Keresztelés: Török Bertalan, 2013. március 2-án – Budapest
– keresztelési beszéd: 2013/1. –
„Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.” ApCsel 1,14
Kedves szülők, keresztszülők, Testvéreim! Örömmel fogadtam a család felkérését és lelkesedéssel teszek eleget az erdélyi unitárius hagyományon nyugvó kötelességemnek. Kértétek a Magyar Unitárius Egyház áldását, ezt szem előtt tartva tolmácsolom gondolataimat.
A kiválasztott szentlecke egyike azon keveseknek (Mk 3,18; Mt 10,3; Lk 6,14; ApCsel 1,13), ahol Bertalanról olvashatunk, mint a tizenkét tanítvány egyikéről. Valószínű, hogy a Bertalan, a Bartholomeus vagy Bartalmaj, azaz Talmai fia magyarosított formája. Azt is tudjuk, hogy az apostol először Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot és utóbbiban szenvedett vértanúságot. Michelangelo úgy ábrázolja az Utolsó ítélet c. képen a Sixtusi kápolnában, hogy egyik kezében kést, a másikban tulajdon bőrét tartja. A keresztény Rómában a gyógyítások égi pártfogója lett. Végül érdemes figyelnünk az időpontra: 1568-ban vették fel a római naptárba és az óta augusztus 24-én van a névnapja. A legenda azt tartja, hogy az apostol imádságával meggyógyított minden betegséget.
Kedves Testvéreim! Bertalan keresztelésekor úgy érzem, megkímélhetem a szülőket, keresztszülőket attól, hogy korabeli gyakorlatra hivatkozva ecsetelem a gyermekneveléssel járó kötelességeket. Arra viszont lehetőséget kínál az alkalom, hogy a névválasztás kapcsán rávilágítsak néhány bibliai összefüggésre. A szentleckében öt figyelmeztetés hangzik, de érdekes módon egy megvalósításba összpontosul. Azaz ott találjuk Bertalan apostolt a többiek társaságában, akik mindannyian szívvel-lélekkel, állhatatosan, kitartóan imádkoztak.
Most egy jelentős eseményre hívom fel figyelmeteket. Ti, akik nyomon követtétek Bertalan megjelenését világunkban, aggódtatok születésekor, majd kezetekbe vettétek őt, és először ránéztetek szeretettel, sőt kinyilvánítottátok feléje érzéseiteket, bizonyára volt közöttetek, aki feltette a kérdést: Vajon, ki lesz ebből a gyermekből? A válasz viszonylag könnyű: Akivé nevelitek őt! Lehet, hogy „figyelmeztető” jelenség lesz, vagy talán „menedék”, akihez mindig bajukban, betegségükben, nyomorúságukban folyamodnak azok, akik ismerik és szeretik őt. Isten a megmondhatója!
Theodor apát így ír: Bertalan „/…/ nyelvének ekéjével felszántja a lelkek földjét, elveti Isten igéjének magvát a szívek barázdáiba, s telepíti az Úr szőlejét és paradicsomát. Az embereknek gyógyszert adott a betegségek ellen, kitépte a tudatlanság töviseit, kiirtotta a hitetlenség őserdőit /…/” (http://www.katolikus.hu/). Mit írt Theodor apát? Nyelvével felszántja a lelkek talaját, kitépi a tudatlanság töviseit, kiírtja a hitetlenség őserdejét. A szentlecke értelmében pedig állhatatosan imádkozik. Én, az egyház áldásának kérőjeként, üzenetének tolmácsolójaként, szeretett második gyermeketek, Bertalan keresztelésekor rámutatok a lehetőségre, ami benne van már ebben a gyermekben. Neveljétek úgy őt, hogy nyelvével mindig jó talajt készítsen szerettei, környezete, a világ lelkében, törekedjen arra, hogy bő ismereteket szerezve másokból is kitépje a tudatlanság gyomját, engedjétek, hogy gazdagodjon a hit drága ajándékaival. Végül, de nem utolsó sorban neveljétek imádságra, hiszen sokszor ez válik utolsó megmentőnkké, amikor belekapaszkodunk egymásba, távolság ellenére is sikerül megfognunk egymás kezét és kimenekülnünk a veszedelemből.
Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkozzunk!…
Ámen.
Pap Gy. László 