Én vagyok a Hangya Kázmér,
Ballagok, mint aki ráér,
Baktatok napfényes réten át.
Vár az út, süvít a zord szél,
Hős vagyok, a szívem nem fél,
Harcolok, bárki is támad rám.
Könnyezem, ha mégis rám lépsz,
Rossz nekem, mert tudom, nem félsz,
Indulok, futok a dolgom után.
–
Rossz nekem – szorít a csizmám,
Rég-időt úgy visszasírnám!
A léptem fáj, a lábam lassan jár.
Én vagyok a Hangya Kázmér,
A réten át indultam fáért.
Kell a fa, szedek egy öllel már.
Dúdolok, elment a hangom,
Úr vagyok – a hangya dombon
Én vagyok a legnagyobb király.
Könnyezem, ha mégis rám lépsz,
Rossz nekem, mert tudom, nem félsz,
Indulok, futok a dolgom után.
–
Rossz nekem – szorít a csizmám,
Rég-időt úgy visszasírnám!
A léptem fáj, a lábam lassan jár.
Én vagyok a Hangya Kázmér,
A réten át indultam fáért.
Kell a fa, szedek egy öllel már.
Én vagyok a Hangya Kázmér,
Ballagok, mint aki ráér,
Baktatok napfényes réten át.
Dúdolok, megjött a hangom,
Úr vagyok – a hangya dombon
Én vagyok a legnagyobb király.
Daddyboy