Bibliai olvasmány: Mt 2,1-10
Karácsonyi csillag
– karácsony ünnepszombati beszéd –
„Amint megpillantották a csillagot, igen megörültek.” Mt 2,10.
Kedves Gyermekek! Kedves Keresztény Testvéreim! Ez az alkalom a gyermekekért, a gyermekeken át szól a felnőttekhez. Azt is tapasztaltam, hogy sok erőfeszítés árán sem sikerül a felnőtteknek gyermekekké lennünk, mint gyermekkorunk idején. Talán, ha megérjük a nagyszülők korát, akkor örömmel állunk életünk karácsonyfája alá, átadva magunkat a mindenkori gyermek ajándékokba temetkező boldogságának.
Erőfeszítéseket teszünk, hogy minél hamarabb felnőttekké tegyük gyermekeiket. Túl korán magyarázunk nekik a felnőttekre tartozó dolgokat, mélyen szántunk azokban az eseményekben, melyek felborítják gondolkodásukat. Tévedek-e, ha úgy látom, hogy mai gyermekeink arcán nemcsak az önfeledt gondtalanság és öröm látszik, hanem levirít róla a törődés is?
Ennek ellenére, a karácsonyfa láttán, a várható ajándékok lázában kisimul legtöbbjük arca. Egyesek mintha átlényegülnének erre az időszakra. A legszomorúbbnak számító családba is belopózkodik egy kicsi ajándék, kevés öröm. Mindez úgy történik, mint az újszövetségi leírásban. Akkor megláttak egy különös, addig szokatlan fénnyel ragyogó csillagot, ami elhozta örömüket. Nem a különös fényű csillagban örvendeztek az emberek, hanem az töltötte el boldogsággal, hogy megjelent egy új élet. Ez a csillag volt a megszületett Názáreti Jézus csillaga. Ez jelentette a nagy örömet.
Miért volt nagyra szabott akkor az öröm, és miért az ma is? Azért, mert minden gyermek születése nagy ünnep a család életében. Minden gyermek megszületésével a békesség és szeretet költözik a családba. Igen ám, de Jézus születése örök időre meghatározta a családok békéjét, boldogságát, szeretetét. Mi, felnőttek nem mindig szeretjük otthonainkban a békességet, a csendet, egymást, ami miatt kiabálások, veszekedések, szeretetlenség veszi át az öröm helyét. Jézus a békességet, a szeretetet hozza magával, valahányszor róla beszélünk. Amikor a felnőttek gyermekeikről társalognak, vagy hangosabban beszélgetnek, nincs mindig jelen a békesség. Amikor azonban Jézusra terelődik a szó, a béke mindig átveszi a zaj helyét.
Láttatok-e már újfényű csillagot? Hallottátok-e felnőtt szüleiteket, nagyszüleiteket, amikor arról beszéltek, mennyire szükséges lenne, hogy végre megszülessen az örök békesség és boldogság? Mondjátok meg nekik, hogy nagyon rég megjelent Jézus csillaga az égen. Rég volt az a nap, amikor először örvendhettek emberek a békesség és öröm megjelenésének. Azóta semmi mást nem kell tennünk, csak egyszer egy évben megemlékezzünk erről a napról, Jézus születése napjáról, és aztán az esztendő többi napján magunk közelében, szívünkben megtartsuk ezt a békességet.
Ha majd ennek ellenére mégis elfogyna a későbbiek során a békesség, vagy továbbra is hallanátok, hogy miért nincs békesség, bátran figyelmeztessétek a felnőtteket Jézus születése napjára. Nem baj, hogy akkor éppen nincs karácsony. A felnőttek megértik majd, hogy mire gondoltok. Kicsit feledékenyek vagyunk, és nehezen tartjuk észben a születésnapokat, főként azt, hogy nagy boldogság az örökké tartó öröm. Legyen nagy a ti karácsonyi örömötök! Ámen.
Bibliai olvasmány: Lk 2,11 től
Csodákkal tüzdelt karácsony
– Karácsonyi beszéd –
Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. ApCsel 2,43
Kedves Atyámfiai, ünneplő Testvéreim! Megérkeztünk esztendőnk utolsó sátoros ünnepéhez, vallásos évünk első állomásához, a karácsonyhoz. Nem tévedek, ha azt mondom, hogy jelen ünnepünket is vegyes érzések uralják, hiszen, nagyobb családunkban sokféle lelki állapot található. Jelen van a szomorúság, a gyász, de a boldogság apró jelei is. Ünnepi beszédemben felvillantom a reménybe foglalt örömsugarat, hálára indítom a legönfeledtebb embertársunkat is, akinek legkisebbik gondja is nagyobb volt annál, hogy megzavarja némi hálaadással önfeledt, egész évre kiterjedt boldogságát.
1). Az Apostolok Cselekedeteiről írott Könyvből olvastam, hogy „félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben.” Sok csodát műveltek az apostolok, akik hittek, ezzel a bizalommal szóltak, illetve hajtottak végre csodába illő tetteket. Mi jellemzi karácsonyi várakozásunkat, magát a karácsonyi ünnepet. Valamilyen csoda, vagy történés, melynek valódi átélői kívánunk lenni. Nem csoda-e, ha felgyógyul egy beteg. Nem számít-e csodának, ha imánk nyomán visszatér embertársunk, ahonnan az emberek többségének nincs visszaút? Általánosnak tűnik a szeretet kérése. Főleg, aki nem számít arra, hogy valaha lesz ember az életében, akitől szeretetet kaphat. Lám, ha egyszer, karácsonykor eljön valaki, aki befogadja, aki megérezteti a szeretetet, akkor csodának minősül a szeretet „Megrendítő azoknak a gyermekeknek a helyzete, akikről mindkét szülőjük elfeledkezik: ismerjük az állami gondozott gyermekek egy részének a sorsát, akikért hozzátartozóik nem jönnek el, hogy elvigyék őket az ünnepre (karácsony). Szerencsére vannak, akik meghívják a szülőtelen, elhagyott árvákat karácsonyra az otthonukba; a bánat így elviselhetőbb, de nem szűnik meg a gyötrő gyermeki csalódás, mely megszüntethetetlen és amelyen csak maga a szülő segíthet.” „Karácsony a csodák ünnepe és a gyermek csodát vár. Várja, hogy a távol élő szülő a régi szeretettel hajoljon hozzá, nyújtsa át ajándékát, kapja fel ölébe, emelje vállára.” (Soltész Márta dr)
2). Nem csodálkozunk, hogy az őskeresztény időszakban egymást érték a csodák. Ma attól tartunk, hogy olyan lelki rezdülésektől is megfoszt az élet, melyek elmaradhatatlan tartozékai ünnepi, mindennapi életünknek. Az egyik a béke, a másik pedig a szeretet. Félünk, hogy nem következik be életünkben, karácsonyunkban a csoda, hogy békességben és szeretetben legyen részünk. Szükségünk van rá, mint az őskeresztényeknek. Várjuk, hogy régi békesség töltse el szívünket, amilyenhez foghatót még soha nem tapasztaltunk, hiszen karácsony a békesség ünnepe. Ezt nem most, vagy tavaly találták ki az emberek, hanem akkor lett nyilvánvaló, amikor Jézus megszületett. Várjuk a csodát, amikor megérkezik lelkünk „nagy díszeként” a világ békéje, mert hallottuk, hogy „Karácsony szent éjszakáján maga a Béke szállott a földre… ó. Te várva várt és epedve óhajtott ajándék, maradj mindig velünk! Ezen az éjszakán /…/ elhal az utca lármája. Kisimulnak a ráncos arcok, csillognak a fátyolos szemek, mindenki haza siet, mindenki megváltozik, mindenki örül és mindenki boldog. Különös meleg hatja át az emberek szívét. Ez Karácsony titokzatos varázsa!” /Vasárnapok – ünnepnapok: 55. Old./
A következő evangéliumi üzenetet tolmácsolom: a). Nem várhatunk csodára, hogy kisimuljanak arcunkon azok a ráncok, melyeket évek, évtizedek gondjai, törődései véstek barázdává. Legyünk csodatevők ezen a karácsonyon! Engedjük magunkhoz azokat, akiknek sok ránc árulkodik arcán az elmaradt szeretet miatt. b). Tegyünk csodát ma, s bár nem változtathatjuk meg szeretteink szemének fátyolos tekintetét, legalább a könnyeket változtassuk meg. Ugyanis nemcsak bánat, hanem örömkönnyek is léteznek ezen a világon. Tegyük a karácsonyi csodákhoz saját akaratunkat, hiszen ebben az esetben örömkönnyek potyognak a bánatosak helyén. c). Jó angyalként, csodatevő gyermekként szálljunk haza azokhoz, akikkel boldog karácsonyokat éltünk gyermekkorunk idején. Legyünk a 2012-es esztendő karácsonyának csodája. Jelenjünk meg ott, ahol nagyon régen várnak ránk, ahol nem is álmodják, hogy karácsonyi ajándékként betoppanhatunk. d). Nagy csodának számítana, ha mindenki örülne és boldog lenne ezen a földön, ezen a karácsonyon? Ha végre elárasztana az öröm és boldogság! Legyünk a csoda ezen a karácsonyon némelyeknek, hogy megismétlődjön a karácsonyra hirdetett öröm és boldogság! e). Végül pedig egy különös, varázslatos érzés, egy csoda, mely karácsonykor hatja át az emberi szívet. Ha ez meglenne, akkor megtaláltuk a nagy feleletet régi kérdésünkre: Miért a szeretet ünnepe? Azért, mert szeretjük egymást. Kell a csoda, hogy megmaradjon közöttünk és bennünk a karácsony örök, szertettel teljes hangulata. Ámen.
Az öröm és gond ajándéka
– karácsonyi ágenda –
„Mert az öröm is, a gond is Istentől van.” Préd 2,25. Szent Is(tván Társulati Bibliafordítás)
Kedves Atyámfiai, szeretett Testvéreim! Ma egy igen fontos ajándékozóra, Istenre kell figyelnünk, az örömre és a gondra.
1). Nehéznek tűnik a gondolat. Amikor hangsúlyozzuk, hogy az öröm is, a gond Istentől van, akkor el kell döntenünk, hogy milyen érzések kíséretében mondjuk ezt. Ha a csalódottság, kétségbeesés szólal meg bennünk, akkor rossz irányban haladunk. Ha azért, mert hangsúlyos, hogy számos mindennapi szükséglet, talán még a kenyér is gondot okoz, akkor nagy bajban vagyunk. Nemcsak azért, mert nem kedvező a szegénység, hanem lelkiekben is rászorulóknak bizonyulunk. Ebben az esetben sokan Istenre hárítanak néhány kötelességet, és őt marasztalják el, mert megfosztotta gyermekeit azoktól az ajándékoktól, melyekben mások részesülnek. Igen ám, de minden, hasonlóan gondolkodó ember vegye számba, hogy megkapta-e a lelki tehetségeket, lelki kincseket, javakat, mint a többi ember? Gondolkodjanak el, hogy miként hasznosították talentumaikat?! Petőfi Sándor költőnk négy sorából megértjük a magyarázatot:
|
A bánat egy nagy óceán, S az öröm? Az óceán kis gyönge. Talán |
Mire felhozom, össze is töröm. (Petőfi Sándor: A bánat egy nagy óceán) |
Nem mondhatjuk, hogy nem biztosítja Isten mindannyiunk számára a kincseket, ajándékokat. Az más kérdés, hogy mennyi erőfeszítés árán jut birtokunkba, és aztán milyen nehézségek árán sikerül megtartanunk azokat. Ne feledjük! Sok gonddal tűzdelt életünk mélyén ott vannak az apró örömök, melyek karácsony táján felszínre vágynak. Ott vannak ezek szeretteink, embertársaink szívében, lelkében. Óvatosan bánjunk ezekkel a kincsekkel, hogy össze ne törjük őket. Szegényen, vagy gazdagon, próbáljuk kipattantani ezeket az örömöket, amiért majd hálás lesz a megörvendeztetett. Mindennél fontosabb, ha ők szívük mélyén mondanak köszönetet Istennek. Az ajándékozás ténye a fontos, mert az „ajándék értékét a szeretet adja. Sokkal többet számít hogyan adjuk, mint, az, hogy mit adunk. Ezért „öltöztessük fel” karácsonykor a lakást, az ünnepi asztalt, s az ajándékokat is. /…/ Az örömszerzés szándéka varázsolja igazi ünneppé a karácsonyt.” (Juhász Judit). Így mondhatjuk, hogy az öröm is, a gond is Istentől van.
2). Sokszor megállapítottuk már, hogy nincs a világon egyetlen család, egyetlen ember sem, akinek életében nem található gond, törődés. Senki sincs közöttünk, aki kitárt karokkal, szívvel fogadná az élet gondjait. Van, aki szembenéz velük, mások viszont sok töprengés után fognak azok megoldásába. Komoly döntésnek számít, amikor ajándékként fogadjuk Istentől mindennapi gondjainkat és ismételjük, hogy az öröm is, a gond is Istentől van.
Sokat beszélünk az egyedül való testvéreinkről, és azok gondjairól. Sajnos nem sokat változtatunk kellemetlen helyzetükön. Ennek ellenére mégis ajándéknak számítunk a legtöbb, magányosan élő embertársunknak. Egyszerűen ajándékként ad nekik Isten bennünket. „Nem érzem magam magányosnak – mondja Zsigmond Mária. /…/ Magányosnak csak akkor érezném magamat, ha senki se lenne, akivel gondjaimat megoszthatnám. De hát erről igazán szó sincs. Más a magány és más az egyedüllét. S e kettő nem is esik mindig egybe!” (Zsigmond Mária).
Ma két valóságról beszéltem. Az egyik, hogy az örömöt, és a gondot Istentől kapjuk. Felszínre hozhatunk egymás lelkében apró örömöket, és egymás vigasztalására is szolgálunk. Valljuk a Prédikátorral, hogy az öröm is, a gond is Istentől van, s éppen ezért kap minden hangsúlyos értelmet, mert Isten kezében vagyunk. „Az ajándék elfogadásának is vannak íratlan szabályai. Ha örömet akarnak szerezni nekünk, ne rontsuk el az ajándékozó örömét azzal, hogy félvállról, tessék-lássék fogadjuk.” (Ismeretlen). Fogadjuk kedvesen a szeretteinktől, embertársainktól kapott ajándékokat, és amikor elvesszük tőlük, akkor azonnal jusson eszünkbe Isten, aki nélkül nem jöhet öröm, vagy vigasz. Tegyük kötelességeinket, mert így leszünk kedvesek egymás és Isten előtt. Ámen.
Pap Gy. László 