Skorpió

„Az igazságot sohase másoktól követeljük. Valósítsuk meg mi magunk! Az igazság keresése valóban Ariadné-fonál. De csak akkor vezet ki a labirintusból, ha tendenciáját a szubjektív belső körön túl is követjük.

A háromdimenziós világ racionális síkján kétségtelenül sokféle, egymásnak ellentmondó igazság látszata mutatkozik meg. De az Ideák magasságából szemlélve a sokféle részletigazság egyetlen szintézist mutat: azt, hogy a számtalan út mind azonos középpontban fut össze, a napgócban találkozó sugarakhoz hasonlóan.

Jó az, ami igaz. S ami igaz, magasabb értelemben mindig jó. De ha valakinek az igazsága keserű, maró, leverő, halálos és kiúttalan, akkor az nem igazság többé, hanem az igazság megbetegedése; veszedelmes egyensúly-eltolódás a sötétség felé. Az igazság csonka töredéke rosszabb a legelvakultabb káprázatnál is, mert sokkal mérgezőbb. Különösen akkor, ha valaki megreked egy ilyen töredéknél. Negyed- és féligazságokból nőnek ki a romboló tévtanok. Azokból táplálkozik minden pusztító fanatizmus.

A hazugság az igazság reménytelen nosztalgiája.

Amint az igazság bunkóvá válik, rögtön önmaga ellentétele, gonosz paródia lesz belőle. Az igazság azért igazság, hogy oldjon és gyógyítson. Erre azonban csak az egész igazság képes. Ha valami annyira megrendít és lever, hogy a delikvens összeomlik tőle, az áligazság, hamispénz, gyógyszercímke mögötti méreg.

Aki saját, szubjektív részigazságát rá akarja erőszakolni másra, az egyetemes Igazság ellen vétkezik. Szembekerül a többi részletigazsággal és megbontja az egész harmóniáját. Hamisság, álszenteskedés, csalás, ámítás mind az Igazság hiányának kompenzációja, tragikus jelbeszéde. E betegséget is Aszklépiosz módszerével kell gyógyítani, ami persze nem azt jelenti, hogy ne óvakodjunk tőle. Az orvos is védekezik a fertőző nyavalyák ellen.

Mindenben kételkedhetünk, csak abban nem, hogy problémáink megoldása bennünk magunkban rejlik és lényünk mélyéből felszínre hozható. Ha ebben is szkeptikussá válunk, megbénítjuk életerőnket és elvetéljük küzdelmeink gyümölcsét. A kétely a valóság megismerésének eszköze, de nem célja! A kétely könnyen válik elfogult gyanakvássá, vagy veszedelmes vetítőszerkezetté, ha hiányzik belőle a tiszta megismerés objektív fényereje. A kétely gyakran a senki földje tudás és tudatlanság között. Sem berendezkedni rá, sem tartósan élni benne nem lehet. Valahová el kell jutni onnan, különben az intellektus a külső sötétség számkivetettjévé válik.”

Forrás:

Idézetgyűjtemény: Összeállította és gondozza: Andrássy Tamás E-mail: <at@tau.hu>, <atamas@freemail.hu>