, ha magyar? És ha unitárius?
– általános beszéd –
Ha rabszolgát öklel föl az ökör vagy rabnőt, akkor adjanak urának harminc ezüstpénzt. 2Móz. 21,32
Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Mt. 16,26
Kedves Atyámfiai, szeretett Testvéreim!
Valaki, nem olyan régen szerényen figyelmeztetett két valóságra. Az egyik, hogy beszédeim során nem fedezte fel mondataimban a nemzeti öntudat erősítését. A második pedig, hogy messzemenően elhallgatom azokat a szívszorító gondolatokat, melyek a szülőföldre vihetnék vissza azokat, akik rég- vagy közelmúltjukban hagyták maguk mögött azt. Már most ígérem, hogy mindkét témában elmondok egy-egy beszédet – legalább. Ma az első téma van soron.
Három kérdést feszegetek: Mit ér az ember? Mit ér az ember, ha magyar? És mit ér az ember, ha unitárius?
Világnézeti, vallási, nemzetiségi és magatartási összetevői vannak a feleletnek. Akarattal választottam két alapgondolatot, s nem az a mai célom, hogy ezek boncolgatásába kezdjek, hanem hogy segítsenek azok a későbbiek megértésében. Ismerős a harminc ezüstpénz története Júdás árulásának eseményéből. Tény, hogy ennyit ért egy rabszolga, vagy rab asszony. Ennyit fizettek értük akkor. Most viszont megismételhetjük az előbbi kérdést.
Mit ér az ember—kérdezem Wass Alberttel: „/Mit ér a könny s mit ér az ember,/ /ha úgyis meg kell halni egyszer,/ /s elvész a szó és nem marad/ /csak egy tenyérnyi hely a föld alatt,/ /rothadó hús, szétfoszló csont:/ /Voltam. Éltem. Meghaltam. Pont./” (Wass Albert)
Az anyagelvűség mérlegén annyit ér az ember, amennyi anyag /vas, só, víz, mész, grafit, stb/ van benne. Egy amerikai tudós szerint egy közepes testalkatú ember szervezetében lévő anyagok összértéke 98 cent. A Biblia drágábbra tartja a színaranynál. Az emberek általában értékelik munkája, tudása, vagyona, befolyásos állása, politikai hovatartozása, nemzetisége szerint. Irányelv a haszonelvűség. A keresztény etika szerint nincsen ára, mert Istenhez hasonló „kiemelt” helyzete van a teremtmények között. Az ember eladhatja magát egyéni érdekeinek megfelelően, de az ember nem árazható be egyetlen pénznemben, vagy valutában sem.
Az ember értékét értelmi, érzelmi és akarati világa hordozza cselekedeti megnyilvánulásaiban. Jelleme és erkölcse súlyt ad értékének. Értéke nem mérhető a szokványos értékrenddel, mert a belső értéke az ami meghatározza helyét, súlyát az emberség mérlegén.
Mit ér az ember, ha magyar– kérdezem ezt most Adyval: „/Uram, az én rögöm magyar rög,/ /Meddő, kisajtolt. Mit akar/ /A te nagy mámor-biztatásod?/ /Mit ér a bor- és vér-áldomás?/ /Mit ér az ember, ha magyar?/” (Ady Endre) Szerintem, mint ember ugyanannyit, mint más nemzet fia. Minden nemzetnek ugyan van egy külön „mérője”, így a magyarnak is. Az első az, hogy embernek üsse a mértékét— Tamási Áron szerint. A másik meghatározója az értékének az öntudat. „Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan, mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé – és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd.” (Elbert Hubbard) Ne született, hanem öntudatos magyar legyen, aki nem a szűk közössége, hanem az összmagyarságban tud gondolkodni és cselekedni. A világpolgár-magyar az emberiség számára lehet nagy érték, de magyarság-értéke devalválódott. A történelmi és a földrajzi helyzettudat, valamint a mindenkori helyének az ismerete az értékrendben benne van. Értékes az, aki pillanatnyi érdekeit nem helyezi előbbre magyarságánál. Értékét emeli cselekedete, értékéből levon a falnak fejjel menő „vak-magyar”. Értékesebb az, aki a nagy közösségért tesz, értéktelen a közömbös, aki holnap más nemzet világszámát emelheti. A nemzeti, nemzetiségi mérlegen mindent megér az ember, ha magyar, ha a megmaradást, az öntudatos megmaradást munkálja.
Sokkal nehezebb arra a kérdésre válaszolnunk, hogy mit ér az ember, ha unitárius? November elején az egyik közösségi oldalon megjelent egy vers Lator László tollából KÍGYÓ LÉGY ÉS SZELÍD GALAMB címmel. Hadd idézzem a verset azok számára, akik nem olvasták: „/Most egyre sűrűbb lesz a zaj./ /Fullasztó hosszú éjszakák/ /öldöklő fénye villogat/ /a meghasadt felhőkön át./ /Görgeteges hegyéleken/ /botladozó, meghallod-e,/ /ha a kopár sziklák fölött/ /szélvészként zendül az ige?/ /Most minden út hamis lehet,/ /fontold meg jól, hogy merre mégy./ /Vigyázz, nehogy szándéktalan/ /elleneidnek pajzsa légy./ /Nyitott szemmel köszöntsd a jót,/ /s ne imádj bamba szenteket./ /Kígyó légy és szelíd galamb,/ /amint rendeltetett./ /Szegd föl sebzetlen homlokod,/ /hadd lássák: nincsen rajta bélyeg./ /Majd fel is oldoznak talán,/ /ha bűntelenül elítélnek./” Ajánlom szeretettel, hogy otthon akár többször is olvassátok el ezt a verset mielőtt levonnátok végzetesnek számító következtetéseiteket.
A hitelvek keretében méretik a vallásos ember. A hitelvek értéke, ha szabad ezt így használnom, szabják meg a vallásos, és így az unitárius ember értékét. Kevesebbet ér-e az unitárius hitelv, mint a más keresztény felekezeteké? Nem. Bizonyos szabadságot enged az ember egyéniségének, szellemi „minőségének” is. A többi felekezet ezt nem tudja megtenni. Korlátozza azt, akiből a világon nincsen kettő egyforma, az embert. Szigorúbb, vagy enyhébb eszközeivel a hit és az értelem szabad mozgását korlátozza. Előbb a közösség, aztán abban a hívő jelszóval uralkodni akar a hívein. Mindezeket az unitárius egyház hitelveiről, ilyen kiélezetten nem mondhatjuk el. Az unitárius ember szabadabb, lehetősége van, hogy értelmi, érzelmi adottságait összehangolja és a hitben azt fogadja el, amit ért, és azt értse, amit hisz. Nem kerül ellentétbe önmagával a hit korlátai miatt. Az emberségben, az önmagával való békességben, az önmegvalósításban tehát az a tény, hogy valaki kölöncök nélküli unitárius, értékben többet ér, mint egy jehovista, vagy katolikus keresztény. Unitáriusnak lehet születni, de csak annak az unitárius embernek van nagyobb értéke, aki unitárius tud lenni értelmi-érzelmi és akarati világában.
Végül pedig néhány gondolat a második szentlecke üzenetével kapcsolatosan. Tudjuk, hogy Jézus kissé másabb összefüggésben használta megjegyzését. A fentiek ismeretében viszont szembe kell nézzen mindenki önmagával, s meg kell állapítania, hogy mennyit ér csakugyan, mint ember, mint magyar, s mint unitárius.
Nem mondom, fontos lehet sokak számára a külső látszat. Énekelheti valaki szívre tett kézzel harsányan, egymás után az ismert himnuszokat, de lényegében nem az a fontos, hogy mi mekkora magyarnak látjuk őt, hanem hogyan válaszol közössége érdekeire. Jó ízűen fogja-e énekelni egy következő alkalommal más nemzet himnuszát? Na, és elveszíti-e majd saját lelkét is, ha unokája nem fog tudni magyarul? Vagy éppen rock stílusban énekeli valamelyik mosolygó új keresztény gyülekezetben a túlvilágot dicsőítő énekeket?
„Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét… mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak… Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.” (Márai Sándor)
Ember tud-e lenni valaki, ha unitáriusként magyar, vagy inkább magyarként tud unitárius lenni? Talán unitáriusságában és unitáriusságával a kérdés hármas kategóriájában többé tud válni, mint bárki más. Mennyit érek tehát, mint ember, mint magyar és végül, de nem utolsó. sorban, mint magyar unitárius? Én sejtem az őszinte választ. Te minden bizonnyal tudod. Ámen.
Pap Gy. László 