Unitárius álláspont

A történelem folyamán az unitárius felfogás mindig a hatalmasok önkényével állott szemben, aminek következtében állandóan a szabadságra vágyott. 1879-ben, Debrecenben az egyik református püspök a következőket mondta: „Nem szeretem az unitárius nevet, mert az unitárius egy olyan ember, aki soha sem mondotta ki az utolsó szót”[12].

Az unitárius álláspontot a szabadság vágy teremtette meg, azaz, hogy minden lélek szabadon keresse Istent. Ez a felfogás egyenesen Jézus tanításából származik, aki megláttatta velünk Istenben az Atyát, aki minden teremtményével szemben a szeretetet és a jóságot sugározza. Az unitáriusok számára mindennél fontosabb, tehát, hogy Istenről a Jézus tanította képet alkossuk meg. Jézus Isten-fogalma a legtisztább egységet láttatja meg velünk. Ezt azonban minden unitárius egy kiegyensúlyozott életben látja megvalósultnak, melyet az értelem, érzelem és akarat összhangja tesz teljessé.

Jézus személyével kapcsolatosan az unitárius vallás elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor személyében egy igaz, tiszta embert, egy Isten akarata szerint cselekvő embert fedezett fel. Egyesek azt hangsúlyozzák, hogy Jézusban az „isteni embert ismerhettük meg”[13]

[12] Alex. Gordon:I.m. 131. Old.

[13] Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése. 11. Old.

********************************************

Forrásmunkák

1. Dr. Erdő János: Teológiai tanulmányok – 1986
2. Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése – 1934
3. Dr. Varga Béla: Hit és vallás – 1948
4. Unitárius Káté – 2000
5. Dávid Ferenc mártír-halálának 375-ik évi emléke – 1954
6. Négyszázév 1568-1968 – 1968
7. Jakab Elek: Dávid Ferencz emléke. – 1879
8. Dr. Varga Béla: Ami örökkévaló Dávid Ferenc életművében – 1930
9. Dr. Varga Béla: Unitárizmus és individualizmus – 1931
10. Vári Albert: Unitárizmus és racionalizmus – 1931
11. Dr. Erdő János: Unitárius egyháztörténeti kurzus.

Pap Gy. László