Bohóka Frici ötlete

Juditti

Egyszer réges-régen, egy világvégi kicsiny faluban hatalmas esőzésekkel köszöntött be a tavasz. A jég is olvadásnak indult, így aztán hamarosan akkorára duzzadt a víz a falucska folyójában, hagy az átszakította a gátakat és elöntötte a települést. Hatalmas árvíz pusztított, a falu minden háza összedőlt. S az emberek tehetetlenségükben csak sírni tudtak.
Elképzelhetitek hát, hogy ebben a szomorú időben nem volt jó soruk a vicceknek. Nem volt akkor kedve senkinek sem tréfálkozni, bolondozni, el is felejtették a falubeliek hamarosan az összes viccet, folyton csak siránkoztak, panaszkodtak, és sohasem nevettek.
Bohóka Frici nagyon népszerű vicc volt az árvíz előtt, még az is nevetett rajta, aki már vagy tizedszer hallotta. Szerették nagyon, és gyakran elmesélték egymásnak. Hanem az árvíz őt is kitörölte az emberek fejéből.
A kis vicc, akárcsak a többiek, egy ideig csendesen tűrte ezt az állapotot, de amikor már vagy egy hónap is eltelt azóta, hogy utoljára eszébe jutott valakinek a falubeliek közül, nagyon elkeseredett és komolyan elkezdte törni a fejét azon, hogy mit tehetne a kialakult szerencsétlen helyzet ellen. Persze a falu lakóit is nagyon sajnálta, és arra gondolt, hogy ha azok újra vicceket mesélnének egymásnak, akkor talán felvidulnának egy kicsit, s bánatukat feledve, vidámabban, könnyebben tudnák újraépíteni házaikat.
Sokáig töprengett ezeken a dolgokon Frici, és töprengése nem maradt hiábavaló, mert végül rájött a megoldásra, és azt rögtön el is mondta a társainak, akik Bohóka pajtás ötletén kapva-kaptak, és a tettek mezejére léptek.
Másnap reggel a falu minden lakója mosolyogva, vidáman ébredt, ugyanis éjszaka mindegyikük egy-egy viccet álmodott. Mert Frici azt eszelte ki, hogy minden falubeli álmába lopja be magát egy vicc, hogy így térjen vissza a jókedv az emberek életébe.
Bohóka Frici ötlete pedig remekül bevált. Nemcsak az álom szerzett derűs perceket az embereknek, hanem az egész napjuk vidáman telt, mert álmukat minden ismerősüknek elmesélték, felelevenítve ezzel minden rég elfeledettnek hitt tréfát.
A viccek, a nagy sikeren felbuzdulva, rögtön megállapodtak abban, hogy ezentúl bármikor is keseredik el a falu valamelyik lakója, ugyanígy fogják felvidítani; az éjszakai álmába belopakodva.
Ki is költözött innen a bánat, nem volt több sírás, panaszkodás. Az emberek vidáman, jókedvűen építették újra a falut és harsány nevetések közepette mesélték egymásnak a jobbnál jobb vicceket.