Bibliai olvasmány: Kiv 23,1-9
– általános beszéd –
„Igaz vagy Uram és a te ítéleted igazságos.” 119. Zsolt 137.
Kedves Testvéreim! Beszédem témája Isten igaz volta, és nem kívánok belebonyolódni a nagy igazság keresésébe, melyet talán soha meg nem ismerünk. Nem, mert igazságunk parányi részét képezi a nagy igazságnak, mely Istenből indul és őhozzá tér vissza. Ezt a sokszínű igazságot tükrözi a régi, igazságról szóló mese is. Valamelyik öreg bölcs elküldte három fiát, hogy keressék fel az igazságot és nézzék meg, hogy milyen az. Hosszú távollét után hazatértek a fiúk, és elbeszélték atyjuknak, hogy mit láttak. Az igazság olyan, mint a tenger – mondta a legidősebbik. Nagy és mély. Oh nem, – folytatta a másik. Az igazság égbeszökő, hófehér hegycsúcs, csillogó és megközelíthetetlen. Az igazság fényes, mint a csillag s az égből sugárzik alá – vágott szavába a harmadik. Azon egy igazságot hárman három féleképpen látták. /Ravasz László: A megfeszített Krisztus c. beszédből /
Nekünk az örök és nagy, Istennél található igazságra kell összpontosítanunk, de mielőtt ezt megtennénk, határozzunk meg néhány kifejezést. A hétköznapi nyelvben azt mondjuk igaznak, mely megfelel a valóságnak. Bibliai értelmezése azt jelenti, hogy szilárd, biztos, hitelre méltó. Ebben az értelemben tehát, ez csak Annak tulajdonsága, aki szilárd, akire támaszkodni lehet. E helyen nyugodtan vonatkoztathatjuk magunkra, emberekre, de mégis e beszéd témájának köszönhetően Istenre kell értelmeznünk. Ilyenformán a fenti megjegyzés mellé oda kell állítanunk még egy jelzőt, a hűségest, mely azt bizonyítja, hogy Istenre bármikor számíthatunk, benne megbízhatunk. Megnyugtató ez a tény, hogy Isten úgy jelenik meg előttünk, mint biztos menedék, akihez bátran menekülhetünk gondjaink, bajaink között.
Sokszor abban a tévedésben vagyunk, hogy megépített házunk is ilyen biztonságot ad. Még abban az esetben sincs így, ha úgy teszünk, mint Scheffield – az atlasz gyár tulajdonosa, aki visszavonult és házat építtetett. Minden egyes kőre, melyet ebbe a házba beleépítettek, rávésette ezt a szót: Igazság. Ilyen módon akart bizonyságot tenni arról, hogy az ember a maga üzletét, élete boldogságát csak az igazság és a becsületesség köveiből építheti meg, s így akarta megörökíteni hosszú életének legértékesebb tapasztalatát. Sokféle helyről hordhatjuk össze azt az anyagot, amellyel életünket sikeresen megépíthetjük.
És van még egy igazság, melyet röviden említek, és ez az örömüzenet igazsága. Mindenek előtt a hit által válik nyilvánvalóvá, de ez a hit megköveteli az igazság szeretetét is. Csak azok lehetnek igazi keresztények, akik ismerik Isten igaz voltát. Éppen az evangéliumok szolgáltatják számunkra azokat az ismereteket, melyek megszerzése után hatalmába kerít egy lelkület, mely megszilárdítja környezetünkben Isten igazságát. Itt kell állandóan vigyáznunk, hogy ez a tanítás helyes maradjon, és valahányszor az igazságot hangsúlyozzuk, abból főként Isten igazsága pattanjon ki. „Az alsóbb valók világa a felsőbbeknek, az anyag az életnek, az élet a léleknek, a lélek a szellemnek szegődött szolgálatába, a szellem pedig a legfelsőbbnek, az örök igazságnak.” /Sütz Antal/
Az igazság gondolatához szorosan kapcsolódik az igazságosság. Alapfokon ez a kifejezés a jogrendet idézi, melyben a bíró rendelkezik és érvényt szerez a szokásnak, vagy a jognak. Amikor Istenre alkalmazzuk az igazságos jelzőt, akkor tapasztaljuk, hogy mennyire korlátoltak vagyunk szókincsünket illetően. Gondoljunk csak arra, hogy Isten azzal mutatkozik meg igazságosnak előttünk, hogy a feddhetetlenség mintaképe, melyet elsősorban a népek és egyének vezetésében gyakorolt igazságtevésében fedezhetünk fel, aki ugyanakkor „megítéli életünket és cselekedeteinket, a jót jutalmazza, és a rosszat megbünteti” – olvassuk továbbá a Káténkban. Ez csupán az egyik irány, amikor az igazságosságot az ítélet felől nézzük. „Nem az igazság teszi naggyá az embert, hanem az ember teszi naggyá az igazságot.” – mondta Konfucius.
Egy másik gondolkodás terméke, amikor teremtésében Isten értéket ad az igazságosságnak, és tapasztalható gyengédsége, mellyel elhalmozza teremtményeit. Itt jön szóba ismét a szeretet, melynek megvilágító fényénél kell tovább vizsgálnunk Isten igaz és igazságos voltát. „Senkinek sincs igaza, és senki sincs tévedésben. Csak egy van, ami örökké igaz és ez a Valóság. De a valóságot senki sem ismeri. Az igazság örökké változik, végül azonban mindig önmagához tér vissza.” /Csuangce/
Isten igazságosságát kutatva komoly nehézséggel állunk szemben. A jogi értelemben vett igazságosságra való buzdítás, s így Isten igazságos voltáról szóló tanítás hiányzik Jézus prédikálásából. Ezért az Ószövetség és az evangéliumok tanításaiból válogatjuk ki Isten igaz és igazságos voltával kapcsolatos vallásos felfogásunkat. Így látjuk, hogy Isten büntetésiben vált igazságossá az ószövetségi ember szemében, és még két fontos megnyilvánulási formát is felfedezhetünk. Az egyik abban jut kifejezésre a panaszkodó ember esetében, hogy kéri, mutassa meg neki Isten az Ő hűségét (71. Zsolt). A másik megvallja, hogy Isten megvesztegethetetlen igazságosságában (Dán 9, 6.).
|
Áldozatunk füstös tüzét földre veri A szél. Még imánk is szorulva megreked Szívünk mélyén: Isten gondunkat ismeri, Bűneinkért ő ejt helyettünk könnyeket. Hiába kiáltok, ha a szó ki nem tör: A néma vád minden tehernél jobban nyom, A földi igazság az égig nem ér föl, |
Döcögve mankón jár göröngyös utakon. Az ember vágya nem hiábavalóság, Az igazság zárján a kulcs: szeretet. Nyitjának titka egy: az örök jóság, Mely testvérekké tesz hívő embereket. (Tráger Ernő: Igazságért kiáltok) |
Isten igazságosságával többnyire a szegényeket szabadítja meg. Ugyanakkor nem elégszik meg azzal, hogy igazságot szolgáltat az árvának, hanem az idegent is szereti, megadja neki a táplálékot és a ruházatot. Talán éppen emiatt olvashatjuk: „Igazságodban add meg nekem az életet” (119. Zsolt 40.). Ilyen formán az ember várakozása nem volt hiábavaló, mert várakozásán felül tapasztalhatta, hogy Isten igazsága ingyenes és egyetemes, mely meghaladja az emberiség várakozását. (65. Zsolt 6.).
Az Újszövetségben elenyészők a bizonyítékok, melyek Isten igazságszolgáltatására vonatkoznak. Abban az összefüggésben találunk ilyen utalást, mely egyértelműen arra utal, hogy „Isten esőt ad, mind az igazaknak, mind pedig a hamisaknak”, azaz, mindenki előbb-utóbb elnyeri megérdemelt jutalmát. Jézus nem a már ismert igazságosság szellemében szól, hanem egy új kifejezést használ: Isten országát. Ez pedig számunkra bevezette az érthető és megközelíthető valóságot, melynek köszönhetően gazdagabb gondolatvilágban járhatunk, kelhetünk. Isten igazságosságához hozzátartozik ebben az országban, hogy bárki egyenlő tag, azonos jogokkal és kötelességekkel. Ennek az országnak két jellemvonása van a fentiek értelmezése szerint: igazság és élet. Ezen országhoz való tartozásunkat egyetlen igaz törvény feltételezi, mely megadja a további irányt is, ami nem más, mint a szeretet. Szeretet nélkül az igazság halott – mondta Romens Guardi.
Meglátásom, hogy Isten igazságosságát nem lehet csupán az ítélkezésére korlátozni, mert felénk hűséget, ragaszkodást, és mindenek fölött álló szeretetet tanúsított, ami előbb-utóbb bennünk is megterem egy olyan igazságot és igazságosságot, mely megengedni, hogy testvérekként élhessünk a Jézus – álmodta országban. Ezért hát döntenünk kell, hogy készek vagyunk-e a belépésre, vagy még tétovázunk.
Két ember állott az Élet színe előtt, mindkettő elégedetlenül. Mit vártok tőlem? – kérdezte az ÉLET. – Mit kérsz? – Nem kérek, követelek! – Mit? — Hol az igazság? Add ide. Minden egyebet majd elveszek magamnak, egyelőre csak az igazságra van szükségem! Sokáig vártam, türelmesen várakoztam, küszködve éltem, pihenés nélkül: Vártam, de elég volt. Hol az igazság? És az Élet szenvedélytelenül felelte: Vedd el! /Gorkij: Szemben az élettel /
Mindenki vágyik erre az igazságra és az igazságos Isten után. Nem kell mást és többet tennünk, csak elfogadnunk nagy igazságát és megéreznünk igazságos jelenlétét az életünkben. Ámen.
Pap Gy. László 