A sziklára épített ház

Textus: Mt 7,24-27

(1). A hallott tanítás alig követel magyarázatot. Szépen megfogalmazza a házépítés hasonlatát, alkalmazva a két lehetőséget, melyek követése biztonságot nyújt, vagy veszedelmet okoz. Az egymásnak feszülő kérdéseket mégsem lehet ilyen egyszerűen lekezelni. A példázat értékű tanítás ugyanis sok gondolatot rejt magában, melyek mintegy megkövetelik, hogy szóljunk róluk.

(2). Figyeljük csak meg közelebbről a tanítást! Mindenek előtt két ember típussal ismerkedünk meg. Az egyik bölcs, vagyis előrelátóan okos, a másik viszont balga. Az utóbbi számára egyetlen dolog fontos: Bevégezni mindenképpen a házépítést. Ne álljunk le sok időre a két ember tuléajdonságainak feszegetése mellett. Értékrendszerünkben nagyon jól tudjuk, hogy ki az okos és kia  balga ember. Itt még akár arról is szólni lehet, hogy okos-e az, aki jól helyezkedik és kihasználja a társadalom nyújtotta előnyöket? Ezt a témát most hanyagoljuk el!

(3). Lássuk meg a következőkben a Jézus által alkalmazott hasonlatot, vagy tanítást. A tanítás, illetve annak hallgatása és cselekedetekbe való ültetése a házépítéssel hasonlítható össze. Vigyáznunk kell arra, hogy itt nem csupán vallásos tanok meghallgatásán és megtanulásán van a hangsúly. Kevésnek bizonyul egy egyház tanainak, hitvallásásnak ismerete. Jézus tanítása van a középpontban, ami Isten- és emberszeretet. Ez tökéletesen kifejezésre juttatja a cselekvés szerepét. Ugyanis Isten- és emberszeretete csakis cselekedetekkel lehetséges. A szó szó marad, ami elszáll, az ölelésre váltott szeretet pedig megmarad az érzelem síkján.

A jézusi tanítás elsődleges említést érdemelt, viszont a házépítés hasonlata is nagyon szorosan kapcsolódik az előbbi gondolathoz. Egy ház felépítése nagyon fontos feladat. Sőt azt mondhatjuk, hogy minden későbbit az alapozás határoz meg. Ha jó az alap, mélységre, szilárdságra és szigetelésre, akkor bizonyosra veheti az építő, hogy nem csak őt, hanem utóadait is túléli, kemény munkával, áldozattal épített háza. Ellenkező esetben elég korán megmutatkozhatnak a károsodás nyomai, repedések, vízfelszívódások stb. Formájában.

(4).az elhangzott tanításnak van egy következő, negyedik jellemzője is. Arról hallunk, hogy a felépített háznak el kell szenvednie azápor, az ár, a szél tevékenységét. Ezek tulajdonképpen az életnehézségeivel azonosíthatók. A házat figyeljük és észre vesszük ezeket a romboló tényezőket. Zápor és ár mossa a falakat, az alapot. A szél mozgásra kényszeríti a nagy tömeget. Ha biztonságos az alapozás, azaz sziklára, jó alapra épült a ház, akkor akkor nem károsodnak meg sem a falak, sem az alap. Ha nem mozdul meg valamelyik sarkából az épület, akkor a szél sem végezhet rombolást rajta. Ellenkező esetben azonban tapasztalható, hogy az eső mosni kezdi az alapot, az ár még keményebb rombolást végez, míg a szél előbb-utóbb megingatja az építményt. Ha az összeomlott, azután már könnyen elbánnak vele a természet erői.

A hasonlatban említettem, hogy a zápor, az ár, a szél nem más, mint a megpróbáló nehézségek emberi életünkben. Életünk folyamán nagyon sok kellemetlenség ér. Ezek mind fizikailag, mind szellemileg komoly erőfeszítéseket jelentenek. Az a kérdés tevődik fel, hogy miként alapozzuk meg lelki életünket, és hogyan építgetjük azt egy egész életen át? Pl., a ház építésénél ráfoghatjuk-e a mesterre, vagy éppen csportjára a rossz alapozás, illetve a kivitelezés tényét. Viszont, amikor saját életünk megalapozásáról és építéséről, illetve annak elrontásáról beszélünk, akkor csakis önmagunkat marasztalhatjuk el.

(5). Feltételezzük, hogy a sok viszontagság, de első sorban a rossz alapozás miatt összeomlik életünk. Hogyan magyarázhatjuk ezt a helyzetete? Ugyanis minden történés magyarázatot követel. Első sorban azért, mert nem vagyunk hajlandók belátni, már a kezdet kezdetén emberi tévedéseinket.

Külső tényezőkkel szoktuk magyarázni az elszenvedett kudarcokat. Pl., emberi figyelmetlenség áldozatává válik a gépkocsi vezető édesapa, családapa, feleség és a gyermekek. Az ellentétes oldalról beléjük rohant egy másik jármű.

Vagy: Krónikus betegségek elviselőivé válunk, melyek okát Istenben keressük. Pedig ezek mögött, esetleges emberi mulasztások állnak. Fogamzásgátlók megelőző használata, szennyezett környezet, mulasztásokkal teljes orvosi beavatkozások, génjeink megfelelőtlen kapcsolata stb.

(6). A felsoroltak feljogosítanak-e arra, hogy ilkyen körülmények között elveszettnek kiáltsuk ki, nevezzük meg életünket? Egyértelmű a válasz: NEM!. Nem, mert, aki Jézus tanítására épít, az kősziklára alapozta életét. Ebben az esetben a kőszikla nem más, mint Isten atyai gondviselése. Az Atyaságot nemcsak földi értelemben értelmezhetjük, hanem inkább abban a vonatkozásban, amit az ebből fakadó gondviselés jelöl. Míg a földi atyák el-elhanyagolják gyermekeiket, addig a mi Istenünk soha el nem feledkezik rólunk.

Végül, de nem utolsó sorban megállapíthatjuk, hogy amennyiben házépítésbe kezdünk, akkor szem előtt kell tartanunk azokat a természeti viszontagságokat, melyeknek ellene kell álljöon építményünk, különben fölösleges minden áldozatunk. Amennyiben életünket támadják meg a váratlan fordulatok könyörtelensége, akkor az isteni gondviselés ténye kell megerősítsen hitünkben és reménységünkben, mert emberi életünk sokkal többet ér annál, hogy lemondással odaadjuk a pusztulás örvényének azt. Itt segít hitünk, mely kész megértetni fájó lelkünkkel, hogy Istennek gondja van az ég madaraira, de fokozottabban figyel ránk, akiket körülvesz állandó gondoskodásával.

Végül pedig megmaradt egy közösséget érintő, kettős kérdés: Milyen alapokon épül a mi, nagyváradi közösségünk, gyülekezetünk? Megáll-e ez a lelki ház, melyért törekedünk naponta? Bizonyára igen, mert nem XY lelkész rakta le annak alapjait, hanem Isten. Hogyan? Jézus tanításaival. Pál apostol mondta: Mert más fundamentumot senki sem vethet, mint amelyet már megvetettek, és amely Jézus.