2010.05.16 – Töredékes és tökéletes

Bibliai olvasmány: 2 Sám 22,16-29:


– általános beszéd 2010 –

Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. 1Kor 13, 9-10

Kedves Atyámfiai, testvéreim!

Ma tovább haladok Pál apostol gondolatmenetének ismertetésében, melyhez szorosan hozzáillesztem a sajátomat is. Amennyiben a megjelölt bibliai verset kiragadjuk szövegkörnyezetéből, s ezzel elfeledkezünk arról is, hogy az egész fejezetben a szeretetről beszél az apostol, akkor teljesen más irányba fordulnak gondolataink, illetve ennek függvényében tárgyalhatunk a töredékes megismerésről, és a prófétálásról, valamint a föléjük helyezhető tökéletességről. Azt azonban nem tehetjük meg, hogy elfordulunk az alapgondolattól, a szeretettől, hiszen nemcsak a fejezet egyes verseinek elemzése állt a kezdetben is célként, hanem az kell legyen a továbbiak során is.

A fentiek előrebocsátása után kötelességemnek tartom, hogy még egyetlen mondatban rögzítsem a rész szerinti, vagy töredékes ismerettel és prófétálással, valamint a tökéletességgel kapcsolatos meglátásomat. Mi, unitáriusok valljuk, hogy véges teremtményei vagyunk Istennek, ami elegendő ok arra is, hogy rész szerinti, töredékes legyen bennünk az ismeret, és hasonlóan működjön a prófétálással kapcsolatos megvalósításunk is. A tökéletességgel sem állunk sokkal jobban, bár több embertársunktól eltérően valljuk – éppen Jézus felhívásának köszönhetően -, hogy minden lehetőségünk meg van arra, hogy tökéletességre törekedjünk.

1). Lássuk először a megismerésre keresett gondolataimat! Van, aki egyetlen pillanatig sem kételkedik abban, hogy bármennyire igyekszik a legtehetségesebb ember is közöttünk, úgy sem sikerül neki megszereznie azt a tudást, ami megszűnteti ismeretének töredékességét. Előszeretettel hangoztatják még ma is, hogy az unitárius Brassai Sámuel (Torockószentgyörgy, 1797. június 15. vagy 1800. február 13. – Kolozsvár, 1897. június 24.) volt az utolsó erdélyi polihisztor. Ez egyfajta megnyugvást is jelenthet, hiszen utána senkinek nem sikerült megszereznie a minden területre vonatkozó, sokoldalú ismeretet. Ez igaz lehet a tudományokra, művészetekre, zenére, stb., de létezik a vallás világában is töredékes, melynek teljességére törekedhet bármelyikünk. Ennek egyfajta magyarázatát szolgáltatja a következő idézet: „Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is – ha «én» minden idegszálammal megtapasztalom milyen «te»-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a »jártál bennem» – «jártam benned» kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet – azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? – most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod – amit féltesz, amit rejtesz, azt adod – és azt fogadod el tőlem is.” /Müller Péter/

A megismerést másképpen is megszerezhetjük. Persze, ebben is újabb lehetőség rejlik. Eszerint, bizonyos „emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.” /Márai Sándor/ Saját véleményem is, hogy a töredékesség csakis abban az esetben szorul ki gondolkodásunkból, amennyiben átadjuk magunkat teljesen annak az életformának, mellyel közösséget vállaltunk. Ebben az esetben én és azok, akik Isten útját választottuk, egy egészen másféle irányultságot adunk megismerésünknek. Ezt Tolsztoj a következőképpen fogalmazta meg: „A valódi megismerést a szív adja, azaz a szeretet. Csak azt ismerjük, amit szeretünk.” Ebben az esetben itthon vagyunk, a vallás, a hit, a szeretet világában.

2). Másodiknak a töredékes rövid tárgyalásába kezdek. „Az idő homokját nem lehet megállítani. Az évek telnek, akár akarjuk, akár nem… de emlékezhetünk. Ami elveszett, az tovább élhet az emlékezetünkben. Amit hallotok, az lehet tökéletlen és töredékes, mégis kincs, ami nélkületek nem létezik.” /Christoher Paolini/ Az előbbi idézet mindenképpen két gondolatot ébresztett bennem. Az egyik a múltra vonatkozik, melyet vagy úgy mutatunk be, amilyennek a fellelhető források mutatják, vagy kicicomázzuk egy előre elképzelt meglátás szerint. Erről mondják némelyek, hogy „múltferdítés” történik ilyen esetben. Erről meg van a magányvéleményem, melynek itt nincs helye.

A másik gondolat kizárólagosan a gyülekezeti életet gyakorolni szándékozókra vonatkozik, de elsősorban is azokra, rátok, akik hallgatják beszédeimet. Szónoklataim magukon hordozhatják a töredékesség és a tökéletlenség jeleit, de nélkületek semmit nem ér. Vagyis nem a beszédeim, hanem a mindenkori hallgatóság jelenti az igazi kincset abban a folyamatban, melyben magam is törekszem a töredékesség megszüntetésére. Így hát két oldalról kell közelítenie a szeretetnek: tőlem és felőletek, mely aztán egy adott találkozási pontnál eléri a beteljesülést.

A magam részéről ezért élek gyakran a hála lehetőségével. Valahogy így: „Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.” /Márai Sándor/.

3). Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok is tökéletes – mondta Jézus (Mt 5,48). Ez egy megvalósítható, s így követhető emberi cél. Sajátunknak mondjuk, amikor erről beszélünk. „Élni annyi, mint törekedni előre, magasabbra, a tökéletesség felé, és el is érni.” – hangsúlyozta Paszternak. Továbbra is kérdés marad, hogy kinek mit jelent a felfelé, a magasabbra törekvés, vagy miben látja a tökéletesség elérését. Hadd emlékeztesselek mindenek előtt barátomra, akivel a mai napig erős szálakkal fűz össze valamilyen meghatározhatatlan kötelék. Sokszor kerestük magyarázatát ennek az ellentétekből is táplálkozó kapcsolatnak, de soha nem találtuk ésszerű indoklását. Azt viszont többször is megállapítottuk, hogy „A barátom sem tökéletes, és én sem vagyok az – így aztán tökéletesen összeillünk.” /Alexander Pope/. Milyen jó lenne, ha a világon ilyen könnyedén egymásra találnának a tökéletlen emberek, s ilyen természetességgel válnának barátokká.

Visszakanyarodva a vallás világához, elmondom, hogy számomra mindennél fontosabb Kant véleménye, mely pontosan meghatározza nemcsak az erkölcsi úton haladó egyén irányát, hanem az ember kötelességét is. Őt idézem: „Az erkölcsi törvény ily módon a legfőbb jónak, a tiszta gyakorlati ész tárgyának és végcéljának fogalmán keresztül a valláshoz vezet, vagyis ahhoz, hogy minden kötelességet isteni parancsként ismerünk fel, nem mint szankciókat, azaz egy idegen akarat önkényes, magunkban véve véletlenszerű rendelkezéseit, hanem mint minden egyes szabad akarat önállóan hozott lényegi törvényeit, amelyeket azonban a legfőbb lény parancsainak kell tekinteni, mert mi csak egy morálisan tökéletes (szent és jóságos), egyúttal mindenható akarattól remélhetjük a legfőbb jót, amelyet az erkölcsi törvény értelmében kötelességünk törekvésünk tárgyává tenni, tehát elérésében akkor reménykedhetünk, ha összhangban állunk ezzel az akarattal.” Tökéletesség = összhang Istennel!

Az előbb elhangzottak összegezéseképpen elmesélek egy történetet. Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (…) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (…) És azt gondolta: «Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem.» A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (…) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (…) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között /a madarat/. (…) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. «Miért jöttél?» – kérdezte a halált. «Hogy újra együtt repülhess a madaraddal» – felelte a halál. «Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele.» /Paulo Coelho/.

A töredékesség megszűnése, a tökéletesség megvalósulása sokak szerint más dimenziót igényel. Nem vitatkozunk velük, hiszen egész életünkben arra törekszünk, hogy itt és most éljük meg a szeretet teljességét, mely nem ismeri a töredékesség és tökéletlenség fogalmait. Szánjuk el magunkat végre és úgy kövessük az apostol felhívását, mint ahogy meghallgattuk és követjük Jézus tanítását. Ebben van a jövő teljességének ígérete. Ámen. Debrecen, 2010. máj. 16.

Van hozzáfűznivalója? Tegye meg nyugodtan!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s