Előszó

Húsz év a bástyán (1.)

„Hálát adok Urunknak /…/, aki erőt adott nekem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt…”

1 Tim 1,12.

Előszó

Kedves olvasó! Sokszor mondják teológiai berkekben, hogy a prédikálás, prédikáció olyan a lelkésznek mint költőnek a költemény. Igen mert nem csak munkánk szoros tartozéka, de azon kívül igény, híd, út híveink lelke és a világ felé. Ezért is nehéz és egyszerre könnyű is jó prédikációt írni, mondani. Van amikor a téma maga adja magát, és van amikor csak ceruzarágások közepette tudjuk elmondani, leírni mindazt amivel át akarunk jutni, juttatni a túlsó partra.

Végigolvasva a gyűjtemény első kötetét, amely húsz esztendő vívódását, sikerét, örömét és ürömét foglalja össze, 24 tematikába csoportosítva a beszédeket, megtapasztalhatjuk és kiismerhetjük a szerző lelkivilágát, híveihez való ragaszkodását, kötődését. A kronológiai sorrendet nézve, tanúi lehetünk a fiatalkori szilaj prófétálásnak, és a beérett korú, tanulmányait olvasmányait tudatosan felhasználó elmélyült csendesebb teológiai értekezéseknek.

Ha a prédikálást mint hídépítést jellemeztem, akkor ez az első kötet a szó szoros értelmében eleget tett ennek a feladatnak. Pap Gy. László úgy jelenik meg előttünk mint kérüksz, kikiáltó akire rábízták a jó hír közlését de egyben magvető speirón is, akit kiküldtek a világba szórni a reménység magvát, és aztán a 13.ik, fejezetben elénk áll mint követ aki arra kapott megbízatást, hogy egy másik nagyobb közösségben képviselje s ha kell védelmezze egyháza ügyét.

A fent leírtakat alátámasztja a kötet utolsó mondata a timóteusi idézet, „Hálát adok Urunknak /…/, aki erőt adott nekem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt /…/” (1Tim 1,12). Pap Gy Lászlónak húsz esztendőn keresztül az üzenet adott volt, rá volt bízva Istentől. Tehát mint hírnök azért kapta a jó hírt, hogy hirdesse, mint gazda azért, hogy elvesse, mint gondnok a jó ételt, hogy kiossza és a jó legelő azért áll a pásztor rendelkezésére, hogy nyáját odavezesse.

Lenyűgöző ahogyan beszédeiben mindig visszatér annak a prédikátornak a metaforája aki ugyan saját magát adja de mégis valaki másnak a hatalma alatt álló szolga, Valaki más üzenetének a közvetítője.

Szeretettel ajánlom ezt a gyűjteményt mindenki számára, akik a keresztény üzenetet igénylik és szomjúhozzák.

Kövend, 2005. október hava