2008.04.26 – Noémi


– keresztelési beszéd –2008

Elmentek hát mind a ketten Betlehembe. Amikor megérkeztek, az egész város felbolydult. Az asszonyok kiabáltak: „Noémi az?”                                                                           Rut 1,20

Kedves Szülők, Keresztszülők, Atyámfiai, Testvéreim!

Egy Dsida idézettel indítom mondanivalómat

Nézd, milyen piros sugarakkal,

piros örömmel vár minket a

messzeségek messzesége; kezemben

tartom a szívedet: melegedik, melegedik…

(Dsida Jenő)

1). Engedjétek meg nekem, Kedves Testvéreim, hogy ha rövid időre is, de együtt reménykedjem a szentlecke tudósításával.

Ruth és Noémi személye összekapcsolódik a bibliai történetben, és sajnos már a következő vers végkicsengése szomorú hangvételű. E kisgyermek előtt azonban tárva-nyitva van a reménység jövő-kapuja, s éppen ezért nekünk is reménységgel kell figyelnünk az ígéret felé. Vannak tapasztalataink az élet keménységéről, de ugyanakkor mesélhetünk annak szépségeiről is.

Nekünk, unitárius keresztényeknek az a feladatunk, hogy Jézus példája nyomán minden lehetőséget kihasználjunk arra, hogy legyen vissza-kiutunk a legelkeseredettebb helyzeteinkből is. Lássuk ilyennek, együtt, és így e kis Noémi jövőjét is!

2). Noémi jelentése (héber) – gyönyörűségem.

Hármas vonatkozása van az én szemléletemnek:

1/. Gyönyörűség számotokra, számunkra ez a kisgyermek

2/. Gyönyörűséggé váltok, válunk számára

3/. Gyönyörűséget szerez neki minden jócselekedet

3). A harmadik, és egyben általam kiemelt tudósítás a legfontosabb. Ennél a pontnál egybeesik a család döntése, de a miénk is, s minden ilyen esetben, különösen fontos, hogy megértsük Istent.

Kérdésben fogalmazódik meg az állítás: Jól döntünk-e akkor, amikor vállaljuk jövőnket, a gyermekáldást? Isten pedig annyira odafigyel arra, hogy megértsük a hasonló kérdéseket, hogy sokszor előbb adta a segítséget, minthogy döntést hoztunk volna.

A mostani nagy lépésetekben ismét jött a lehetőség, hogy megkeressétek Isten akaratát ebben a kérdésben, s bizonyára csak arra tudtatok támaszkodni, hogy ez az Ő útja, s így a gyermekáldással nem adhat olyan akadályokat, melyek kétségbe ejthetnek. Nos, nemhogy akadályokat nem adott, hanem még el is gördített mindenfélét és simává tette, teszi az utat.

E gyermekáldás láttán, ismét elgondolkodhatunk eddigi tapasztalatainkon is, és hogy tényleg akarata szerint való a lépésetek. Lenyűgöző, hogy mennyire ért hozzánk. A mai istentiszteleten, e keresztelés alkalmával váljon világossá, hogy nem kell félnünk áldásaitól. Isten az ő akaratát a ti, a mi életünk keretein belül szeretné megvalósítani. Ennyire valóságos az életünkben. Saját döntéseinken keresztül vezet. „Készítek eléd jó cselekedeteket” – mondja Isten. Ő adja a lehetőségeket. Itt ez a gyermek, egy új lehetőség, hogy jóra nevelt unitárius emberrel szaporodjon közösségünk. Ámen.

Debrecen, 2008. április 26.-án