Visszatérés

2, 19-23. Visszatérés.

Az a kérdés, hogy okozott-e egyeseknek gondot az, hogy Betlehemben született Jézus és mégis Názáret-inek nevezzük? Nekem igen. Nemcsak gyermekkoromban, hanem később is, mert nem elégített ki az a felelet, hogy összeírásra lementek Betlehembe, majd onnan a halál elől Mezopotámiába menekültek, hogy azután Názáretivé váljon Jézus. Ki volt Názáreti, hiszen csak annyit ismerünk a történetből, hogy Jézus szüleivel és testvéreivel Názáretben lakott.

A feltett kérdésemre ebben a rövid részben kaptam meg a feleletet. J.e. a páska ünnep alatt meghalt Heródes, ami véget vetett a száműzetésnek, tehát a család hazatérhetett, azonban nem volt ez olyan veszélytelen, mint amilyennek az evangélista megfogalmazta. Haza mehettek Izrael földjére, ami itt nagy hangsúlyt kapott Mezopotámiával szemben. Józsefet emberi gondolatai bizonyára Betlehembe vitték volna, de nem mehetett, mert ott Arkelaosz, a Nagy Heródes tetrárka (harmados) fia volt az uralkodó, tehát minden esélye meglett volna a támadás elviselésére.

Itt ismét bekapcsolódik az isteni álomban történő üzenet, mellyel végérvényesen kapcsolatba helyezi Názárettel Jézust. Mária fiának neve tehát Nazoreus lesz és ez a jelző a hely megjelölésén kívül mélyebb értelmű célzást is hordoz magában, hiszen összecseng a nazir = Istennek szentelt életű férfi, vagy a korona és megtart, őriz szavakkal. Így hát ez a kies fekvésű helység lett a felnövő gyermek hazája és egyben az is, melynek alkalmazása mára már szólássá vált kijelentés lett, hogy: Jöhet-e valami jó Názáretből?!

Alkalmazás:

Lehet, többnek feltűnik az a könnyedség, mellyel Isten éppen az álmokon keresztül kezelte Jézus ügyét. Nincsen azonban semmi furcsa benne, ha összhangba hozzuk egy-egy adott velünk megtörtént eseménnyel. Nem jóslásokról, nem is az álmok megfejtéséről, hanem egy adott témáról van szó, amivel naponként foglalkozunk s amitől nem tudunk megszabadulni, mert még éjszaka is róla álmodunk. Többféle reagálási forma létezik:

1. Megtaláljuk álmunkban a megoldást.

2. Felébredéskor tapasztaljuk, hogy milyen jó, hogy nem úgy oldódott meg.

3. Vannak aztán, akik álomfejtő könyvet vesznek elő, vagy éppen elmennek az álomfejtőhöz.

4. Abszolút kizárják életükből a babonát s bár pillanatig nem is találták meg a kiutat, rövid, vagy hosszabb ész-tépelődés után saját maguk oldják meg a gordiuszi csomót. Ez utóbbi a helyes!

Meséljenek el egy élményt!

Mai bibliaóránk kezdetén egy múlt órai kötelességemnek szeretnék eleget tenni azzal, hogy bővebb betekintést szeretnék nyújtani Jézus test szerinti rokonsága közé. Elöljáróban azonban meg kell ismételnem azt a régebbi megállapításomat, miszerint a Katolikus Egyház hivatalos álláspontja titokban igyekszik tartani azt, hogy Jézusnak földi – testi kapcsolatai is lettek volna. Ezen állásponttal ellentétben állnak nemcsak a Bibliai tudósítások, hanem a mi unitárius meggyőződésünk is.

Werescsagin, a tárgyilagos csataképeiről ismert festő Bécsben kiállította a “Szent család” című festményét, melyet mélységes felháborodás követett a bécsi arisztokrácia részéről. De nemcsak, hiszen a Jezsuita páterek engesztelő istentiszteletet is tartottak a kép miatt, melyen Jézust családtagjai körében ábrázolta a festő. Számunkra már érthető is, hogy miért vált botrányossá a festmény a katolikusok részére, viszont mi egészen másképpen közelítjük meg a kérdést.

1). Pál apostol azt írja a Galatabeliekhez írott levele 1, 18-19-ben, hogy: “Három év múlva aztán felmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel s nála maradtam tizenöt napig. A többi apostolt nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság.” Tehát itt mindenek előtt azt olvashatjuk, hogy Pál apostol csak Jakabbal, Jézus testvérével találkozott s persze szinte komoly nyomatékkal jegyzi meg – de nemcsak erre vonatkozóan -, hogy amit ír az igazságnak számít.

2). A Korinthusi levélben (1 Kor 9,5.) arról értesít, hogy Jézus testvérei nősek voltak. Azt kell értenünk tehát, hogy Jézus testvérei pünkösd után már mind követőinek számítottak s egyben a jeruzsálemi gyülekezet tekintélyes tagjai is voltak. Akár a többi apostolok, ők is megnősültek s minden valószínűség szerint magukkal vitték missziói útjukra a feleségüket is.

3). Hozzátartozik a valósághoz az a tudósítás is, hogy a pünkösdi események előtt még nem hittek saját testvérei sem Jézusban (János 7,5.), ami sokszor komoly feltűnést is keltett másokkal – kívülállókkal – szemben. Kiolvashatjuk a tudósításokból, hogy a testvérek képtelenek voltak megérteni bátyjukat s éppen emiatt egy alkalommal, mikor a körülvevő tömeg annyira lefoglalta Jézust, hogy még enni sem volt idő, akkor megjegyezték, hogy magán kívül van.(Márk 3,21.)  Érdekesnek számít az a jelenet is, mikor Jézust éppen prédikálása közben arra figyelmeztették, hogy kinn várnak rá szülei és testvérei, mikor hallgatóságát nyomban a szellemi rokonaival helyezte egy vonalba. Az egyik Jézus film nagyon érdekesen vázolta ezt a jelenetet, hiszen mire észbe kapott volna a néző, hogy Jézus miként utasíthatta el vér szerinti rokonait, nyomban indult is a Mester kifele s ebből a mozdulatból érezhető volt, hogy rokonságba helyezte ugyan saját magával hallgatóságát, de sokat jelentett neki a vér szerinti rokonság fenntartása is.

4). Már a Káté ismereteink is eligazítottak bennünket gyermekkorunkban abban, hogy Jézusnak fiú és nőtestvérei is voltak. Emlékeztetésképpen azonban hadd idézzem azt a bibliai helyet, ahol ez kifejezésre jutott: Nem az ács fia ez? Anyja nem a Mária? Testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? És nővérei, ugye azok is itt élnek köztünk? (Máté 13,55-56.) Amennyiben mostoha, vagy unokatestvérekről lenne szó, akkor olyanoknak nevezték volna meg az evangélisták őket. Mivel azonban ezt nem tették, hanem egyszerűen testvéreinek és nővéreinek nevezték, magától értetődik, hogy édes testvérekről van szó.

5). Lukács evangéliuma 2,17-ben azt olvassuk, hogy Máriának elsőszülött fia volt Jézus. Ennek köszönhetően arra következtethetünk, hogy az előbbi állításainkat csak megerősítik a tények.

– Józsefről és Simonról nincsen említeni való. –

– Júdás Jézus harmadik testvére, aki az Úr  szolgájának és Jakab atyjafiának nevezi saját magát. Általában őt tartják a Biblia utolsó előtti könyve (Júdás levele) szerzőjének, amennyiben az arméniai hagyomány értelmében nem éppen a Taddeus Júdás volt a szerző?!

– Jakab, az igazságos Jézus életében szintén megmaradt a kételkedők táborában, amíg végre minden kételkedést kizáró hithez nem jutott. A Zebedeus Jakab halála és Péter elmenekülése után ő lett a jeruzsálemi gyülekezet elöljárója, akit aztán az őskereszténység egyik oszlopának is tekintettek. Húst nem evett, részegítő italt nem ivott, haját soha nem vágatta le és csak vászon ruhákba öltözött. Szigorú erkölcsössége miatt illették az “igazságos” jelzővel s annak megfelelően tisztelték kortársai.  Még a hitetlenek előtt is nagy volt a tekintélye, akikért a templom kőkockáin térdelve, fejét a kőpadlóra hajtva imádkozott, aminek következtében térdein és homlokán megkérgesedett a bőre, mint a tevének.  Josephus történetíró tollából értesülünk arról (k.b. J. u. 170.), hogy J. u. 64-ben a farizeusok és írástudók törvényszegéssel vádolták meg, minek következtében megkövezték. Őt tekintjük a Jakab apostol levele írójának.

– bár gyermekkori ismereteink arra engednek emlékezni, hogy Jézus nőtestvéreinek nevét nem jegyezték fel az evangéliumok, mára már tudjuk, hogy Jézusnak két nőtestvére volt, kik közül a hagyomány szerint az egyiket Eszternek, a másikat pedig Támárnak nevezték.