18.

 

Gyönyörködöm a te beszédedben, mint, aki nagy nyereséget talált. 119. Zsolt 162

18.

Amennyiben a zsoltárost ismételem, akkor azt mondhatom, hogy naponta gyönyörködöm Isten beszédében. Igen, mert szava egészen más, mint általában az embereké. Nem követel, nem marasztal el, nem bánt, de főként nem szúr szavaival. Mindig kedvesen, édesanya kedvességével szól hozzánk. Ha örömünk van örömmel, ha pedig bánatunk, akkor vigasztalóan bátorít. Soha nem közelít tolakodóan hozzánk. Mindnyájunknál türelmesebb. Sokáig vár az első jelre, melyet közeledésünk szándékaként kimutatunk irányában. És úgy-e, milyen boldogok vagyunk, amikor kellemes szava megérinti szívünket. Amikor szinte átölel vigasztalásával, s úgy ringat bennünket, mintha édesanyai ölben lennénk. Mintha édesanyánk cirógató hangját hallanánk: „Drága kicsi gyermekem!”