– általános beszéd –
„Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.”
Zsid 11, 3.
Kedves Atyámfiai, Testvéreim! Isten áldásai közé sorolom, a világot, melyről ma értekezem. Korábban cseréltem néhány gondolatot visszamaradt atyámfiaival, amikor meggyőződtem, hogy amilyen bonyolult a téma, olyan nehéz megközelíteni. Nincs ellentmondás e kijelentésben, mert semmi sincs olyan közel hozzánk, mint éppen a világ, hiszen benne élünk, mégis olyan távolinak tűnik sokszor.
A szentlecke ismétlésekor gondolhattatok a vezérgondolatra, mely jellemzi beszédemet: Hit által érthetjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtődött. Mindez azért lett, hogy különbséget tehessünk a látható és láthatatlan világ között. Sokat gondolkodtam azon, hogy emberi világunkat a lehető legkedvesebbnek mutassam, úgy, hogy mindenkinek elnyerje a tetszését. Sajnos azonban, nem minden esetben sikerül elmondanom, amit atyámfiai elvárnak tőlem. A világról történő felfogásomban három szemlélet vezet, s remélem, hogy a világról szóló prédikáció elnyeri a többség tetszését.
1). A szentlecke sugallta gondolat a teremtésre vonatkozik. Ezt egy megjegyzéssel kell megelőznöm. Azzal ugyanis, hogy Isten létezett a világ teremtése előtt. Megkérek szépen mindenkit, hogy lehetőség szerint – a szentlecke értelmében – használjuk hitünket, mert ellenkező esetben nem sokra juthatunk az észérvek felsorakoztatásával. Ez azonban közel sem zárja ki a tényt, hogy a világ és a körülötte forgó dolgok ne gyökereznének valóságalapba.
Mielőtt hegyek lettek és föld, és világ formálódott, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten (90. Zsolt 2.) – olvassuk a zsoltárban. A hitből fakadó kijelentés énekké minősül, s így teljességgel csünghetünk a zsoltáros szaván. Miért is kellene abba a furcsa gondolkodásmódba kergetnünk magunkat, miszerint Isten napjai a teremtés előtt unalmassá váltak, és azért gondolt a világ megteremtésére! Hisszük tehát, hogy Ő létezett öröktől fogva, s mint a végtelen Szellem, kész volt megalkotni egy véges tulajdonságokkal felruházott világot.
Távol áll tőlem, hogy felsorakoztassam a Biblia, teremtésre vonatkozó helyeit, sőt, magát a teremtés történetét sem ismertetem. Hanem nézem és láttatni akarom azt a világot, melyről azt mondjuk, hogy Isten alkotása és véges. Csakugyan Isten alkotása ez, de minden ellenkező vélemény ellenére sem véges a világunk. Kérlek, figyeljetek a következő bibliai idézetre: Isten teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcsességével, és ő terjesztette ki az eget az ő értelmével (Jer 10, 12.). Nagyon rövid időn belül, négy fontos tudnivalóval találkoztunk: hit, erő, bölcsesség és értelem. Olyan tulajdonságok ezek, melyeket megtalálunk ebben a teremtett világban.
Használjuk, tehát a hitünket és gondoljuk el, micsoda erőre volt szüksége Istennek, hogy megteremtse a földet. Óriási bölcsességre is szükség volt ahhoz, hogy megteremtődjön ez az egész világ. Érdekes a társítás, hiszen a felfelé, ég felé való törekvéshez főleg a hitet és kevésbé az értelmet szokták használni az emberek. Nekünk, unitáriusoknak ajánlotta Jeremiás próféta, hogy használjuk értelmünket, amikor Isten egére nézünk, hiszen Ő is értelemmel teremtette azt.
Végül pedig, de nem utolsó sorban nézzünk magunkra, gyermekeinkre, unokáinkra, erre az egész élő-nyüzsgő világra, mely körül vesz minket. Életünk kútfejévé (36. Zsolt 10.) vált Isten. Teremtő társaivá alkotott, hogy Ő általa éljünk, mozogjunk, legyünk (ApCsel 17, 28.). Azt tanácsolom tehát, hogy emeljük fel szemeinket a magasba, nézzünk végig jól egymáson és lássuk meg, hogy ki és miért teremtett minket (Ézs 40, 26.).
2). E teremtett világnak nagyon szép és látható rendje van. A látható és láthatatlan keveredése sokszor megzavarja gondolatainkat. Isten mindent szépen formált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, amit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig (Préd 3, 11.). Vajon, e megjegyzés azt jelentené, hogy akkor nekünk nem is kell törődnünk a világ dolgaival? Ebben az esetben hol marad az előbbi megállapítás lényege? Minek kell akkor a hit, az erő, a bölcsesség és az értelem? Éppen ez az, amit át kell értékelnünk. Isten kezdettől fogva azt akarta, hogy megértsük terveit, teremtési munkájának folyamatosságát. Ellenkező esetben csakugyan nem sok szükség lenne erre a teremtett világra. Itt kell megemlítenem, hogy minden ellenkező felfogás ellenére is, Isten megtartja a világ szép rendjét. Néhány gondolat erre:
Isten fegyveres erő nélkül tart meg minket békességben a földön (1 Sám 17, 41.); – élettel és szeretettel ajándékoz meg (Jób 10, 12.); oltalmazza a jövevényt, táplálja az özvegyet, árvát (146. Zsolt 9.); Ő ad búzát, mustot és olajat (Joel 3, 19.). Ezekért örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben (Lk 1, 47.).
A fenti megjegyzések határozottan szemléltetik egyik oldalon az isteni gondoskodást, másfelől azt, hogy ezek nélkül káosszá válna az egész világ. A világ életében van néhány nélkülözhetetlen törvényszerűség: békesség, túlélés, könyörület, öröm. Olyan jellemvonásai ezek a világnak, melyek nélkül elképzelhetetlen fennmaradásunk. Fegyverrel, vagy a nélkül békességet kell teremteni, mert máskülönben földönfutóvá, világtalanná válhatunk. A Jézus által imádságban is megfogalmazott mindennapi kenyér komoly szerepe itt megint megjelenik, hiszen sok ember számára a túlélést jelenti a betevő falat. A világ rendjéhez szorosan hozzátartozik a könyörület gyakorlása, és mindaz, ami e fogalomba belefér. A lényeg, hogy könyörületes, és szeretetteljes legyen szívünk egymáshoz. A végső és elmaradhatatlan törvényszerűsége ennek a világnak, az öröm. Én nem arra a fülig szaladó, erőltetett mosolyra gondolok, mely abszolút nem feltételezi a tiszta örömöt, hanem arra figyelek, amit pl., egy édesanyának jelent a szülés után, amikor keblére helyezi gyermekét. Igen, ez öröm a javából. És öröm természetesen az is, hogy földi támaszaink mellett olyant tudunk magunknak, Aki soha nem inog meg, érzületében, vagy az idő múlásában. Ő a világ rendjét kezében tartó, gondviselő Istenünk.
3). Mai beszédem befejező részében arról szólok, hogy Isten tökéletes tettei meglátszanak a világban. Ami Istenben láthatatlan, a világ teremtésétől fogva, az ő alkotásaiból meglátszik (Róm 1, 20.) – mondja Pál apostol. Nincs okunk kételkedni ebben a kijelentésben. Csodálatos megállapítás ez. Emlékeztetni szeretnélek arra az általános követelőzésre, miszerint sokan arra kérnek minket, hogy valamiképpen mutassuk meg Istent, s akkor hisznek benne. Sőt nem csak látni, hanem megérinteni is akarják Őt. Kétségbeesett próbálkozásokat teszünk, amikor hitünk alapját, Istent ilyenképpen igyekszünk megmutatni a kételkedő és hitetlen embertársainknak. Minden bizonygatás végére azonban odakívánkozik a megjegyzés: Hinni kell benne, különben hiábavalóvá válik minden magyarázkodás. A láthatatlant nehéz láthatóvá, és megfoghatóvá tenni. Nekünk, embereknek ez nem is sikerülne soha. Ami azonban számunkra lehetetlen, az egész könnyedén lehetséges Istennek. Éppen a miatt, mert Ő a láthatatlant teszi láthatóvá. Hogyan? Tökéletes alkotásai útján. Az egész teremtési folyamat, mely ott kezdődött, hogy a semmiből állt elő ez az egész világ, egy olyan kézzel fogható bizonyíték, melyhez hasonlót nem lehet említeni. De nézzünk csak ismét magunkra, az emberre általában, aki a teremtés koronájává vált. Isten a tökéletesség útjára helyezte őt, hogy a láthatatlan világ eszközeivel valósítsa meg maga körül a látható világot. Egy példát említek a sok közül: Általában a szeretetben megfogant gyermek az új idők vívmányainak boldog alkotója és örököse lehet.
Hinnünk kell abban, hogy a látható világ mögött áll egy másik. Ezt is életre kell hívnunk, azért, hogy érvényesülhessen bennünk a tökéletességre való törekvés Az emberiség fejlődése bebizonyította, – akarva-akaratlan, – hogy az isteni tervnek közeli munkása volt és marad az ember.
Összefoglalva a ma elmondottakat, megállapítom: Nyugodt lelkiismerettel hihetjük, hogy Isten a világ teremtése előtt létezett, s Ő nem unalomból, nem kedvtelésből, hanem céllal vállalta e világ formálását. Világunkat szép renddel teremtette és olyan tökéletesítési akarattal, hogy jól érezhessük benne magunkat. Rajtunk áll, hogy milyenné tesszük továbbra ezt a világot. Jólét, vagy örökös szenvedés helyévé.
Legyen, hogy mindaz, ami még jelen pillanatban a láthatatlan világ tartozéka, hamarosan nyilvánvalóvá váljon látható világunkban.
„Amíg élet van az emberben, tökéletesítheti magát és szolgálhat a világnak. De a világnak csak az által szolgálhat, ha tökéletesíti magát, és csak akkor tökéletesítheti magát, ha a világnak szolgál.” (Tolsztoj). Ámen.
Pap Gy. László 