Gróf

Az idős, nagyothalló gróf késő este érkezik haza. A komornyik halkan megkérdezi: – Na, mi van, te vén piszok? Már megint a kocsmában voltál és vedeltél? – Nem, Preston. A városban voltam, és hallókészüléket vásároltam.

A grófék új cselédet kaptak faluról, és mindjárt az első nap vendégek érkeztek. A vacsora jó későig tartott, a vendégek éjfél után távoztak, és a cseléd világított nekik a lépcsőházban. Aztán visszajött, a keze tele volt pénzzel. Odament az asszonyához, letette a pénzt az asztalra, és így szólt: – Itt van a pénz. Az egyik vendég nem fizetett.

A grófné megkérdezi az inastól:. – Na, fiam, milyen idő van odakünn? – Azt hiszem, grófné, hogy ma esőt kapunk.. – Micsoda szemtelen bizalmasság ez? Hogy esőt kapunk? Maga megkapja a maga esőjét, és én is az enyémet.

A jószívű gróf végighajt kocsijával a Váci utcán, s egyszer csak meglátja régi iskolatársát. Megállítja a kocsit, és odamegy hozzá. – Rémes, hogy nézel ki! – mondja neki. – Mi bajod van? – Napok óta nem alszom. Egy váltóm épp ma esedékes. – De hát az ég áldjon meg, miért nem mondtad ezt nekem már előbb? – Talán rendelkezésemre bocsátottad volna az összeget? – Azt nem – feleli a gróf -, de tudok neked ajánlani egy pompás altatót.

… Báró: – Mi történt Tivadarral? Gróf: – Bizony, súlyos agyrázkódást szenvedett. Báró: – Majd felépül! Fő, hogy a nemesebb szervei nem sérültek meg.