Őszihálaadás – 2010

Bibliai olvasmány: 1Kor 11,23 –34.

Hálaadás – 2010

„Csak adj magot, hogy éljünk, s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.” 1 Móz 47,19.

1). Ma, őszihálaadási ünnepünket azzal a kérdéssel kezdem, hogy hol van a mi hálaadásunk? És hol van azoké, akik nem jöttek velünk ünnepelni ma? Míg az első kérdésre feletetet kereshetünk, addig a másodikat megválaszolatlanul kell hagynunk. Először azért, mert a saját dolgainkkal törődhetünk, és akik otthon vannak, azoknak nem ismerhetjük gondolatait. Egy eléggé ismeretlen alapgondolatot választottam mai hálaadási beszédem alapjául, és ennek ellenére meggyőződéssel vallom, hogy benne van a tiszta, őszinte hálaadás, amit elvár tőlünk a gondviselő Isten. A szentlecke nemcsak hálaadásunkat tükrözi, hanem azt az állandó kéréssort is, mellyel esedezünk Isten segítsége után. Szinte azt is mondhatjuk, hogy három alapvető kérést fogalmaz meg a bibliai vers. Az 1. kérésben József óhaját ismételjük, aki már akkor tudta, hogy amennyiben gabonája van az embernek, amikor bebiztosította jövendőjét. A 2. kérés megerősíti az elsőt. Azt is mondhatjuk: Adj gabonát Istenünk, hogy éljünk és meg ne halljunk. Adj kenyeret, hiszen attól függ a holnapunk. A 3. kérés aztán magába foglalja mindazt, ami benne van a világ életében. Úgy látszik, hogy túllép ez az igény az egyéni érdekeken, s az embertársért, annak jövőjéért könyörög Istenhez. A fentiek egy fontos dolognak tudhatók be: Az életet adó magnak.

2). Gyümölcs érlelő őszbe fordult az életünk. Itt állunk őszihálaadásunk napján, amikor köszönetet mondunk az egész esztendőben elvett javainkért. Igen, mert megtörténhet, hogy január 1-től, mind a mai napig, vannak emberek, akik nem mondtak hálát Istennek. Pedig elvettük mindannyian áldásait. Milyen jó lenne, ha magától értetődővé válna életünkben a hálaadás. Valahogy úgy gondolom, mint azt az imádságot, mely szinte minden alkalommal megelőzi fontos munkánkat, vagy elutazásunkat. Ilyenkor szoktuk mondogatni, hogy: Istenem segíts meg, hogy elvégezhessem megkezdett munkámat! Segíts meg Istenem, hogy amint elutaztam célom felé, úgy sikeresen vissza is érkezzem otthonomba! Legtöbb imádságunk meghallgatásra talál. Elvégezzük munkánkat, visszasegít Isten a hosszú útról, de bizony sokszor elmarad Isten iránt a köszönet, hogy megsegített minket. Már mi csak ilyenek vagyunk, akik a hálaadásunkat is kérésekben tudjuk megfogalmazni.

3). Isten ismeri gondolatainkat. Tudja, hogy nemcsak az aggodalom, vagy éppen a gazdagodási vágy az, ami a magtárba takarított gabonában, beért munkánk, betakarított gyümölcsében található, hanem benne van az a féltés és gondoskodás is, amivel tartozunk gondjainkra bízott szeretteinkkel szemben. Amióta kérjük, várjuk és megkapjuk Isten segítségét, azóta szinte meggyőződésünkké vált, hogy Isten áldásai olyanok, mint a földbe vethető mag, vagy a kenyérgabona. Csirát hajt, szárba szökken, majd termést hoz, életet, jövendőt biztosít mindannyiunk számára.

4). Kedves ünneplő testvéreim! A mindennapok rendjén bizony sok mindenre gondolunk, de legkevésbé a hálaadásra. Az is előfordul, hogy éppen aratunk, vagy csépelünk, azaz csűrbe, kamrába takarunk, s e munka folyamára erőt, egészséget, jó időt, baleset mentességet kérünk és megkapunk, de úgy elfeledjük mindezt, mint azt, hogy az elmúlt nap folyamán mennyire elfáradtunk fizikailag. Ma eszünkbe kell jusson, hogy amiként szüksége van fáradt testünknek az éjszakai pihenésre, ugyanúgy szükségünk van arra is, hogy megpihenjen a lelkünk. Más szóval lendüljön munkába éppen azáltal, hogy hálás a teremtőnek és gondviselőnek, s aztán ráébred arra, hogy milyen felfrissülés volt számára a hálálkodás. Tagadhatatlan ugyanis, hogy számunkra is jól esik egy egyszerű Köszönöm szépen. Bár Isten nem ember, mégis nem tilos saját szívünkkel, eszünkkel éreznünk és gondolkoznunk, amikor látjuk ajándékait és reménykedünk további áldásaiban.

5). Jöjjetek testvéreim! Adjunk ma mindannyian hálát ! Azok, akik erről elfeledkeztek ebben az évben és azok is, akik időközben megemlékeznek hálaadások között Isten áldó szeretetéről. Tegyük ezt azzal a megfontolással, hogy Isten akaratából lesz holnapunk, amikor mind mi, mind pedig szeretteink erővel-egészséggel fogyaszthatunk megszerzett javainkból. Ma gondoljunk azokra is, akik sokat nélkülöznek az esztendő folyamán. Ne legyünk rosszak, amikor róluk emlékezünk. Lehet, hogy nincs elég kitartás bennük az áldozatos munkára, lehet, hogy nincs erejük végezni ezt az állandó megterhelést. Persze, azokra is gondolunk, akik nem is akarnak dolgozni, csak Istentől várják az áldást, tőlünk pedig a segítséget. Ajánlom Testvéreim, hogy szeressük a maghozó őszöket. Tanuljuk meg Józseftől, hogy miként lehet, kell hálaadással élni Isten iránt, és kitartóan kérjük továbbra is őt: Csak adj magot, hogy éljünk, s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el. Ámen.

Csodatevő kenyér

– őszi hálaadási ágenda –

„Kerestek engem, de nem azért, mert csodát láttatok, hanem, mert ettetek a kenyérből és jól laktatok.” Jn 6,26.

Kedves ünneplő Testvéreim!

„A hála érzés, és mint ilyen, megfoghatatlan, felmérhetetlen és emberi értékfogalmakkal ki nem fejezhető. Csak akkor van jogod számon tartani, ha Te tartozol vele másnak. Ez lelkiismereted feladata.” /Wass Albert/

1). Ma mindenki hálaadással gondol Istenre. Persze elsődleges szerepet töltenek be azok, akik hisznek Istenben és azok, akik értékelik Isten áldásait. Az is benne marad a felsorolásban, aki legalább egyszer eljött az idén a templomba azért, hogy imában is hálát mondjon Istennek.

Eszünkbe jut Jézus sok tanítása. Ezek között is a Miatyánk, melyben megfogalmazhatjuk egyetlen anyagi vonatkozású kérésünket. Úgy-e ma már nem csupán kérés a szánkban, hanem beteljesülés hitünkben.

Úgy szoktattak meg bennünket, hogy ne csak a testi, hanem a lelki kenyér szükségét is érezzük. Tudjuk, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely Isten szájából származik. Ezért olyan szerény a Miatyánk anyagi vonatkozású, mindennapi kenyérre korlátozott kérése. Azért buzdít Jézus állandóan, hogy imádkozzunk a lelki kenyerünkért is.

2). Érdekes tanítást találunk mai szentleckénkben. Azt mondja Jézus tanítványainak: Kerestek engem, de nem azért, mert csodát láttatok, hanem, mert ettetek a kenyérből és jól laktatok. Azaz nem csupán csodára éhesek tanítványai, hanem inkább arra , hogy jól lakjanak fizikai értelemben. Jézus mindkét feltételnek megfelelt: Ha csodát kértek, akkor csodát tett, hiszen megszaporította a kenyeret. Ugyanakkor éhségüket is csillapítani tudta követőinek, hiszen éppen a megszaporított kenyéráldás adott erre lehetőséget. Jézus ma is hívhat mindnyájunkat, mert képes arra, hogy csodát műveljen életünkkel.

Én bevallom: Nem tudok csodákat művelni. Nem vagyok képes egyetlen olyan csodát véghezvinni, mely előtt bámulattal megállhatnátok. Nem tudok olyan sok kenyeret sem adni, hogy azzal jól lakjatok.

Nézzétek azonban ezt a darab kenyeret! Ez egy falat kenyér, úrvacsoravételre előkészítve, melyet a gyülekezet adományozott összes szeretteink emlékére. Mindnyájan emlékezünk ma valakire. Nemcsak egy emlékező van, aki kenyeret ajándékozott, hanem mindenki egyszerre ad hálát Istennek, hogy velünk volt áldásaival ennyi és ennyi esztendőn át. Ma rendkívüli módon együtt kell megemlékeznünk szeretteink, embertársaink, atyafiaink és Jézus életéről és haláláról. Ez a kenyér, tehát ebben az emlékezési formában az Isten kenyere is. Azért jöttünk, tehát, ma a hálaadásnak napján, hogy imádságainkban megköszönjük Istennek a mindennapi kenyéráldást.

3). Egyszer minket is kikísérnek. Milyen rossz, amikor elfelednek bennünket azok, akiket szerettünk, akikért oda is áldoztuk akár életünket. Imádkozzunk Testvéreim azért is, hogy legyen számunkra mindenkor egy darab kenyér, mellyel táplálkozni tudunk, hogy újabb erőt gyűjtsünk további küzdelmeinkhez. Imádkozzunk, hogy legyen számunkra mindenkor meg a lelki kenyér is itt az úrasztalán. Adja Isten, hogy ilyen és hasonló alkalmakkor hálaadással emlékezhessünk arra, aki adta nekünk a testi és lelki kenyeret, de imádkozzunk azokért is, akik előttünk jártak, s akik tovább viszik majd a mi életünket. Kérjük, tehát együttes szívvel Istent, hogy mindenkor biztosítsa számunkra a kenyeret!

„Nem lesz a tiéd, amiért könyörögsz, sem az, amit akarsz. Azért, mert éppen a kérésed rögzíti a hiányt, és ha kimondod, hogy mi után vágyakozol, azzal pontosan és csakis ezt az élményt, azaz az akarást hozod létre a valóságodban. A helyes imádság tehát soha nem az esdeklő könyörgés, hanem ahálaadás imája. Ha előre köszönetet mondasz Istennek azért, aminek a megtapasztalása mellett döntöttél, legyen az bármi, akkor végeredményben elismered a létét – gyakorlatilag. A hála így a legerőteljesebb nyilatkozat Isten számára; megerősítése annak, hogy megadtam a választ, mielőtt még kérdeztél volna. Úgyhogy soha ne könyörögj. Határozz, hogy úgy legyen! /Neale Donald Walsch/

2010-09-26.