„Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok.” 1 Tess 5,21.
Szeretett Testvéreim! A húsvétra előkészítő utolsó vasárnapja van. Két hét választ el az ünneptől és egy hét van virágvasárnapig. Két fontos gondolat: a böjt és a húsvétra való előkészület közé zárom mondanivalómat. Az első fogalom általánosan elfogadott, míg a második, az unitáriusok által használatos. Számunkra az utóbbi jelöli meg a pontos utat, melyen haladhatunk az ünnep áldásai felé. Így, tehát azon van a hangsúly, hogy miként kell készülnünk a várt ünnepre.
Az író gondolatával indítom beszédemet: „Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön. De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában. (…) Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül.” (Wass Albert).
Az előkészületi időszak mai témája a minden jó, ami arra vonatkozik, hogy hámozzuk ki nehéz életünkből mindazt, ami a jóra vonatkozik. Én hat jót találtam felsorolásra méltónak, de természetesen ennél több jó található Isten teremtett világában, illetve a Bibliában. Egy fontos tényezőre már a kezdet-kezdetén felhívom a figyelmet. Felsorolásomban nem szerepel az, hogy jó az ember. Mi hiszünk ennek ellenére az ember jóra való képességében, és hisszük, hogy ő jó is tud lenni. Éppen ezért az a szándék vezet, míg az előkészületünk útjait keresem, hogy együttesen megtaláljuk embertársainkban és magunkban is a jó embert.
Beszédem mondanivalóját kérdéssel folytatom: Mit nevezünk jónak? A szentlecke sugallta tanács körvonalazza feladatunkat. Pál apostol arra késztet, hogy megkeressük, felsorakoztassuk, sőt megpróbáljuk, azaz kipróbáljuk az általunk jónak vélt dolgokat. Ez azonban még csak tapogatózás a lehetőségek között. A tanács teljesítése arra vonatkozik, hogy a kipróbáltak között azt tartsuk meg, ami jó. Bár a felsorolás ötödik pontjában külön említem, fontos, hogy azt kell megtartanunk, ami hasznos. Képtelen vagyok arra, hogy egyetlen mondatban válaszoljak az általam feltett kérdésre. Csak azután sikerül ez, ha fontolóra vettem, hogy mit nevezünk jónak.
Első: Isten jó. Szerintem az apostoli tanács megfogadásának ez az első pontja. Bizonyításomat most is a Bibliából merítettem, és hozzá teszem, hogy saját érzés- és látásvilágom is visszatükröződik ezekben. Hangoztatom, hogy bíztam és bízom Isten jó voltában (5. Zsolt 8.), sőt nagyon örvendek, hogy állandóan érezhetem Isten jóságát, mert tapasztalom, hogy jó volta állandó (52. Zsolt 3.), ami nem attól függ, hogy miként értékeljük életünk fordulatait. Hirdetem az apostollal, hogy minden jó adomány Istentől származik (Jk 1, 17), mely áldás (5 Móz 11, 26), élet és minden jó (5 Móz 30, 15). Jósága, melyet megmutat irántunk, állandóan növekvő, hiszen mindig több, és nagyobb ajándékokkal halmoz el, mint ahogy viszonyult, pl. atyáinkhoz (Mt 7, 11).
A második helyre Jézus jóságát sorolom. Két tényezővel támasztom alá kijelentésemet: Az egyiket jó pásztorként (Jn 10, 12), a másikat pedig jó mesterként (Mk 10, 17) találtam. Bárki felteheti a kérdést – bár már megelőzte ebben Jézus -, hogy Miért mondasz engem jónak? (Mt 19, 17). A korabeli megjegyzések Jézus jóságára vonatkozóan hízelgésnek számítottak, Jézus azonban elhatárolta magát, amikor kijelentette, hogy jó csak Isten. Ma átértékelődik Jézus jóságának ténye, s elmondhatjuk, hogy illik rá is a jó minősítés, hiszen tudjuk, hogy Ő mindenkivel csak jót tett.
Harmadsorban foglalkozom azzal, hogy jó a törvény. Itt arra kell gondolnunk mindenek előtt, ami a Biblia szerint meghatározó mindennapi együttéléseinkben. Fontos, hogy csakis törvényeinkre értelmezzük a jó jelzőt, ami eligazít, kisegít, utat szab feladataink között. Ez a törvény jónak bizonyul még akkor is, ha esetenként másképp vélekednénk róla. Semmi sem fontosabb annál, hogy ezek a szabályok jóvátegyék életünk kapcsolatait. Az apostol kijelentése többszörözötten is hangsúlyt kap, amikor mindent meg kell próbálnunk azért, hogy összhang legyen, és ami megtart a békesség és a szeretet útján.
A negyedik és ötödik jó egy helyen tárgyalható, de hadd foglalkozzam külön-külön mindkettővel. Jónak találom azt, ami helyes. Néhány igazoló példa elegendő, hogy észrevegyük, mi is az a jó, amit helyesnek értékelünk. A világ teremtését látom, amit nemcsak a Biblia ítél helyesnek, hanem az abban nem kételkedő emberek is (1Móz 1, 31). Nemcsak a világ létrejötte minősül jónak, hanem jó minden teremtmény, akiket életre hívott Isten (1 Tim 4, 4). Értelmezésem szerint helyes az a tény, hogy Isten életre hívott minket, embereket is. Mert helyes a szándék, a döntés és a megvalósítás, akkor ezek arra engednek következtetni, hogy mi is megfelelően értékeljük a szóban levő kérdést. Mert helyesnek és helyénvalónak találjuk magunkat ebben a világban, ez nem jogosít fel dicsekvésre, hanem inkább arra, hogy kivívjuk magunknak a bennünket megillető helyet. Ennek érdekében helyesen kell cselekednünk és főleg nem magunk határoznunk meg azt, hogy a helyzetek helyes magaslatán állunk-e, vagy sem, hanem Istenre és a közvéleményre bízzuk azt.
Amint említettem, az ötödik jóság szorosan kapcsolódik a negyedikhez. Jó az, ami hasznos. Pál apostol tanácsa itt már a tetőfokra hágott, hiszen a jó közötti keresgélésünk során elérkeztünk oda, amikor értékítéletünk megkövetel bizonyos sorrend felállítást. Ezt a kérdést – mint sok mást – magam módján közelítettem, s ennek következtében válogattam az általam hasznosnak vélt jók között. Mindenek előtt egy ellentétpárt említek. Nem jó dolog megházasodni (Mt 19, 4) – olvassuk Máté evangéliumában, de ugyanakkor nem jó az embernek egyedül sem lenni – halljuk az ószövetségi teremtéstörténetben (1 Móz 2, 18). Jó azonban Istenben bízni (118. Zsolt 8) és jó annak, aki minden dolgot fontolóra vesz (Péld 16, 20). Jónak és főleg hasznosnak tartom én is, hogy itt lehetünk együtt, egy közösségben (Mt 17, 4), és azokkal foglalkozhatunk, melyek javunkra válnak.
Jó az, ami kedves. Biztos, hogy sok kedvességet tartogat számunkra az élet, és ugyanakkor mi is számtalan kedvességgel szolgálhatunk egymásnak. Életgyakorlatunknak többek között van egy fontos kihívása, ami legtöbbször találkozásaink alkalmával nyilvánul meg. Fontos, hogy az ismeretlen, vagy az ismerős arc kedvességet sugározzon. Fontos, hogy olyan benyomást keltsen, ami azt súgja, jó volt újra látni ezt a kedves arcot. A másodikat egy részben a kiejtett szó, vagy mondat határozza meg. Lehet örömteljes egy hír, ha átadójának arcán végigsöpör az unalom, vagy a hamisság. Lehet bánatos az értesítés, ha ragyog annak arca és szeme, aki átadja nekünk a szomorú hírt. Ne feledjük, hogy mindez ránk is érvényes. Amennyiben azt válaszoljuk a szabványos kérdésre (Hogy vagy?), hogy életünk napjaiban semmi jót nem láttunk, a panasz hangja nemcsak kedvetlenné teheti megkérdezőnket, hanem haragvó ábrázatát is felfedezhetjük. Egy másik példa ecseteli a jó választást: Megnyeri a jót, a kedvességet, aki feleséget talál magának (Péld 18, 22) – mondja a Példabeszédek írója. Az asszonykeresés nem feltételezi a kedvesség megnyerését, de a kedves asszony megkeresése feltételezi a kedvesség megtalálását. Amennyiben ezt a kedves jót, a mi asszonyunkat meg akarjuk tartani, akkor vigyáznunk kell, hogy ő is rátaláljon bennünk a kedvességre. Különben nemcsak őt, hanem a kedvességet is elveszítjük vele együtt. Más szóval: Aki jó napokat akar látni, az tartóztassa meg nyelvét a gonosztól (1 Pt 3, 10).
Összegezés nélkül nem zárhatom be mai beszédemet. Ma hat fontos jóval foglalkoztam. A húsvéti előkészület fontos kiegészítői ezek. Elképzelhetetlen a jónak megkeresése és megtalálása anélkül, hogy a felsorolás minden passzusához ne mérnénk hozzá magunkat, és ne válnánk közeli átélőivé. Bizonyára egyet érthetünk abban, hogy Isten jósága minden jónak a forrása. Jézus nemcsak hivatkozott erre, hanem meg is mutatta, hogy miként viselkedhetünk jósággal embertársaink iránt. A törvényszabályozta lehetőségek jóknak bizonyulnak még akkor is, ha nehezen tudunk köztük megmaradni. A helyes és hasznos jó, kellemes hangulatot áraszt, míg a kedves jó szüli a jóság jövőbe vetített, tiszta képeit.
A költő soraival zárom beszédemet: „/Tégy minden jót, amit/ /Megtehetsz,/ /Ott, ahol vagy,/ /Úgy, ahogy teheted,/ /Akkorát, amekkorát tehetsz./” (Sík Sándor). Ámen.
Pap Gy. László 