2012. 04. 15

Eszter a csillag

Keresztelési – 2012

Más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól. 1Kor 15,41

Kedves szülők, keresztszülők, ünneplő testvéreim! Tagadhatatlanul elmélyültem a megfelelő gondolatokban, attól a pillanattól kezdve, hogy rám hárult ennek a szolgálatnak kötelessége, tisztessége és minden velejáró megtisztelő vonzata. Annyira hatalmába kerített ennek a megkeresztelendő leánygyermek neve, hogy a szószéki szolgálatomban is kénytelen voltam említést tenni a bibliai személy örökidőre szóló tetteiről.

Ha nekem ennyire kiteljesedett a szolgálattal kapcsolatos örömem, akkor senki sem csodálkozhat azon, hogy a szülők abszolút lehorgonyoztak a karácsonyi eseményeknél, amikor a „csillagot megpillantva nagyon megörültek.” (Mt 2,10). Arról nem beszélgettünk találkozásaink során, hogy miért adták az Eszter, vagyis a csillag nevet második leánygyermeküknek, de már nem is várunk választ tőlük, hiszen mi, akiket Isten megáldott gyermekkel, tudjuk, hogy ők akkor is csillagaink, ha nevük más jelentést hordoz.

Erre a nevezetes alkalomra Pál apostol első korinthusi leveléből választottam egy bibliai verset, melyre ráépítem személyes meglátásaimat, egyházunk köszöntését és jókívánságát, valamint kérjük közösen és várjuk Isten jövőre szóló áldását. Egy pillanatig sem kételkedünk Pál apostol szavaiban. Elfogadjuk mindazt, amit közöl velünk, hiszen tapasztalatból régóta tudjuk, hogy más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól.

Keresztény gyakorlatunk szerint ünnepet szentelnünk gyermekünk megkeresztelésekor, hiszen azt akarjuk, hogy ünnepi érzések között mutassuk be őt Isten házában, szeretteink társaságában imádkozzunk azért, hogy lehetőleg jól menjen sora életében. Amennyiben Pál apostol gondolataira támaszkodunk, akkor röviden így foglalom össze: Azt szeretnénk, hogy mindig ragyogjon számára a nap és világítson a Hold a sötét éjszakában, hogy segítsen jártában- keltében. Tündököljenek számára a csillagok, de maga is csillag legyen. Sőt a csillagok között is a legfényesebb, mert ilyennek bizonyul egy gyermek a szülőknek, nagyszülőknek. És tudjátok, hogy ezzel a kívánsággal nincs is semmi baj. A gond csak annyi, hogy, mint nevelésünkhöz, úgy minden gyermek életéhez hozzátartozik egy sor aggodalom, féltés, szeretet, könny és megannyi lemondás. Ehhez időnként segítségre, támaszra van szükségük a szülőknek, akiknek meghívása ebben a gondolatban talál biztos kijelentésre. Azt szeretnék minden bizonnyal, hogy velük legyünk mai és következő örömükben, és mellettük álljunk megpróbáltatásaikban is.

Azt olvastam az Eszter névvel kapcsolatosan, hogy kedves, barátságos, jó természet, beszédes, ötletes és gyors döntések lapulnak a név mögött. Ne ijedjetek meg, mert nem magyarázom példákat sorolva ezeket az igen kedves tulajdonságokat. Azt olvastam a Zsoltárok Könyvében, hogy Isten a „csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja.” (Zsolt 147,4). Kis pontosítással azt is mondhatom, hogy amennyiben számon tartja Isten mindenik hajszálunkat, akkor természetes, hogy gondja van minden egyes teremtményére. Ez eltölthet mindnyájunkat Isten iránti bizalommal és megtehetjük, hogy gondjaira bízzuk ezt a gyermeket, ami anyaszentegyházunk elvárása is. Ez viszont saját felelősségünket is megnöveli, mert nekünk nem a csillagok neveit kell megjegyezzük, hanem azokét a gyermekekét, akik keresztelőjére elhívtak, akik csillagként megjelentek életünk napos oldalán, és akiket ma reménységgel fogadunk sorainkba, hogy őket nem éri baj, sokáig ragyognak az emberiség sok arcú egén.

Kedves Szülők, Keresztszülők, rokonok, testvérek! Mi azért vagyunk itt, hogy keresztvizet öntsünk Eszter fejére és ünnepélyesen befogadjuk őt az Unitárius Anyaszentegyházba. Rengeteg kérés megfogalmazódik bennünk és talán, ha egyeztettünk volna e szertartást megelőzően, hogy kinek milyen kívánságát soroljam elő ebben a rövid beszédben, a hamarosan következő imában, akkor végeérhetetlenül mindenkinek az lett volna a fontosabb, amit ő gondol szeretett Eszterrel, a csillaggal kapcsolatosan. Jelenlétünk egyfajta bizonyosságot jelentsen a boldog szülőknek, az ima pedig legyen folyamatos részükről és részünkről, hiszen tagadhatatlan, hogy akkor is szükség van az Istennel való kapcsolat ápolására, amikor viszonylag rendben mennek a dolgaink.

Úgy döntöttem, hogy nem saját gondolataim és meglátásom szerint kérem Isten áldását, hanem Eszter imádságát olvasom fel és ezzel forduljunk együtt Istenünk megtartó és gondviselő szeretetéért:

„Uram, /…/, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok és rajtad kívül nincs segítségem, s életemet kockáztatom. Tudom már a bölcsőtől, családom ölétől, hogy te, Uram, /…/, /…/ amit ígértél, azt mind megadtad. De vétkeztünk ellened, azért ellenségeink kezébe adtál minket /…/. Igazságos vagy, Uram! Nem elég nekik keserű szolgaságunk – /…/ eltörlik szád parancsait, megsemmisítik örökségedet, bezárják azok ajkát, akik téged dicsőítenek /…/ Adj ajkamra ékes szavakat, amikor az oroszlán színe előtt leszek. /…/ Minket meg szabadíts meg karoddal, és siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs senkim, Uram. /…/ Ó Istenem, te erősebb vagy mindenkinél, hallgasd meg a kétségbeesettek szavát, szabadíts ki minket a gonoszok kezéből! Szabadíts meg a félelemtől!” (Eszt 4 rész.) Ámen.