A Hegyi beszéd

MÁTÉ 5. RÉSZ

A hegyi beszéd

1). A Hegyi beszéd bevezetése

A Máté evangéliumának következő három fejezete az egyházi hagyományban a Hegyi beszéd nevet kapta. Hiába keressük a szinoptikusoknál a párhuzamot, mert néhány részletig találunk azonosságot, s azt is csak Lukácsnál, közelebbről a „mezei prédikációban”. A Hegyi beszéd egységessé formálódása már a korábbi hagyományban elkezdődhetett, de döntően Máté evangéliumában fogalmazódott meg. Nem kell megpróbálni kiszakítani ezt a beszédet az evangélium egészéből, mert hasonlóan egy néphez szóló beszédet tartalmaz, mely nem kér túl sokat a hallgatóságtól. Tapasztalható az is, hogy míg a tanítás, de az ígéretek is elhangzanak, addig egyfajta állandó küzdelem érződik Izrael álkegyeseivel szemben. Ennek legfontosabb pontja az, hogy elfordultak az emberek kérdései elől, s egyben ítéletet hirdettek a nép fölött. Hasonlóan lenézték a szegény népet, aki „nem ismerte a törvényt”, de ugyanakkor szenvedéseit Isten ítéleteként hirdették. Nem figyeltek fel az Írás magyarázói arra sem, hogy a betegeknek orvosra van szüksége, s ezért magukhoz illesztették a törvényt, s saját felfogásuk, kedvük szerint magyarázták, állandó belemagyarázásokkal, s nem ritkán emberi toldalékokkal is meghamisították azt.

A Hegyi beszéd először azt adja tudtunkra, hogy bár Jézus Galileában elvonultan működött, a sokaság követte őt, mert hallani akarta „hatalommal szóló” szavát. Természetesen Jézus a helyzet magaslatán marad, mikor beszédet intéz hallgatóságához, elsősorban tanítványaihoz, de az őt körülvevő tömeghez is.

A mai keresztények számára, de az unitáriusok számára is egy olyan gazdag forrást jelent, melyet nagy igyekezettel sem lehetne végleg kimeríteni. Jézus úgy jelenik meg máris előttünk, mint a világ „szövétneke”, világossága s beszéde elsősorban a cselekvő egyház bizonyságtevő tagjaihoz szól.

A tanítás bevezetése Jézus boldogság ígéreteit tartalmazza, s a nyolcszakaszos himnusz mindenike „Boldogok” ígérettel kezdődik.

Az ember akarja a boldogságot. Többféle nevet ad neki: élet, béke, öröm, nyugalom, áldás, üdvösség. Mindezek benne vannak abban, ha valakit boldognak, vagy boldogtalannak neveznek. Mikor Jézus kijelenti, hogy Boldogok a szegények és boldogtalanok a gazdagok, akkor ezzel nem áldást akar mondani, ami boldogságot hoz, sem átkot, ami szenvedéseket fog előidézni, hanem a boldogságról szerzett tapasztalata alapján arra buzdít, hogy kövessük a boldogságra

1. Ószövetségi boldogságkeresés:

  1. a. Boldogságra irányuló elveink általában nagyon földhözragadtak és hogy megérthessük a maguk horderejét, sőt jelentésüket, abban a környezetben kell elhelyeznünk, mely egyedüli forrásként Istent tételezi fel, s ennek érdekében meg kell állapítanunk, hogy hosszú fejlődésen ment át.
  2. b. A görög isteneket a „boldog” jelzővel köszöntötték, mint, akik az emberek álmát teljesítették be. A Biblia nem foglalkozik Isten boldogságával, de ellentétben a pogány vallások képzeteitől, a mi felfogásunkban Isten gondoskodó szeretettel hajlik az emberek fölé, s emiatt azért válhat valóra az ember boldogsága, mert e gondoskodás által éppen Isten dicsőségéből részesül az ember.
  3. c. A boldogság maga Isten. Mikor Jézus az igazi boldogság útjára akarja vezetni tanítványait, rendszerint nem jut túl a közvetlen jutalom határán. A szegényekre bízta azt a feladatot, hogy ebben éppen ők legyen azok, akik felül emelkednek.
  4. d. Lassan elénk rajzolódik a boldogság isteni csúcsa, viszont, amíg az ember felfedezi ezt, addig nagyon hosszú utat tesz meg.
  5. e. A földi boldogság maga az élet s ezt természetesen ezzel is azonosították. Másként fogalmazva az igazi boldogsága valakinek az, ha életnek nevezhető ÉLETE van. Illik persze megsiratni azt, aki meghalt, de módfelett ne keseregjünk, mert éppen saját magunkat fosztanánk meg a további boldogságtól.
  6. f. Az ember boldogságképzetének következő fejlődési állomása az volt, mikor földi javaiban Isten ajándékait, áldásait, az élet-közösség jeleit fedezték fel. Az Ószövetség embere akkor jutott el boldogság keresésében a legmagasabb pontra, mikor a tökéletes jó megtalálását Istenbe vetett bizalmukban fedezték fel (73 Zsolt 23-28.)

2. Újszövetségi boldogság keresés

Jézus megjelenésével a boldogság is közelebb került az emberhez éppen azzal, hogy Isten országa megjelent, s ennek tagjai az elsők, akik megkapják ezt a megkülönböztető jót. Jézus más, mint egy gondolkodó bölcs, aki nemcsak felkínálja, hanem meg is éli a boldogságot.

  1. a. A magyarázandó részben a keresztény boldogságok programját adja meg Máté evangéliumában, viszont Lukácsnál már megtaláljuk az ellentétpárokat is, s így bizonyos életállapotok felsőbbrendűségét újra felmagasztalja az evangélista. Ezekbe nem szabad túlzottan belekapaszkodni, hanem inkább azt kell észrevenni, hogy Jézus ígéreteivel elérkezett Istennek országa, mellyel az ínségnek, a bánatnak vége szakadt s Isten végre megadta gyermekeinek a megígért életet.
  2. b. Egyes boldogságok valóban a jövőre való odafigyeléssel vannak megfogalmazva, de az első boldogság: Boldogok a szegények… magába foglalja az utána következőket is, melyek már a jelenben beteljesednek.
  3. c. A boldogság itt azonosul Istennel, s Jézus úgy mutatkozik be, mint, aki ezt valóra is váltja. A boldogság megtestesítője akkor, mikor szelídnek és alázatos szívűnek mutatkozott be.
  4. d. A többi evangélium is azt igyekszik sugallni, hogy a boldogság megteremtésében Isten áll a középpontban, mint, aki beteljesíti gyermekeinek tett ígéreteit.
  5. e. Végül Jézus felfogásából kiviláglik, hogy a világ boldogjai most már nem a gazdagok és jóllakottak, hanem az éhezők, a szegények, a sírók és üldözöttek. Két nagy boldogság foglalja egybe az egész többit: a szegénység és ennek velejárói:igazságosság, alázat, szelídség, tisztaság, irgalmasság és a békességre való igyekvés. A másik pedig a: Jézus követéséért elviselt szenvedés.

2). A nyolc boldogság. (Máté 5, 3-10.)

Minden szakasz két tagból áll, egy magatartást és egy hozzáfűződő ígéretet tartalmaz. Az első és utolsó ígéret azonos. Az első négy inkább a jövőre, a második négy pedig inkább a jelenre utal. Az a közös tartalmuk, hogy Isten országába nem beérkezett emberek vannak, a boldogságok megkérdőjelezhetetlen birtokosai, hanem szüntelen reménységben élő és biztos cél felé haladó emberek.

boldogságok:

  1. 1. Isten országa egy olyan ajándék, melyben nem a rátarti, önhitt gazdagok, hanem a lélekben szegények részesülnek, akik magukról szerényen vélekednek, lelküket nem kötik szorosan a földi dolgokhoz, s igyekeznek mindenben Istenre bízni életüket. Nem a szegénység magában teszi alkalmassá az embert Isten országára, hanem ennek az emberi helyzetnek a jól levont tanulsága: aki lelki módon szegény, az nem bizakodik önmagában, hanem tisztában van azzal, hogy egész élete Istentől függ.
  2. 2. Aki életének külső megnyilvánulásaiban keresi boldogságát, és abból ítéli meg Isten jelenlétét, vagy messzeségét, akkor gyakran elfeledkezik emberi gyengeségéről, gyarlóságairól. Az ilyen embert gyakran megszomorítja minden, ami Istentől elválasztja, viszont az Istentől kapott szomorúság azt eredményezi, hogy Isten vigasztalja meg megszomorított gyermekét.
  3. 3. Az erőszak és csábítás ellen tiltakozik a harmadik boldogság. Izraelben különösen a zelóta pártiak, akik ezzel igyekeztek magukhoz ragadni a földi hatalmat és azt is hitték, hogy ezt meg is tehetik Isten nevében.
  4. 4. Jézus arról beszél, hogy a föld örökösei hatalom helyett a szelídséget tartják az egyedüli megoldásnak. Arra is figyelmeztet, hogy életünk egészséges mivoltához hozzátartozik, hogy megéhezünk és megszomjazunk, majd kielégítjük ezeket az igényeinket. Csak ilyenképpen lehetünk fogékonyak az újabbak befogadására, ami az állandó megújulás útját is jelenti. Az igazság a lélek jósága és tisztasága, amely az Isten akaratát követő tökéletes erkölcsi életből fakad.
  5. 5. Isten magatartásához hozzátartozik, hogy átérzi az ember nyomorúságos helyzetét. Ezt csak az tudja átérezni, aki úgy fordul embertársaihoz, mint, ahogy Isten is hozzáfordult nyomorúságának pillanataiban. Hiába reménykedik az ember, akiben nincsen mások iránt ilyen elnézési, megbocsátási szándék.
  6. 6. Aki tiszta, önzetlen szívvel vágyik Isten közelségére, Isten is ott marad mellette, és ebből kap mintegy előleget földi életében, ami biztos biztosítékot jelent az örökkévalóság számára.
  7. 7. A békeszerzők boldogságát az jelenti, hogy Isten saját fiainak nevezi azokat, akik az ígéreteket életükben annyira komolyan veszik, hogy mindenütt és minden megnyilvánulásukban csak a békesség gyakorlására igyekeznek, ott is, ahol csak a békétlenség uralkodik emberek és csoportok között. Isten fia az, akit a jóság és békeszeretet szellemével tölt el Isten. Az istenfiúság gondolata 15 alkalommal tér vissza a Hegyi beszédben.
  8. 8. Az utolsó boldogságígéret azoknak jelent boldogságot, akik Jézussal teljes mértékben sorsközösséget vállalnak, akár az üldözést, megvetést, megalázást, egyszóval minden rágalmat elviselnek Isten országa ügyéért. A késői tanítványoknak is tudniuk kell, hogy ők is prófétákká válnak, amennyiben így cselekednek, s csak annyiban számíthatnak jutalomra, amennyiben sikerül lemondaniuk minden földön tapasztalható előnyeikről.

Alkalmazás:

  1. A boldogság egyéni megfogalmazása (más, mint hedonisztikus jellemvonások).
  2. Isten országa testközelben: boldog vagyok, hogy lehetek valakié!
  3. Szomorúság és vigasztalódás. Miért az idő kérdése?
  4. A szelídség nem jelent megalázkodást. A megalázás nem jelent boldogtalanságot.
  5. Éhezünk és szomjazunk: jól lakunk és szomjunkat oltjuk. Lelkünknek is ilyen szüksége van.
  6. Elnézők és megbocsátók kell lennünk.
  7. A szennyes szívű ember.
  8. A békesség = létszükséglet.
  9. Nem a magunk igazságáért, meggyőződéséért kell elviselnünk az üldözéseket, hanem Jézus követéséért.

10. Ki mondja közülünk boldognak magát?

Van hozzáfűznivalója? Tegye meg nyugodtan!