XY
Tudtom szerint, minden egyházközségben az a szokás, hogy a konfirmáló ifjak szülei kitakarítják, majd feldíszítik a templomot, a konfirmálást megelőző napokon. Ha netalán tévedek, akkor ez az én hibám. Anyák, apák sepernek, port törülnek, ablakokat pucolnak, szőnyegeket porszívóznak, padlót mosnak, kézimunkákat keményítenek, virágkoszorúkat fonnak, némely helységekben még nyírfákat is állítanak a templom bejáratához. Teszik mindezt az erős férfiak és a gyenge nők. S mivel tudjuk, hogy a templomok ablakai általában elég magasan vannak a földtől, ahhoz, hogy egy nőnek csak úgy gyerekjáték legyen azt megpucolni, így legtöbb esetben szerepcsere történik. Nálunk az idén X és Y apukák voltak azok, akik felvállalták- kívülről az egyik, belülről a másik- ezt a szerepcserét. Becsületükre legyen mondva: nagyon jó munkát végeztek. Én meg is dicsértem őket, mert tudom, hogy mennyire fontos egy férfinak az önértékelés erősítés. Erre, az egyik feleség bejelentette, hogy most már ezentúl tudja biztosan, hogy ki is lesz otthon az ablakpucoló. – Jaj, ne, csak ezt ne tegye!- kiáltottam fel, mire a feleség elkacagta magát és megjegyezte: -Csak vicceltem.
Amúgy, ha jól belegondolok nem is olyan vicces ez az egész téma. Miután, mi nők, jól kiemancipálódtunk, és bebizonyítottuk, hogy mi mindenre vagyunk képesek: az autóvezetéstől el, egészen a vezérigazgatóságig, komolyan áttértünk a férfiakból „anyaimitátort” faragni. Mai modern világunkban leáldozóban van a macsó, az őskori harcos alkat, az igazi férfieszmény. Felbukkant a kívül is, belül is feminizálódott férfi, aki sokkal vonzóbb jelenség a mai nők számára, hisz sokkal empatikusabb, kellemes és figyelmes társ, megértő és gyengéd szerető, házias és odaadó apa, aki kedvesen elcseveg mindenről, mindenkor a feleségével. A 21. századi nők dobják az őskori maradványokat, a mogorva, zord, zárkózott, szótlan férfiakat, holott az „ilyen autisztikus jelleget a férfi nemi hormon a tesztoszteron magas magzati szintje eredményez”. (Szendi Gábor) Az ilyen férfi harcolni szeret és győzni. Az ilyen férfi célratörő és sikeres, aki gondoskodik a családja anyagi jólétéről és példakép a fiai számára. De ez mára már nem fontos, amikor mindezt egy nő is megvalósíthatja. A mai emancipált nő elvárja a férfitől, hogy szőrtelenítse magát, hogy kozmetikushoz, manikűröshöz járjon, hogy fesse a haját, hogy használjon ránctalanító krémet, hajdúsító sampont és legyen kockahasú, mellesleg pedig ne aléljon el a szülőszobában amikor átvágja a baba köldökzsinórját. Isten ments, ha kibújik a tökéletes apa szerepéből: ha nem pelenkáz, fürdet, cumiztat, sőt egyes lelkes és buzgó feminista anyukák elképzelése szerint, ha az apa, nem a mellkasára felszerelt műcicikből szoptat……..
Holott dr. Csernus Imre, neves pszichiáter így fogalmaz: „Az igazi férfi ki meri magát húzni, úgy közlekedik a mai gazdasági krízistől sújtott világban, hogy sugárzik róla a biztonság, az életöröm, a stabilitás, az erő. Akinek a nemi kromoszómája XY, az a hímnemű. Az még nem férfi. A férfi az, aki nemcsak fizikálisan néz ki annak, hanem aki maximálisan annak érzi magát, vállalva az emberi lét összes velejáró érzését, jót és rosszat egyaránt, nem félve egyiktől sem. Ez adja a belső békével ötvöződött rugalmasságot. Én ezt hívom férfinak, és ebből rendkívül kevés van. Ám ezt az állapotot mindenkinek lehetősége van elérni, mert mindenki maga dönti el, férfi akar-e lenni, vagy csak hímnemű.”
A nyolc megkonfirmált ifjúból egy lány és hét fiú volt. Vajon ebből a hét fiúból, hánynak sikerül igazi férfivá válnia?
Csak gondolkodom.
Benedek Enikő
Pap Gy. László 