Rövid magyarázat

01.	Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Péld 4,23.	Kérlek, tehát, hogy még egyszer figyeljünk saját szívünkre. Annak dobbanására. Ne az foglalkoztasson, hogy időnként kihagy a verése, s ne mondjuk, hogy ezért nem futja a másokra történő odafigyelésre. Ne mondjuk, hogy elég saját gondunk, nehézségünk, hiszen sokan vannak még közöttünk, akik számítnak segítségünkre, akik soha nem gondolkodtak el azon, hogy mi sem bírjuk erőnk felett a terheket. Ne feledjük, hogy „Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük. (Róm 15,1). Szolgált eddig is a szívünk, s számíthatunk arra, hogy Isten segítségével ezután is végezni fogja feladatát, csak mi szabjuk meg neki a tevékenységi területet. „Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja! (Mt 24,46).
02.	/…/ Az Úr áldása rátok! /…/129. Zsolt 8.	Arra kérünk benneteket, hogy ne az áldásokért, hanem kötelességből és szeretetből adjátok meg a császárnak, ami a császáré, de Istennek is, ami Istené
03.	/…/ ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem. 2 Sám 14,4-19.	Arról szólok, hogy Isten előtt kedves minden lélek, még az is, aki a legnagyobb számkivetettségben éli életét. Ez nem azt jelenti, hogy Isten mindenképpen pártfogása alá akarja venni a bűnöző gyilkosokat, hanem arra figyelmeztet a hasonló történetekkel, hogy a hidegvérrel gyilkoló embernek is van édesanyja, akinek éppen olyan keservesen fáj gyilkos gyermekének tette, mint amiképpen fáj megölt gyermekének elvesztése. Arra is figyelmeztet a történet, hogy ezekben az összefüggésekben a fájdalom kizárja a bosszú vágyát. Az egyforma fájdalomban, melyet érez az édesanya, csak az marad hátra, hogy bizakodó maradjon az egyik seb esetleges begyógyulásában. Tudja az édesanya, hogy vesztésre áll, de szeretné, ha nem kellene elveszítenie mindkettőt gyermekei közül. Így tiszta marad a vágy.
04.	… nap és éjszaka meg nem szűnnek. 1 Móz 8, 22.	Világosodik. Az ég alján megjelenik a pirkadat. Új napra ébredtünk. Néhányan templomba igyekeznek, mások pedig a harangok zúgása miatt fülükre húzzák a paplant. Néhányan imádkoznak az otthon maradottakért. Hiszik, hogy amennyiben saját maguknak nem is, de szeretteiknek Isten akaratából lesz holnapja. Hiszik, hogy a holnapban lesz egészségük a kenyérkereséshez, a betegségek távoltartásához, hitük és reménységük erősödik szebb napokból álló jövendőjükben. Talán valóra válik néhány álom is!
05.	A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán. Ézs 57,19.	“Nagy dolgot”   cselekedett velünk ismét Isten. Lássuk meg, hogy a fentiek mellett megadta minden unitárius ember számára, hogy, amennyiben megszületett benne a belátás, akkor elsétáljon a templomba, legalább egyszer egy évben megnyissa száját imádságra, bizonyságot tegyen, s hallja az egész világ, hogy Isten megteremte ajkunkon a hála gyümölcsét. Legyen, hát gyógyír, vigasztalás, őszinte hálaadás az elmondott fohász.
06.	Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené. Mt 22,21.	Adjuk meg Istennek azt, ami az Istené! Vajon van-e fontosabb követelmény – Jézus mai tanításában annál, mint megélnünk az Isten iránti őszinte tiszteletünket? Azért tartom fontosnak e kérdés feszegetését, mert Isten sokban különbözik tőlünk. Kemény a fogalmazásom, de hűen érzékelteti gondolataimat. Mi lehetünk időnként képmutatóak egymással szemben. Talán fel is figyelünk néhányan erre, mint ahogy Jézus is megtette a farizeusok tanítványaival, illetve a Heródes pártiakkal. Tőrbe is csalhatjuk egymást fondorlatos megjegyzéseinkkel. Nagy tévedésben vagyunk azonban, ha feltételezzük, hogy megtéveszthetjük Istent, mint ahogyan embertársainkat.
07.	Aki azt állítja, hogy a világosságban van, de testvérét gyűlöli, az még most is sötétségben van. 1 Jn 2,9.	Testvéreim, nem állítom, hogy könnyebbé válik életünk, ha kizáróan a szeretet jegyében cselekszünk. Egyáltalán nem ámítok senkit sem azzal, hogy könnyebben hozzájutunk álmaink megvalósulásához. Egyet azonban igenis tudok, s ennek hangsúlyt is adok, mert régóta megszületett bennem a tapasztalat, – ami legalábbis engem illet – , hogy én nagyon jól meg vagyok harag és gyűlölet nélkül is. Tapasztaltam, hogy haraggal nem örülhetek semminek és boldoggá sem válhatok. Nem történik meg otthon, a bezárt ajtó mögött, szűk családi körben, s még kevésbé, ha kiléptünk életünk színterére.
08.	Aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be. Mt 15,8.	Ne essék félreértés! Nem akkor birtokoljuk Jézus viselkedési módját, amennyiben befogadunk egy igen kedves arcú, ártatlan gyermeket, hanem az a cél, hogy olyanokká válva befogadjuk egymást!
09.	Áldott leszesz bejöttödben és áldott leszesz kimentedben. 5 Móz 28, 6	Ki az olyan ember, akin megpihen, vagy akin megtalálható Isten áldása? Azok, tehát, akik szeretik Istent, akik bíznak benne, akik megtartják Isten parancsolatait, akiket ő igazaknak minősít, akik képesek megbocsátani embertársaiknak, akik irgalmasak embertársaikhoz, akinek adakozó jókedvük előtérbe kerül, akik az ő dicsőségét szolgálják. Végül pedig általában minden emberen megtalálható Isten áldása, aki valamilyen munkát végez, és magán hordozza a bizakodó ember hitét.
10.	Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. 119. Zsolt 105.	Az igaz, hogy közülünk nagyon sokan élnek testi- és lelki sötétségben. Jól jön mindig egy kis segítség. Kérjük értük Istent, de magunkért is, hogy fogja meg kezünket és vezessen ki minket drága világosságára. Jöjjön és biztató, vigasztaló szavával gyújtsa meg szövétnekünket, hogy világítson a sötét éjszakában, s vesse rá reménysugarát fájó szívű, gondterhelt testvéreink megszomorodott útjára
11.	Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem. Jób 29, 14.	Képzeljetek el egy hangos kiáltást, mely kettétörik. Vagy a miatt, mert bekövetkezik a fájdalmas vég, vagy tenyerével eltorlaszolja valaki a már elindult hangot. Ilyenek a mi nyögéseink is az élet kínzása alatt, melyeket csak mi tudunk irányítani. A sok kín-kiáltás helyett válasszunk egy-egy csendes imádságot, mellyel biztosan elérjük Istent nyomorúságainkban, szenvedés teli nyögéseink csendes sóhajjá változnak át, és tehetetlenségünkben is minden régi, megélt szeretet egyetlen nagy öleléssé változik át.
12.	Bő gabona legyen az országban, a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. 72. Zsolt 16.	Életünk céltudatos kívánsága tavasz kezdetén, hogy: Legyen meg mindenki, hűségesen, jól elvégzett munkájának a gyümölcse, legyen bő gabona az egész országban, s idő érkezésével, a hálaadás előtt békességben arathasson Isten kéklő ege alatt az egész, munkás emberiség.
13.	Emberi kötelékekkel vontam őket, a szeretetnek köteleivel…”                                    (Hós 11,4)	Kötőfékkel látják el a kipányvázott lovat. Szabadságától fosztják meg a megláncolt kutyát. Kötelékekkel erősíti magát sziklához a hegymászó. Zsinórt von maga után a mélybe merülő barlang-búvár. Stb. Földi értelemben kötelékekkel szoktuk magunkhoz kapcsolni szerelmünket. Első ilyen kötelék, melyet szerelmi vallomásnak nevezünk, s amelyet megtettünk kedvesünknek titokban a mogyoró bokrok alatt. Köteléknek számít az első gyűrű, melyet felhúztunk kedvesünk ujjára. Kötelék a holtomiglan eskü, melyet Isten és gyülekezet előtt tettünk hitvesünknek.
14.	Ez az az asztal, mely az Úr előtt áll. Ez 41, 22.	Az úrasztaláról egy darab kenyér és egy közös pohárból származó egy korty bor illet meg. Ez jelenti a közös étkezés áldását. Az ünnepi, megterített asztal pedig sokszor roskadozik az enni-innivalótól, melyek láttán kísértésbe eshetünk, s akár félholtra ehetjük, ihatjuk magunkat.
15.	Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben. Péld 23,26.	Isten nem szívünket akarja, de megváltoztatni azokat az érzéseket, melyek benne vannak. Nem plasztikai műtétet akar végrehajtani arcunkon, hanem igazira változtatni azt a képet, melyet az esetleges kétszínűség rajzolhatna oda. A kőszívet akarja hússzívre kicserélni, de fájdalommentesen, hogy mi és embertársaink is boldogabbak lehessünk.
16.	Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás? Jób 4,7.	Kimondjuk-e mindannyian, hogy a becsületért, a megbecsülésért szállunk síkra? Amennyiben igen, akkor ezzel a hittel élhetünk a világ bármely sarkában, s nem marad más kötelességünk, mint folyamatosan, de szorgosan éljünk a becsület követelményei között. Vigyázzunk arra, hogy sem koholt vádak alapján, sem valós tények birtokában ne gázoljunk senki becsületébe. Hagyjuk, hogy mindenki, saját maga legyen ebben is becsületének munkálója, éppen az által, hogy megbecsüli, vagy elhanyagolja mások életét. Ne feledjük, tehát, hogy soha, senki nem ment tönkre ártatlanul, s a becsületes embert nem érheti pusztulás.
17.	Gyönyörködöm a te beszédedben, mint, aki nagy nyereséget talált. 119. Zsoltár 162.	Amikor pedig megadja Isten a kérve-kért szükségünket, akkor jutottunk el különös szerzeményünkhöz, mely felér a zsákmány, a nyereség örömével. Sőt, mi több, messze felülhaladja azt, mert soha, egyetlen percig sem kell rettegnünk azért, hogy a következő pillanatban bekopognak ajtónkon, s bilincsbe verve visznek el mindaddig, míg meg nem fizetünk tettünkért. Amennyiben egyszer megkaptuk Isten atyai szeretetét, azt többé soha, senki el nem veszi tőlünk. S ha számon kérik valaha, hogy honnan van bennünk ez a szeretet, akkor meg lehet rá a válaszunk: Istentől kaptuk ráadásként életünk mellé.
18.	Gyönyörködöm a te beszédedben, mint, aki nagy nyereséget talált. 119. Zsolt 162	Amennyiben a zsoltárost ismételem, akkor azt mondhatom, hogy naponta gyönyörködöm Isten beszédében. Igen, mert szava egészen más, mint általában az embereké. Nem követel, nem marasztal el, nem bánt, de főként nem szúr szavaival. Mindig kedvesen, édesanya kedvességével szól hozzánk. Ha örömünk van örömmel, ha pedig bánatunk, akkor vigasztalóan bátorít. Soha nem közelít tolakodóan hozzánk. Mindnyájunknál türelmesebb. Sokáig vár az első jelre, melyet közeledésünk szándékaként kimutatunk irányában. És úgy-e, milyen boldogok vagyunk, amikor kellemes szava megérinti szívünket. Amikor szinte átölel vigasztalásával, s úgy ringat bennünket, mintha édesanyai ölben lennénk. Mintha édesanyánk cirógató hangját hallanánk: „Drága kicsi gyermekem!”
19.	Ha hálaadással eszem, miért szidjon azért valaki, amiért hálát adok? 1Kor 10,30.	Istenem, mindenkor hálát fogok adni neked, ha „kenyerem kőkemény is lesz és tüzek égnek szívem peremén” azért, hogy nyugodtan, te benned való hittel egyem meg azt és tűrjem a fájdalmakat a szidalmak miatt.
20.	Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mt 16,24.	Számukra gyönyörűséget jelentenek a parancsolatok betartása nyomán megszületett dicséretek, s az azokból fakadó elégtétel. Éppen ezért a ma unitáriusaiként felvállaljuk Jézus feltétlen követését. Nem fogadkozunk, nem teszünk világot megrengető ígéreteket, de valljuk, hogy nem leszünk sem szülő, sem rokon, sem nemzet, sem Jézus, még kevésbé Isten tagadók. Felvállaljuk, hogy időnként megrendül hitünk vezetőinkben, egyházunkban, annak életvitelében, adott embertársainkban, de vallásunkban, Jézus tanításában még soha nem csalatkoztunk.
21.	Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg! Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg Préd 5,3-4.	Egyéni meggyőződésem, s tapasztalati tényezőkön nyugszik ez a meglátás, hogy a fogadalmak, ígéretek, esküdözések tekintetében nincs különbség férfi, nő, vagy ifjú között. Nem lehet döntő egyetlen élethelyzet sem arra, hogy a fogalmak valamelyikével feloldjuk a kellemetlen állapotot. Nem lehetünk annyira megrészegültek az örömtől, vagy a boldogságtól, hogy elhamarkodottan, átgondolatlanul tegyünk ígéreteket, s főként olyanokat, melyek beváltására soha nem kerülhet sor.
21.	Mert az öröm is, a gond is Istentől van. Préd 2,25.	Vannak, akik gondosan elrejtették ajándékaikat, bár olyanok is vagyunk, akik még mindig nem tudjuk, hogy pénztárcánkhoz mérten mivel is fogunk kedveskedni szeretteinknek. Így, vagy úgy megoldjuk ezt a kérdést. Vagy szerényen, vagy gazdagabban, de összeállítjuk karácsonyi ajándékaink sorát. Ma azonban egy igen fontos ajándékozóra, Istenre kell figyelnünk, hiszen egészen másabbak az ő ajándékai. Sőt, csakis abban az esetben fedezzük fel ezeket, ha komolyan ráfigyelünk arra, hogy miket is kapunk tőle. Persze ma sincs időnk arra – de nem is fontos -, hogy egész évben kapott, vagy kapható ajándékainkat felsoroljuk, hanem két, nagyon fontosra, az örömre és a gondra összpontosítsunk. Igen, jól hallottátok Testvéreim. Nemcsak azért, mert így gondolja a Prédikátor, hanem valóban a gond is Istentől származik, s nem akármilyen formában, hanem ajándékként.
22.	Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megdicsőítem őket, és nem szégyenülnek meg. Jer 30,19.	Hálásak vagyunk, hogy ma is megmutatta Isten irányunkban az ő megmásíthatatlan szándékát. Megmutatta, hogy soha nem fog megszégyenülni egyetlen ember sem, aki bízik benne. Hálát mondunk neki, hiszen meggyőződésünk, hogy nekünk van szükségünk erre a hálaadásra, hogy olyan biztonságunk legyen, mint Isten, akire bármikor számíthatunk, s aki miatt nem kell félrevonultan szégyenkeznünk származásunk, vallásunk, sem akarata szerinti életünk miatt.
23.	Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának. Mt 22,2.	Lássuk meg Isten jó szándékát. Éveken át bízott abban, hogy népe számára megteremthet egy olyan országot, ahol az őszinte szeretet veszi át a vezető szerepet. Belátta, hogy kiválasztottjainak nincs szüksége erre, s ezért olyanoknak kínálja fel az öröm ünnepét, Isten országának jövőjét, akik tisztelettel elfogadják az utólagos meghívást, akik jól érzik magukat az ünnepségen.
24.	Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden jótettre. Az Írásban ezt olvassuk: Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad. 2 Kor 9,8-9.	Nagy hibát követünk el, tehát, ha e két tényezőre összpontosítunk a helyett, hogy jócselekedetekkel töltenénk meg mindennapi életünket. Ebben az esetben ugyanis mindig csak azért magyarázkodunk, hogy környezetünk, a világ tudomására hozzuk, hogy micsoda rossz világban élünk. S, ha időnként megkörnyékeznek az ünnepi érzések, akkor szép szavakat keresünk a velünk kapcsolatosan kifogásolás alá került hozzáállásunkat illetően. Ebben aztán helyet kapnak a lehető legkülönbözőbb magyarázatok. De mindannyian tudjuk, hogy semmi nem állhat jóságunk, szeretetünk elé. Amennyiben csakugyan valaki gyermekként, vagy éppen gyermekéért aggódó szülőként jó cselekedetet akar ragasztani hite mellé (2 Pt 1,5.), akkor számára nem létezik sem kilométerben, sem a technika ördöge által létrehozott akadály.
25.	Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik. Jób 11,17.	Ne szomorkodjatok Testvéreim, az átmeneti sötétség miatt. Sőt, attól se féljetek, ha ismételten rátok szakad életünk legnagyobb megpróbáltatása, a bánat. <br>Normális dolog, hogy megszomorodjon a szívünk, bánatban fuldokoljon a lelkünk, de soha ne feledjétek, hogy erő, öröm, boldogság, reménység fogytán mindig ott áll valaki mellettünk, s rajta tartja kezét a villanykapcsolón. Isten mindig éberen vigyáz ránk, s észre veszi rajtunk, hogy szomorúak vagyunk. Ahogy készek vagyunk ismét szembe nézni a Nappal, akkor felgyújtja számunkra ismételten a villanyt, még akkor is, ha rákiabálunk, hogy mi sötétségben szeretnénk maradni. <br> Isten azért választotta külön a világosságot a sötétségtől, hogy élete legyen annak, aki a fényre kívánkozik. Azért tartja rajtunk a szemét, hogy időben meglássa a holnap reggelébe vetett reménységünket.
26.	Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztallak titeket. Mt 11,28.	Tudva levő dolog az, hogy életünk folyamán gyakran érnek keserűségek, bántódások, néha-néha csalódások között jól esik újra gyermekként sírni, de vigasztalhat a tudat, hogy maga a Mester biztatott: Őt kell keresnünk, az ő tanítását, mely biztos utat jelent Isten megtapasztalásában, az ő elérésében.
27.	Jöjjön el a te országod. Mt 6,10.	Mi hisszük, hogy Isten országa útban van. Hiszünk a jó győzelmében. Hiszünk abban, hogy szerencsés és áldott lesz a lelkiismeretes ember útja. Hiszünk abban, hogy amint megtörtént a rendszerváltás, úgy jönnie kell egy olyan világnak, melyben az egyéni érdekek mélyen visszakerülnek megérdemelt helyükre, s amikor olyan vezetők állnak közösségi életünk élére, akiknek „húszad rendűvé” válik saját előmenetelük, saját hasuk. Úgy látom, hogy őrségváltásoknak voltunk már szemtanúi. A régi „vigyázók” pihenni mennek, s helyüket olyanok veszik át, akik éberen, közösségi szellemet oltalmazva vigyáznak álmaink, életünk felett.
28.	Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér? Mt 7, 9.	Szüleink nevelésének köszönhetően, egyéni áldozatvállalásukkal olyan gyermekek lehettünk, akik minden jó tulajdonságot nemcsak gének szerint örökölhetünk, hanem az élet iskolájának tanítása rendjén is „ránk ruháznak”. Boldogok lehetünk, mert szüleink halálukig nagyon szeretnek minket. Megtanítanak arra, hogy milyen kötelességeink vannak velük szemben, hogy ne csak a tiszteletnek, hanem a szeretetnek is magunkon hordozzuk ismertető jegyeit. Szülői kötelességeiket úgy teljesítették, hogy abban nem csak a féltés, ragaszkodás, gondoskodás, hanem az irántunk való türelem is nyilvánvaló volt. Szerencséseknek mondhatjuk még egyszer magunkat, mert nem csak nyelvünkben, nemzetünkben, nemcsak unitárius vallásunkban, hanem a vallások egyetemességében is gondolkodhatunk, érezhetünk és nyilatkozhatunk.
29.	Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e. 1Kor 3,12.	Lássuk be végre, hogy egy közösségben nagyobb a valószínűsége, hogy a tagok szinte könnyedén összerakják a szóban levő lelki ajándékokat, a bölcsességet, a tudást, a hitet, a gyógyítást, a csodatevést, a prófétálást, a különféle nyelveken szólást és azok értelmezését. Azt mondom, tehát, hogy közösségünk akkor bizonyul e lelki ajándékok birtokosának, amennyiben nemcsak hiszi ennek lehetőségét, hanem úgy is cselekszik. Ha észreveszi, hogy lakóháza szükséges javításokat kíván, de továbbra sem szégyell ide járni, mert ez az övé. Ehhez igenis hozzáadja életének legdrágább kincseit azért, hogy rendben tudja épületét, s rendezhesse az esetenként megingó lelki életét. Támaszává válik gyülekezetének, s a közösség így válik az ő segítőjévé a szükség idején. Nem beszélve arról, hogy micsoda biztonságot jelent e hosszú folyamatban Isten örökös jelenléte és szeretetteljes gondviselése.
30.	Meglátod majd magad: béke lesz a sátrad, hajlékodban szemed nem lát sehol hiányt. Jób 5,24	Mindenkinek az egyéni békéje tette lehetővé, hogy éveken át, hónapról-hónapra, ünnepről-ünnepre találkozzunk, s olyan békével, béke-szándékkal gondoljunk Unitárius Egyházunkra, testvérfelekezeteinkre, tehetős unitárius gyülekezeteinkre, ami mindig megerősített, s nem engedett a csüggedés örvényébe esnünk.
31.	Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő. Mt 13,52.	Elmarasztalom azokat a leányokat és fiukat, akik nem képesek arra, hogy odategyék az apám elé azt, hogy édes. Legyen kivétel, ha az apa csakugyan mostoha! De még jobban elmarasztalom azokat a gyermekeket, akik édesapjuk háta mögött „nosztalgiának, lelki fröccsnek” nevezik azokat a gondolatokat, melyeket tulajdonképpen emlékek sora ölel át. Minden ember, s így minden édesapa drága kincse a múlt. Az eltelt időszakban pedig azok, akik nemcsak életet adtak nekünk, hanem gondoskodásukkal, szeretetükkel megszépítették életünket. Akár a szenvedés, vagy a sok munka – gyermekkortól kezdve -, akár az apró örömök, mind-mind hozzátartoztak azokhoz a személyekhez, akik értékessé tették az adott édesapák életét. Ezért van az, hogy régi kincseket képesek előhozni azok az édesapák, akiknek életében jelentett valamit a szülői szeretet, megbocsátás, stb.