NEMZETI ÉS ÁLLAMI ÜNNEPEK

A Magyar Köztársaság állami ünnepéről szóló törvény (1991. évi VIII. tv.) a következő nemzeti és állami ünnepekről szól:

A Magyar Köztársaság nemzeti ünnepei (1. §):

a) március 15-e, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja,
b) augusztus 20-a, államalapító Szent István ünnepe,
c) október 23-a, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja.

Az 1. §-ban említett nemzeti ünnepek közül augusztus 20-át az Országgyűlés hivatalos állami ünneppé nyilvánítja (2. §).

MÁRCIUS 15. : A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS 1991-ES HATÁROZATA ÉRTELMÉBEN MÁRCIUS 15-E AZ 1848-1849-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KEZDETÉNEK, A MODERN PARLAMENTÁRIS MAGYARORSZÁG MEGSZÜLETÉSÉNEK NAPJA

1848. március 15-én a két nappal korábban kitört bécsi forradalom hatására radikális gondolkodású magyar ifjak – köztük Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál – Pesten elhatározzák, hogy a követeléseiket tartalmazó 12 pontot és Petőfi pár nappal korábban írt Nemzeti dal című versét kinyomtatják, és közhírré teszik. A Nemzeti Múzeum elé hirdetett nagygyűlésen már tízezrek hallgatják lelkes egyetértéssel a pontokat és Petőfi költeményét, majd a tömeg Budára vonulva a megrémült Helytartótanács beleegyezését is megszerzi a változásokhoz. Az összegyűltek követelésére szabadon engedik a bebörtönzött forradalmár Táncsics Mihályt. Ezekkel az eseményekkel kezdődik az 1848-as magyar forradalmi átalakulás, hogy aztán fél év múlva az elért eredményeket fegyveres szabadságharccal kelljen megvédeni.

A szabadságharc bukását követően természetesen az önkényuralmi rendszer betiltja a forradalomról szóló megemlékezést, így arra csak legfeljebb titokban keríthettek sort a hazafiak. 1860-ban nyilvános megemlékezésre történik kísérlet, ez ellen azonban a rezsim fegyverrel lép fel. Ennek ellenére a hatvanas évektől – főként a korabeli ifjúság – összejöveteleken idézi fel 1848 emlékét.

Az 1867-es kiegyezés után a Habsburgok már hivatalosan nem tiltják meg a március 15-i megemlékezéseket, de a hivatalos Magyarország visszafogott maradt, nem kívánta megsérteni a szabadságharc leverésében részt vett uralkodó érzékenységét. 1898-ban, a forradalom 50. évfordulóján azonban már a teljes magyar politikai elit hivatalosan is ünnepelt, persze az osztrákokkal való megbékélést hirdetve.

Igazi nemzeti ünneppé az I. világháborút követő forradalomban válik, 1919-ben a diadalmas forradalom örököseként ünneplik e jeles napot. A forradalmakat követő Horthy-rendszer törvénybe iktatott nemzeti ünneppé nyilvánítja. Az 1930-as évek második felétől azonban már nemcsak a hivatalos ünnepi szónoklatok jelzik március 15-e üzenetét, hanem a népi írók, baloldali ifjak, antifasiszta értelmiségiek számára is jelképpé válik: a változások és a német- és háborúellenesség vállalásának jelképévé. A II. világháború után hatalomra kerülő kommunista rendszer ugyan felvállalja a centenáriumi megemlékezéséket, hangsúlyozva a száz évvel korábbi események „világforradalmi” és plebejus jellegét, de ambivalens hozzáállását jelzi, hogy 1951-től e napot munkanappá nyilvánítja. Különösen az 1956-os levert forradalom után válik nemkívánatos kötelességgé a rendszer számára az 1848-as eseményekről való megemlékezés. A ’60-as évek végén kitalálják a tavasszal tartott Forradalmi Ifjúsági Napokat, amely keretében igyekeznek összemosni március 15-ét a március 21-i Tanácsköztársaságról és az április 4-i fasiszta megszállás alóli felszabadulásról való megemlékezéssel. Ennek ellenére a ’70-es évektől március 15-e a rendszerrel szembenálló demokratikus gondolkodású ellenzéki fiatalok ünnepe is: Budapesten főként a ’80-as évektől a Petőfi- és a Bem-szobornál, illetve a Batthyány-örökmécsesnél rendszeresek e napon az atrocitások. Az „olvadás” jeleként 1987-ben ismét nemzeti ünneppé nyilvánítják, s az 1989-es március idusa pedig függetlenséget és demokráciát követelő tömegrendezvényeivel méltán vonul be a demokratikus Magyarország megszületését jelző események sorába. Az új, demokratikusan választott Országgyűlés 1991-ben hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítja.

AUGUSZTUS 20. : ÁLLAMALAPÍTÓ SZENT ISTVÁN ÜNNEPE

Az ünnep történelmünk legrégibb hagyományokra visszatekintő alkalma, mivel gyökerei a 11. századra nyúlnak vissza. Szent László király augusztus 20-ra tette át a korábbi augusztus 15-re eső ünnepnapot., mert 1083-ban ekkor emeltette oltárra VII. Gergely pápa hozzájárulásával I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami a szentté avatással volt egyenértékű. I. Lajos uralkodásától kezdve egyházi ünnepként élt tovább. Mária Terézia ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, 1771-ben Bécsbe, majd Budára hozatta a Szent Jobbot. A kiegyezést követően augusztus 20-a fokozatosan visszanyerte korábbi státusát, és 1945-ig a nemzeti ünnepek közé tartozott. A kommunista rendszer számára vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, ezért az új kenyér ünnepének nevezték el, majd az új alkotmány napjaiként tartották számon. Az új, demokratikusan választott Országgyűlés 1991-ben hivatalos nemzeti és állami ünneppé nyilvánítja.

OKTÓBER 23. : AZ 1956. ÉVI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KEZDETÉNEK, VALAMINT A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG 1989. ÉVI KIKIÁLTÁSÁNAK NAPJA

1956. október 23-án a budapesti eseményekkel kezdődött a magyar nép diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás elleni fegyveres felkelése. 1956. október második felében a kommunista diktatúra ellen – főleg az egyetemi diákság részéről – országszerte meginduló tiltakozások október 23-án Budapesten válnak forradalmi tömegmozgalommá. A Bem-szobornál tartott szimpátiatüntetés hamarosan rendszerellenes tömegdemonstrációvá vált, ezt kifejezve a tömeg átvonult a Parlament elé, ahol a közel kétszázezer főre gyarapodott tiltakozók meghallgatták Nagy Imre reformokat ígérő beszédét. Közben a tüntetők ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot, a kommunista diktatúra egyik jelképét. A Magyar Rádió épületénél estére ostromállapot alakult ki, s a fegyverhez jutott felkelők hajnalra elfoglalják azt. A forradalmat majd a szovjet csapatok fegyverrel fojtják vérbe, melyet a hatalomra emelt Kádár-rezsim megtorlása követ.

Természetesen a forradalom leverését követően tilos volt nemhogy október 23-át megünnepelni, de még forradalomként említeni is. A hivatalos álláspont szerint „ellenforradalom” zajlott, melyet „reakciós” és „köztörvényes elemek” szerveztek. Október 23-a emlékét a külföldre emigráltak őrizhették nyíltan, itthon legfeljebb titokban lehetett szóba hozni. Az 1980-as évek végén a rendszer gyengülésével párhuzamosan kezd ’56 valódi története nyilvánosságot kapni, 1988-ban követelik Nagy Imre és a kivégzett mártírok rehabilitációját, s rá egy évre, 1989-ben több százezres tömeg előtt temetik újra a kivégzett miniszterelnököt és társait. Október 23-a jelképpé válását jelzi, hogy 1989. október 23-án az akkori megbízott államfő, Szűrös Mátyás a Parlamentnél összegyűlt százezres tömeg előtt kiáltja ki a III. magyar demokratikus köztársaságot. Az új, demokratikusan választott Országgyűlés 1991-ben hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítja.

EGYÉB ÜNNEPNAPOK

JANUÁR 1. : ÚJÉV

E nap az ókori Rómában a Julius Caesar nevéhez fűződő naptárreform (Julianus-naptár) bevezetésével (Kr. e. 45-től) került évkezdő nappá. (A korábbi tíz hónapos év márciussal kezdődött.) Az év kezdetét már a rómaiak – Janus isten tiszteletére rendezett – nagy ünnepségekkel, lakomákkal, ajándékozásokkal köszöntötték. A napot a keresztény egyház is átveszi és Krisztus körülmetélésének ünnepévé teszi. Magyarországon a XI-XII. században számtalan időszámítási mód volt érvényben, az évek számítása csak kb. 1100-tól válik megbízhatóvá. A január 1-jei évkezdet a Gergely pápa nevéhez fűződő naptárreformmal (1582-től Gergely-naptár) válik általánossá. Véglegesen 1691-ben születik egyházi döntés: XI. Ince pápa teszi meg január 1-jét a polgári év kezdetévé.

Számtalan népi szokás kapcsolódik e naphoz, illetve az évszázadokon keresztül változó évkezdet miatt a szokások és hiedelmek széthúzódtak az adventi időszak kezdetétől március 1-jéig. A január elsején fogyasztott ételek fontos részét képezték a jósló, varázsló eljárásoknak, hiszen biztosították az új esztendőben a bőséget és a termékenységet. Baromfit ezen a napon nem ettek, mivel úgy tartották, hogy hátrakaparja a szerencsét. A disznóhús közkedveltnek számított, mivel az állat előre túrja a szerencsét. Szívesen fogyasztottak kölest és lencsét, mivel a sok apró mag pénzbőséget jelentett.

HÚSVÉT:

A  húsvét mindig a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltét követő vasárnapra esik, amely a március 22 és az április 25 közötti időszakban kap helyet. A húsvét időpontjának az ingadozása elsősorban azzal magyarázható, hogy az ünnep a zsidóktól származik, akik holdévben számolnak. /…/ A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a locsolásnak, amire húsvéthétfőn kerül sor. A legények, fiúgyermekek különböző módon díszített tojást kaptak ajándékba, amely ősi termékenységszimbólumnak tekinthető.

MÁJUS 1. : A MUNKA ÜNNEPE ÉS AZ EURÓPAI UNIÓBA TÖRTÉNŐ BELÉPÉS NAPJA

Ennek a napnak minden évben történő megünneplését a II. Internacionálé párizsi alakuló kongresszusa 1889-ben határozta el az 1886-os, szétvert chicagói munkástüntetés emlékére, amelyben az amerikai munkások a 8 órás munkanapért tüntettek. Az irántuk való szolidaritásból tüntetnek a munkások 1890. május 1-jén, s ezt követően válik e nap évente megtartott nemzetközi munkásünneppé. Magyarországon is 1890-ben ünneplik először, egyúttal a munkásság politikai követeléseinek demonstrációs (gyűlések, tüntetések) napjává is vált. Az I. világháború alatt megtiltják megtartását, 1919-ben a Tanácsköztársaság kormánya hivatalosan is megünnepli. Az I. világháború után több országban – Magyarországon 1945 után -munkaszüneti nap. Eleinte a dolgozók a párt és állami vezetők előtti felvonulással demonstrálták a „népi demokratikus állam erejét”, ma már inkább a családias „népünnepély” jellege dominál. 2004-ben ezen a napon lett Magyarország az Európai Unió teljes körű tagja.

Számos ősi, a termékenységhez kapcsolódó népi hagyomány is kapcsolódik a naphoz (pl. májusfaállítás stb.). Május elsején a legények kimentek az erdőre, és hosszú törzsű, szép leveles, ágas fát választottak, amit annak a leánynak az ablaka alá állították, akinek valamelyik társuk udvarolt. Amikor száradni kezdett a fa, akkor kitáncolták, vagyis kidöntésekor kisebb táncmulatságot rendeztek.

PÜNKÖSD:

Pünkösdöt az egyház annak emlékére tartja, hogy /…/ a Szentlélek leszállt az apostolokra. A húsvétot követő 50. napra esik, május 10. és június 13. között ünnepeljük. Több kegyhelyen ekkor jeles búcsúkat tartanak napjainkban is, amelyek közül a csíksomlyói búcsú örvend a legnagyobb népszerűségnek. A pünkösdi királyt lóversennyel vagy más ügyességi próbával választották, egy évig hivatalos volt minden lakodalomba, bálba. A pünkösdölés szokásában általában lányok vettek részt, akik házról házra járva énekeltek, táncoltak.

NOVEMBER 1. : MINDENSZENTEK NAPJA

A keresztény országokban ezen és az ezt követő napon azon szentekről emlékezünk meg, akiknek nincs külön emléknapjuk. Az ünnep az elhunytakra való megemlékezés jegyében telik. Több százezren keresik fel az ország sírkertjeit, hogy mécsest gyújtsanak elhunyt szeretteik síremlékénél. November első napja a római katolikus egyházban a megdicsőült egyház ünnepe, a megtisztult és a mennyországba megérkezett halottakra való emlékezés napja. Az ünnep napja IV. Gergely pápa idején (827-844) került november első napjára. Megünneplését Jámbor Lajos rendelte el a Frank Birodalom területén 935-ben. Magyarországon a középkorban már adatolható az ünnep létezése, általánossá a barokk korban (XVII. században) válik. Emlékét „Mindszent” nevű településeink nagy száma is mutatja.

DECEMBER 25-26. : KARÁCSONY

Jézus születésének napja, a család és a szeretet ünnepe. Jézus születésnapja a niceai zsinat (325) döntése alapján kerül véglegesen december 25-re a nyugati egyházban. Karácsony hagyományai közé tartozik a karácsonyi asztal terítése, karácsonyfa állítása, dramatikus játékok (betlehemezés, regölés stb.), ajándékozás stb.