túlélünk egy autóbalesetet, vagy ha csak megérint a szele, rádöbbenünk, hogy az élethez való jogunk nem magától értetődő. Ha úgy töltünk el egy-két hideg éjszakát, hogy nincs mit ennünk, és nincs tető a fejünk felett, megtanuljuk, hogy a világ gazdag és minden jóban bővelkedik, mégsem az anyánk. Szép lassan szedjük össze a darabkáit annak, amit eredetileg egészben kellett volna megkapnunk; a (férfi)szerep több ezernyi aspektusát. Sok-sok szerencsével összetákolhatunk a darabokból egy életet.” (Steve Biddulph). Végre bővelkednünk kell a letisztult emberi belátásban, hogy mennyire fontos számunkra Jézus útja és a végeredmény, hogy tisztességes, szerető emberekké váljunk.

Legyen hát 2017 őszi hálaadás napjának ez az üzenete, mielőtt eldöntjük, hogy úrvacsorában részesülünk! Verjünk gyökeret Jézus tanításaiban, egyben épüljünk rá és erősödjünk meg a hitben, ahogy tanultuk Mesterünktől, elődeinktől, a jó munkálásában élen járó testvéreinktől, s nem utolsó sorban bővelkedjünk a hálaadásban, hiszen ezt az ünnepet üljük ma. Egyben mondjuk nyugodtan az apostollal, hogy amennyiben „hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok?”.( 1Kor 10,30). Ámen.

Debrecen, 2017. szeptember 24.