A képre kattintva megtalálja a 2011. évi

adventi naptárt:

Rónay György: Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!

Mit is jelent az „Advent” kifejezés?

Az advent jelentése: jövetel, érkezés, a latin „advenire” szóból származik, az évszázadok, évezredek során az „adventus Domini” – az Úr jövetelét jelenti. Egyre fontosabbá válik a családok életében az advent, csak az a baj, hogy nem minden esetben sikerült megtalálni és beleélni azt a megfelelő töltetet, amit megkíván az eredeti, vallásos várakozás. Talán éppen itt van a helytelen értelmezés egyik lehetősége, amikor „várakozásként” tekintenek Jézus jövetele, érkezése felé. Miért baj ez? Azért, mert Jézus várása és fogadása kellene hangsúlyt kapjon inkább, mint a csillogás, a vásárlás, a kapott ajándékok visszacserélése az ünnepet követően stb. Ugyanígy sokkal több figyelmet kell szentelnünk annak is, hogy ne tétlen várakozás jellemezze a karácsonyig tartó időszakot, hanem egy cselekvő igyekezet.

Mi jellemzi az Advent lelkületét?

Számomra Keresztelő János jelöli a pontos irányt: „Készítsétek az Úr útját!” (Mt 3,3). Ismételten tapasztalom saját környezetemben, hogy sokan a valóságban hiszik és várják Jézus megjelenését. Mások, s így én is a lelki utat követem. Lelki életem egyenetlenségeit teszem simává, hogy akadálymentesen lelkembe, legfőbb otthonomba érkezzen Jézus. Éppen ebben látom sokak „nehézségét”, amikor nem sikerül készítgetniük ezt az utat, s ha valamennyire igenis, akkor már Jézusnak nincs helye a családi fészekben, mert annyi az ajándék, a használhatatlan „kacat”, az értéktelen holmi, vagy olyan hangos a sírás, az elégedetlenkedés, hogy egy pillanatra sem férkőzhet be a karácsony igazi szeretetével egy ilyen otthonba.

Mi a tanács? Semmi másra ne törekedjünk csak arra, hogy megvalósítsuk gyermekkorunk legszebb karácsonyát. Olyan lélekkel készüljünk, várakozzunk és fogadjuk a karácsonyt, mint, amikor a legboldogabb ünnepben volt részünk gyermekkorunk idején. Ha ez sikerül, akkor jól készítettük az advent útját. Akkor számíthatunk arra, hogy Jézus „vendégünk” lesz az ünnep folyamán.

Az adventi koszorú

A legtöbb családban teret kért magának. Vannak, akik fontosnak találják a gyertyák színét – követve vele a katolikus hagyományt, másoknak az fontos, hogy négy legyen, s azok sorban felgyúljanak egy-egy vasárnapon. Amikor már mind a négy ég, akkor közel a karácsony. Egy utolsó figyelmeztetés, hogy sürgősen meg kell tenni a mostanáig elmulasztottakat – már, ami a készülést illeti. Lelki és anyagi téren egyaránt.

A vallásos szabadgondolkodás megfogalmazását Pál apostolnál találjuk meg, aki kijelentette, hogy a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Ez volt az első alkalom a vallásos ember életében, amikor Isten mélységeit kutatva, megtalálta gyermeki mivoltát. Addigi kiszolgáltatottságát a feledés ködébe küldte, s egy olyan viszony építgetéséhez fogott hozzá, mely örök időre megpecsételte Isten Atyaságát. Ebből a szabadgondolkodásból kovácsolt maradandó hitet a mi unitárius vallásunk és ez adja az adventi, várakozási időszak elsőrendű világosságát.

Hol van a te veszedelmed, oh halál? (Hózs 13, 14.) – kérdezi Hózseás próféta. Majd Pál apostol szinte meg is válaszolja ezt a kérdést: Jézus az, aki megszabadítja azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak (Zsid 2, 15.). Gondoljunk csak bele ebbe a kijelentésbe! Milyen sok ember kerül e gondolkodásmód befolyása alá! Vagy ő maga fél a haláltól, vagy másokat félt attól. Mindegy, tehát, hogy milyen irányú ez az aggodalom, a halálfélelemmel együtt élni, cselekvően hatni és dolgozni, nem lehet. Azt sem mondhatjuk, hogy „jöjjön, ami jön”. Nem, mert mi, Istenben bízó gyermekek vagyunk. Életünket tesszük le az ő kezébe. Így hát nem marad más hátra, mint elhessegetni a halál, a sötétség birodalmának gondolatait. Csak ekkor derülhet világosság a halál földje fölött. Verőfénynek számít minden nap. Verőfény lehet az egész életünk. Így telhet be minden unitárius ember igazi örömmel annak rendjén, amikor Jézus születésnapjára várakozik. Magunk előtt láthatjuk az erkölcsi élet tiszta, gyönyörű megvalósításait, s azt, hogy miként varázsolta virágzóvá a béke, az igazság a mi életünket. Éppen Isten igaz megismerése és az ő tisztelete követeli meg mások részéről az elismerést, ami arra utal, hogy Jézus eredeti szándéka volt megmutatni a világnak Isten gondviselő Atyaságát. A mi várakozásunk akkor lesz teljes, ha minden ember szabadon gondolkodhat, vélekedhet Isten nemes tetteiről. Egy napra összpontosítunk, egy szerettünk születésnapjára. Sok-sok gyertya gyúl majd az ínség, a szeretet, az élet, a család, az ajándékozás napján.