EKT—2010.03.06
1. Elő fohász: Jóságnak, szeretetnek, áldásnak, békességnek, életnek és halálnak ura, a mi gondviselő egy, igaz Istenünk legyen és maradjon mivelünk. Ámen.
2. Kezdő ének: ____________
3. Textusfelvétel
4. Magyarázat
1Pét 4,7-11.
Kedves Atyámfiai! Köszönettel fogadtam szolgálatra történt kijelölésemet és örömmel teszek ennek eleget. Arra viszont nem kaptam felhatalmazást, hogy rövidre szabott értekezésemben kioktassam hallgatóságomat, vagy teológiai fejtegetésekkel igazoljam a szolgálat lehetőségeit és az abból fakadó, közügy iránti elkötelezettségeket. Amennyiben viszont unitáriusként állok hozzá a jelen alkalomhoz, akkor Pál apostollal hangsúlyozom, hogy „Minden szabad”, de nem minden használ. „Minden szabad”, de nem minden szolgál javunkra. (1Kor 10,23). Ennek tudatában több választási lehetőségem is adódik, hogy miről szóljak, értekezzek, vagy akár úgy is dönthettem volna, hogy igazságaimat tolom előtérbe, melyekkel saját dicsőségemet munkálom. Mindennek ellenére úgy döntöttem, hogy nem az én, szolgálat iránti elkötelezettségemnek adok hangot, hanem annak, ami válogatás nélkül, mindnyájunk előtt áll: most az EKT tagjai, később pedig más fórumok cselekvői számára.
„Mindenki lehet nagy ember, – mondja Martin Luther King – mert bárki képes másokat szolgálni. A szolgálathoz nem kell egyetemi végzettség. Nem kell hozzá egyeztetni az alanyt az állítmánnyal. Csak hálatelt szív kell hozzá, szeretettől áthatott lélek.” Sok árulkodó jel mutat arra, hogy szinte mindnyájan nagyokká szeretnénk válni. A kérdés az, hogy melyik törekvéssel használunk magunknak és mi az, ami esetleg visszájára fordíthatja a folyamatot? Mindenkinél máshová esik jelen pillanatban a hangsúly. Péter levele viszont világosan jelöli az ösvényt, az irányt.
Csak éppen arra nem figyelmeztet, hogy vessünk egy pillantást az unitárius címerre, hogy felfedezzük benne a farkába harapó kígyót. Majd hozzáteszi, hogy okosságunk mellé ragasszunk éberséget, s ezek segítségével folyamatosan imádkozzunk. Amikor megléptük ezt az első követelményt, akkor már csak az marad, hogy vessünk egy oldalsó pillantást a mellettünk állóra, aki lehet, hogy éppen az ima alatt fogadott ismét szívébe és nem csupán a szeretet kötelező szükségessége miatt, hanem a megbocsátás nyomán fakadó lelki megnyugvásnak köszönhetően.
Kapcsolatainknak olyanná kell váljanak, mint egy szívből elmondott imádság. Ez utóbbiban ugyanis nem arról zúgolódunk, hogy milyen tényezők akadályoznak meg minket abban, hogy kimutassuk szeretetünket embertársaink iránt, hanem arra kérjük Istent, hogy tegye élővé bennünk és körülöttünk a szeretetet. Áhítatos perceinkben képesek vagyunk arra, hogy elméletben mindenkit asztalunkhoz ültessünk, akit aztán fenntartás nélkül szeretetünkbe fogadunk. Ezzel a jóindulattal azonnal hozzálátunk képzeletbeli vendégeink kiszolgálásához. Péter levele szerint: azzal a lelki ajándékkal, melyet Istentől kaptunk. Itt viszont hamarosan bekövetkezik az, amire sokszor nem is számítunk. Helyrebillen áhítatos lelkünk, vagyis visszazökken a mindennapi valóságba, aminek folytán elveszítjük természetes viszonyulásunkat a másik iránt, melynek helyére lép a túlzott óvatosság. Ennek pedig komoly következményei lehetnek. Az apróságokra figyelve, a részletek kidolgozását követve, két erőltetett mosoly között nem vendégünk elé, hanem a nyakába rakjuk vendégszeretetünk jeleit.
Végül pedig a következőket mondja az idézett levél: „Aki beszél, az Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon”. Könnyű nekem – mondhatjátok, hiszen megtanítottak beszélni. Az is könnyedén működik, hogy szolgálok, hiszen arra vállalkoztam. Akkor nincs is semmi baj, hiszen semmi nehézségem nincs a nap alatt. Csak szólnom kell az örömüzenetet és szolgálnom kell! Ez így is igaz az én esetemben, amiért osztom az író véleményét: „Az ember élete csak akkor értelmes, ha szolgálatnak fogja fel.” (Tolsztoj). Ez viszont nemcsak az én feladatom, hanem mindnyájunké. És főként nem a magunk, hanem Isten dicsőségére. Ámen.
5. Csendes ima: Az Isten lélek, és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. Hallgassunk a lélek szavára, imádkozzunk csendben, magunkba szállva.
6. Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
**************************
7. Ima.
8. Áldás
9. Záróének
Pap Gy. László 