Jézus böjtje és megkísértése

Máté 4. Rész

Jézus böjtje és megkísértése: Máté 4, 1-11.

1). A böjt kérdése

Jézus ünnepélyes komolysággal készül fel nagy küldetésének végrehajtásához: negyven napos böjttel. A negyvenes szám szent szám Izraelben, de itt különösen úgy áll előttünk Jézus, mint Mózes.

Akár a zsidóság vallásos gyakorlatát nézzük, akár az őskeresztény hagyományra figyelünk, megállapíthatjuk, hogy komoly helyet foglal el a vallásos gyakorlatban a böjt. Kitekintően kell vizsgálni a kérdést s ezért kívánnivalót hagy maga után, ha csupán unitárius szempontból igyekszünk meghatározni azt. Közelebbről azt kell érteni, hogy a keresztséghez hasonlóan a böjt is egy tisztulási folyamat része volt, mely az ember bűntől való megszabadulását vette célba. Jézus esetében nem kell feltétlenül erre gondolni, de sugallni kivájna az evangélista éppen az időszak terjedelmével is azt, hogy Jézus teljes mértékben bűn nélkül lépett a világ színe elé s úgy kezdte meg tanítását.

1). A helyes böjt meghatározása már az ószövetségi megjegyzésekben is kicsendül, mikor Joel prófétánál pl. azt olvashatjuk, hogy nem a ruhákat, hanem a szíveket kell megszaggatni.

2). Az Újszövetségben –éppen a magyarázott helyen – találkozunk az imádsággal egybekötött böjttel, ami elsősorban is az indulatok megfékezésére szolgál, viszont már a 109. Zsoltárban (24. v.) is olvashatjuk, hogy a túlságos böjt meggyengíti a testet.

3). Zakariás prófétánál, de hangsúlyosabban majd Máté evangéliumában találkozunk azzal a felhívással, hogy aki böjtöl, az ne dicsekedjen vele, hanem igyekezzen saját maga felé elégtételt biztosítani.

4). A keresztény egyház álláspontjában azt tapasztaljuk, hogy bár kezdetben a zsidó böjtölést követte, a későbbiek során is gyakorlatában megtartotta. Unitárius szemléletünk akkor vetődik elő, mikor Jézus szájából halljuk az erre vonatkozó tanítást, miszerint a maga követőit nem kötelezte a böjtölésre. Vajon böjtölhet-e a vőlegény, míg vele van a násznép?

Euszebiusz említi, hogy Mantanus hozta be legelőször a böjtöt a keresztény egyházba. Megjegyezték azonban, hogy amennyiben valaki gyenge testileg és evés nélkül nem bírná ki az egész napot, akkor miatta értelmes ember nem marasztalhat el senkit, mert erőnk fölötti próbát nem követelt Jézus sem tőlünk.

5). Unitárius álláspontunkat hivatott igazolni az a meglátás, miszerint a leghelyesebb a lelki böjt, vagyis a mértékletes életmód. A helyes böjt tehát az, ha mindenben úgy cselekszik az ember, mint Isten szolgája: mértékletes és helyesen viszonyul a jelenvaló élethez.

2). A megkísértési esemény egy olyan árnyalatot kapott – éppen az ördög, sátán, kísértő jelenlétének köszönhetően -, ami átvitte a történetet a legenda területére. Éppen ezért le kell hámozni az eseményeket, s úgy részesíteni előnyben azokat, hogy a fontosabb mondanivaló ne csenevészedjen el a kevésbé értékessel szemben.

A felkészüléshez hozzátartozik az is, hogy Jézusnak szembe kell néznie azokkal a kísértésekkel is, melyek munkássága folyamán minden valószínűség szerint megmutatkozhatnak s minden pillanatban kész legyen felvenni velük szemben a küzdelmet.  A keresztény egyház számára nagyon fontos a megkísértési történet, mert ezzel akarja leleplezni azokat a ténykedéseket, melyekkel meg akarták akadályozni Jézust küldetésében.

a). Mindenek előtt az események földrajzi behatárolásával kapcsolatosan kell elmondani, hogy a pusztamegnevezés a hagyomány szerint a júdeai hegyvidéknek a Jordán és a Holttenger felé lejtő köves szakaszát jelöli. Ezzel a meghatározással szinte útját vágtuk annak a feltételezésnek is, miszerint Jézus azért vonult el, hogy időközben mágiát tanuljon. Az összeköttetést már születésekor megtették a hasonlóan vélekedők, mikor éppen a keleti bölcsek keresték Izraelben a megszületendő Messiást. Mindenkinek el kell oszlatnia kétségeit afelől, hogy Jézus ilyen ténykedéseket folytatott volna, sőt egyszer s mindenkorra úgy kell meghatároznunk a fenti időszakot, mint amelyre bármelyik próféta életében szükség volt és példák sorával találkozhatunk. Ebben a megközelítésben természetesen más fordulatot vehet a további magyarázatunk is.

b). A fentiek után egy kérdéskörben három képzettel kell foglalkoznunk. A kérdés közel sem olyan egyszerű, mint amilyen könnyen kezeljük a hétköznapok rendjén s éppen emiatt ajánlatos nemcsak megközelíteni a fogalmakat, hanem kissé mögéjük is tekinteni. Alapjában véve egy és ugyanarról van szó, mégis a társítások, a vele kapcsolatos képzetek miatt pontosan el lehet határolni őket.  Ószövetségi vallásos képzetekről van szó, melyekkel igyekezett az akkori, de a mai ember is megmagyarázni azokat a jelenségeket, melyek a megtestesült rosszat jelentették a mindenkori jóval szemben. Ebben az összefüggésben kell tehát megvizsgálni az ördög, a sátán és a kísértő fogalmakat.

Az ördög

1). Az ördög különböző neveivel találkozunk a Bibliában, melyek közül a legelső éppen a paradicsomi állapotban mutatkozik: a kígyó, de sorolhatók még: a bálványok, e világnak fejedelme, elesett angyal, nagy sárkány, vagy a régi kígyó, sötétség vezére.

2). Munkásságai: kísértenek (Jézust), csábítanak (az első emberpárt), konkolyt vetnek (a búza és a konkoly példázatában), irigyeli az ember boldogságát (1 Mózes 3,1.), az igazság ellensége, rosszat tanácsolt, elfoglalja az emberek szívét ( Ananiás esete), kezdettől fogva az életekre tőrt, állandóan vétkezik, ellensége Isten országának,

3). Az ördög hatalmának megtörése: Jézus ördögöket űzött, pedig valójában lelkileg gyógyított. A tanítványok is Jézus nevében igyekezték felvenni a küzdelmet ellene. Jézusra is ráfogták, hogy amiatt sikerül ördögöt űznie neki, mert benne is ördög van. Böjtöléssel és imádsággal lehet harcolni ellene: emiatt hitték is, hogy a böjt tulajdonképpen egy komoly fegyvert jelent az ördöggel szemben.

4). A keresztény hitfelfogásban az ember hiszi magáról, hogy sikerült neki felvenni a teljes küzdelmet, hiszen Isten sikeresen megmenti azokat, akik benne bíznak. Sőt az is megállapítást nyer, hogy akik Istentől születnek, azokban nem is található az ördögre utaló jegyek: a bűn.

5). Az ördögnek nem lehet más a sorsa, mint a pergelő tűz. A Jelenések Könyvében találhatók azok a megfogalmazások, miszerint látta János, mint egy villámlást lehullni az ördögöt az égből, de ugyanakkor egy angyal ezer évre meg is kötözte őt. Érdekes az a felfogás, miszerint a jónak győzedelmeskedni kell a gonosz fölött.

6). A Bibliából gyakran olvashatunk olyan megjegyzéseket, melyek arra buzdítanak, hogy az ördög kísértései között keményen álljunk meg.

A sátán.

A görög elnevezése szátán, ami Sziruszban ellenkezőt jelentett. Tulajdonképpen egy és ugyanazon vallásos képzetről van szó, csak elnevezésében különbözik az ördög fogalmától. Cselekvéseiben és jellemvonásaiban azonban teljesen megegyezik. A Bibliában azonban találkozunk ezzel a kifejezéssel is, melyet hasonlóan a megelőzőhöz negatív tulajdonságokkal ruháztak fel. Az őskeresztény korban elterjedt társítás volt, hogy amennyiben valakit a sátánnak adtak, akkor az azt jelentette, hogy kirekesztették a gyülekezetből. A kereszténység számára nagyon fontos helyet töltött be az a figyelmeztetés sorozat, minek értelmében igyekezni kellett mindenkinek megtartóztatni magát a gonosszal szemben.

A kísértet, vagy kísértés.

Nagyon sokan elég gyakorisággal tévesen használják a Miatyánk megfelelő kérését: Ne vígy minket a kísértetbe. Ennek eligazításakor mindenek előtt a két fogalom közötti különbséget kell tisztázni, hiszen a kísértet egy személyre akar figyelmeztetni, a kísértés pedig egy állapotra.  Éppen ezért a kísértet egy rémkép, rémalak, mint, amelyet csak a képzelődés szül s emiatt képtelenség is tőle félni valakinek. A kísértő személye azonban közel áll a megelőző sátán, és ördög képzetekhez.

A fentivel ellentétben a kísértés egy olyan bibliai fogalom, miszerint az egyén próba alá esik s általában az az indíttatás, hogy tévútra csábítsa az arra hajlítható embert. Gyakran fordul elő, hogy a megkísértést Istenre teszi át a vallásos gondolkodás, mire vonatkozóan is elég nagy gyakorisággal találunk megjegyzéseket. Ennek ellenére azonban annyira ellentétesek a megállapítások, hogy egyértelműen nehéz megállapítani a közép – aranyszabályszerű felfogást.

1). Isten tehát megkísérti az embert, illetve próbára teszi a hitét. Elsősorban arra kíváncsi Isten, hogy szereti-e ő Istent. Ezt a legjobban Job könyvében tapasztalhatjuk.

2).  A második isteni megkísértés, vagy próba amiatt van, hogy az ember önvizsgálatot tartson s annak eredményeképpen ráébredjen tévedéseire

3).  Mint mindenre, az isteni megpróbáltatásokra is feleleteket talált a vallásos gondolkodású ember s így határozta meg a kisértések célját is abban, hogy általuk Isten megjobbítani akarja az embert.  Ami a hitet illeti, érthető is, hogy szükség nekünk néhány próbán átesni, viszont, amennyiben Jakab apostol levelére figyelünk (1,13.), akkor máris előjön az első ellentétes vélemény, mert szerinte Isten nem kísérti az embert, vagyis akkor ebben az esetben nem is teszi próbára. A Zsoltárokban (5,5.) olvassuk ismét, hogy Isten megengedi a próbát, viszont Pál apostol azt erősíti meg, hogy senkit sem kísért meg Isten erején felül.

4). A kísértés lehetősége másodsorban magától a sátántól, vagy az ördögtől származhat: Lásd Jézus megkísértése.

5). Az ember saját magát kísérti meg, vagy természetesen másokat visz kísértésbe. Mai szóhasználattal talán úgy fogalmazhatnánk, hogy téves lehetőségekkel csábítjuk egymást. Ennek a gyakorlatnak számtalan válfajával találkozunk a mindennapi életben.

6). Isten kísértése nagyon hangsúlyos az ószövetségben. Közelebbről azt jelenti, hogy Isten jóságát, türelmét, igazságát ne vonja kérdőre az ember. Mindebből azt merem kiolvasni, hogy Isten eredetileg jó és gondoskodó Atya, akinek hasonlók a cselekedetei is.

Azt kell kiéreznünk, hogy Jézus esetében Isten tette próbára Jézust, viszont kétségtelennek látszik az a bizalom is, ami övezte az eseményeket. Isten teljes mértékben megbízott Jézusban, hogy a próbákat eredménnyel legyőzi. Jézus emberi magatartására vall, hogy számára is olyan nehéz volt elviselni a megpróbáltatásokat, mint bármelyikünknek, főleg akkor, mikor a (negyven napos) böjt után kenyeret kínál fel neki.

7). A kísértések lényege az első parancsolattal, de az Úri imádság első kérésével, Isten nevének megszentelésével függ össze. Máté evangélista által felállított sorrend sokkal logikusabb, mint a Lukácsnál található, mert egy tervszerű fokozás mutatkozik meg benne.

a). Az első kísértés a kenyér.

A zsidó nép ősi várakozások közé tartozott egy olyan Messiás megjelenése, aki társadalmi jólétet fog biztosítani népének. A manna-csoda összefüggésében kell értelmezni azt a várakozást is, miszerint Izrael tétlen élvezője akar lenni a már említett messiási csodának. A manna-csoda nem volt öncél, de hasonlóan a kenyérkérdés sem lehet az. Ha az emberi élet egyetlen kérdésének tekintjük, akkor azáltal megbontottuk a test és lélek közötti harmóniát, egyensúlyt. Érdemes odafigyelni, hogy az a Jézus, aki itt anemcsak kenyérrel él az ember kijelentésével szemben az ötezer ember megvendégelésekor éppen a másik oldalra is rámutat: tehát szükséges az is. Abban az egyensúlyban természetesen, amit már megemlítettem.

b). A második kísértés színhelye a jeruzsálemi templom.

Ősi hiedelem szerint a Messiás a templom párkányáról fogja meghirdetni a szabadulást. A szentváros tehát Jeruzsálem. A templomépület perig nem a szorosan vett Istenháza, hanem a templom udvarát szegélyező oszlopcsarnok, ahol elhelyezkedtek az árusok asztalai is. A csarnok párkányáról szédületes mélység nyílt. A kísértésben tehát elsősorban az említett várakozás észlelhető, de egyben egy olyan cselekvésre is buzdította Jézust, melyet az akkoriban nagyon elterjedt álmessiások szívesen felkaroltak. A kísértésben a Biblia szavai ismétlődnek meg azzal a hamis értelmezéssel, ahogy a hamis messiásvárók értelmezték: Jézus is a Bibliára hivatkozik és ebből adja tudtára azt, hogy Istent nem lehet kísérteni. Isten atyai gondoskodása mindenre kiterjed, de nem védheti meg az oktalant, aki Isten segítségében vakmerően bizakodva próbára akarja tenni a mindenhatót s közben veszélybe sodorja magát.

c). A harmadik kísértés hazug háttere az, hogy a kísértő úgy lép fel, mintha ő lenne a világmindenség egyedüli birtokolója. Az a lényege, hogy Jézust szeretné letéríteni útjáról, amikor a világ teljes hatalmát kínálja fel neki, vagyis az emberi gőg és önzés útját. Jézus ekkor győzi le végérvényesen a kísértőt, mikor kihangsúlyozza, hogy neki nincs más útja, csak az, melyet Isten mutatott neki s amelyet ő el is fogadott: szolgálat és engedelmesség.

Alkalmazás:

1). Egyéni felfogások a böjtről

2). Megelégíthet-e Isten beszédével?

–        van-e mégis olyan alkalom?

–        – komoly betegség

–        – mély szomorúság.

3). Meddig tejed a gondviselés?

–        negatív – pozitív példa.

Van hozzáfűznivalója? Tegye meg nyugodtan!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s