Bibliai olvasmány: ApCsel 2,1-12
Egyetértés
– pünkösdi beszéd – 2013-
„Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.” 1 Kor 1,10.
Kedves ünneplő Testvéreim! Isten akaratából és segítségével megértük 2013 pünkösdjét, és ismét halljuk az örömüzenet szavát. Pünkösd a lélek kiáradásának, és a keresztény anyaszentegyház megalakulásának ünnepe, amikor szót ejtünk mindarról, ami beletartozik az ünnepbe. Többek között az egyetértés is. „Nézd csak, milyen messze vagy még az igazi szeretettől és alázatosságtól: amely senki másra nem néz haraggal, méltatlankodással, csak önmagára. Nem nagy szó derék és szelíd emberekkel egyetértésben élni: ez mindenkinek természet szerint kellemes, hiszen ki-ki örömest marad békében, s akik úgy gondolkodnak, mint ő, azokat jobban szereti. De nagy kegyelem és nagyon dicséretes, s valóban férfira való tett békében meglenni goromba, gonosz, fegyelmezetlen emberekkel, vagy akár olyanokkal, akiknek észjárása más, mint a miénk.” (Kempis Tamás)
Az apostol azt mondja: Testvérek! Némelyek azt mondják, hogy az azonos hitben levőket érthetjük a kifejezés alatt, ám mindenkire érthető, aki Isten gyermekének vallja magát. Nincs szebb dolog a testvériségnél! Vannak boldog családok, ahol gyermekek ülik körül az asztalt. A sokgyermekes családok igazolják, hogy áldás a gazdagon megterített ünnepi asztal, és ők a megmondói a testvéri összetartozásnak is, ami tartja bennük az egyetértést. A sok gyermekes családból származó testvérek nemcsak akkor gyűlnek össze, amikor baj történik, hanem akkor is, amikor családi ünnep van.
Boldogok vagyunk, akik szolgáljuk egyházunkat, amikor látjuk, hogy egyetértésben vannak a testvérek. Amikor mindenki lelkesedéssel végzi feladatát, érezzük, hogy vágyódunk a következő találkozásra. Milyen jó hallanunk, hogy látják összefogásunkat, a családias életet, melyben jól érezzük magunkat, és azok is, akik megtisztelnek látogatásukkal. Ezt a testvéries hangulatot kéri Pál apostol a korintusi gyülekezettől. Erre vágyunk mi is. Egyetértés legyen felekezeten belül, felekezetek között. Isten egy vérből teremtett minket, és bármennyire is különbözik felfogásunk, az a feladatunk, hogy testvérek maradjunk.
Kedves ünneplő Testvéreim! Figyelek Pál apostolra, aki arra kér, hogy legyünk egy lelkületben és felfogásban. Nem lehet más elképzelés megtartásunk érdekében, mint amiről évszázadok óta beszélünk: az egyetértés. Mindig áldozatvállalással, lemondással, szeretet gyakorlásával, az egyetértés megélésével járt a pünkösd üzenetének befogadása. Olvasunk arról, hogy tüzes nyelvekként szállt a tanítványokra a lélek, de ez nem jelentett könnyebbséget. A tűz akkor is égetett, ma, és holnap is megégethet. Készen kell lennünk, hogy befogadjuk a lelket, és legyünk felkészülve arra is, hogy megégethet, amennyiben nem felelünk meg az egyetértés elvárásainak. Életünk legyen egyetértés. Ebben az esetben várhatunk a csodával övezett pünkösdi lélek kitöltésére, annak áldására. Csak az egyetértésben élő emberek számíthatnak az anyaszentegyház oltalmára és segítségére. Azok, akik munkálják az egyetértést, tudják, hogy nem csupán esélyt jelent Isten lelke, hanem Istenfiúságot.
Kedves ünneplő testvéreim! Pál apostol üzenete hallszik: Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban. Adja Isten a megfelelő belátást, s vele együtt az ünnepi áldást nekünk és gyermekeinknek, nekünk és testvéreinknek. Ámen.
Egy kenyér
– pünkösdi ágenda – 2013-
„Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.” 1 Kor 10,17.
Kedves ünneplő Testvéreim! Jeremiás Siralmaiban többek között a következőt olvassuk: „Azt kérdezgették anyjuktól, hogy hol a kenyér és a bor, amikor elpusztultak, mint a sebesültek a város terein, és amikor kilehelték lelküket anyjuk ölében. (JerSir 2,12.). A fenti megjegyzés két fontos tényezőre hívja fel figyelmünket: Az elsőben a nemzeti katasztrófáról értesülünk (J.e. 587), a másodikban a kenyér és a bor fontos szerepére találunk célzást.
Pál apostol nem szól a bor közösségi hatásáról. A kenyérről viszont fontos meglátást közöl. Hangsúlyozza, hogy sokan egy kenyér vagyunk. Figyelemre méltó a megjegyzés, hogy sokan, de nem mindannyian. Sokan élünk az alkalom lehetőségével, az egy kenyérből való részesülés által egy testté válunk sokan, de nem mindannyian.
Sokan értjük az egy kenyérből és borból való részesülésünk értelmét, célját, de sajnos nem mindannyian. Gondoljuk végig jelképes cselekedetünk várható hatását életünkben. Miként válhatunk egy testté azáltal, hogy egy kenyérből részesülünk? Azért, mert valaki feldarabol egy kenyeret, mert szétosztja az abból részesülni akarók között, miképpen válhat az adott közösség egy testté? Nagyon érdekes, misztikus fejtegetésnek tűnik az előbbi vélemény, de ennek ellenére mégis megállapítható az apostol és meglátásunk helyessége.
Miért veszünk úrvacsorát? Létezik egy un. hivatalos álláspont, miszerint Jézusra és tanításaira emlékezünk. Emellett azonban számtalan személyes vonása van az úrvacsorának, melyek az egyén számára tartják fenn az ígéreteket. Az emberek egy testté válnak abban a pillanatban, ahogy kiállnak az úrasztala köré. Az egy akaraton keresztül lépnek be az egységbe. Egyöntetűen részesülni akarnak az emlékezés jegyeiből. Nincs, és nem is lehet semmi fontosabb számukra.
Pünkösd ünnepén vagyunk. Még néhány pillanat választ el a közös, úrasztali részesedéstől. Pörgessük még egyszer gondolatainkat, melyeket a szószéki beszédben az egyetértés köré szőttem. Az egy kenyérből és borból való részesülés nem ráadásnak számít, hanem pecsétként szolgál arra az időre, amikor szükséget látnánk. Lehet, hogy a mindennapi élet rendjén nehezen kerül elő a szükséges kenyér és a bor, de legyünk hálásak Istennek, hogy aggodalmainkon, fájdalmainkon, bánatunkon túl, Isten lehetőséget ad, hogy ünnepek alkalmával asztalunkra kerüljön az egyetértésre, egységre bátorító kenyér és bor. Legyünk hálásak Istennek, hogy nő azoknak tábora, akik kívánják az egységet, és jelenlétükkel is bizonyítják törekvésüket.
Természetesen nem feledjük el imádságunkból azokat, akik még mindig elfordulnak közösségi életünktől. Velük is vállaljuk a közösséget, és várunk a pillanatra, amikor megjelennek közöttünk, jelenlétükkel bizonyítják, hogy fontosak vagyunk számukra. Ámen.
Pap Gy. László 